Quadraginta annis! Nemzetközi konferencia a középkori liturgikus zenéről – beszámoló
A Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society, IMS) az 1982-es strassburgi konferenciáján kezdeményezte a középkori latin egyházi egyszólamúság, vagyis a gregorián és rokonai, határterületei munkacsoportjának létrehozását Cantus Planus néven. Helmut Hucke személyében elnököt is választottak. Rajeczky Benjaminnak és Falvy Zoltánnak, a Zenetudományi Intézet akkori igazgatójának nemzetközi kapcsolatai nyilvánvaló szerepet játszottak abban, hogy a munkacsoport első konferenciája Magyarországon, Veszprémben rendeztetett meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal is, hogy egy, a többiekhez képest „szabad” szocialista országban mind a nyugatiak, mind a keleti blokk kutatói találkozhassanak. Így is történt. Az első találkozó közel harmadát magyar kutatók tették ki: az említetteken kívül Dobszay László, Szendrei Janka, Ullmann Péter és a fiatal Mezei János. E két utóbbi a mostani gödöllői eseményen is részt vett. Veszprémben két lengyel kutatónő képviselte a bevonni kívánt „keletieket”, a többiek nyugatról jöttek, köztük olyan meghatározó tudósok, mint Michel Huglo, Ruth Steiner, akik életük végéig a Cantus Planus törzstagjai voltak (Steiner elnöke is), továbbá Leo Treitler, Karlheinz Schlager és Ismael Fernandez de la Cuesta. A bolognai, 1987-es IMS-konferencia után 1988-ban Tihanyban gyűltünk össze, ekkor formálódott ki a Cantus Planus profilja, így a világi egyszólamúság (a trubadúrének és társai) jórészt kiszorult a tematikából, viszont megjelent a bizánci zene is, amelynek kutatói ugyan a közelmúltban önálló munkacsoportba szerveződtek, ám egy részük hűséges maradt a Cantus Planushoz is. A svéd Corpus Troporum döntően latin filológiai, egyben liturgikai projektje is ekkortól lett (tevékenysége befejezéséig) a munkacsoport állandó tématerületeinek egyike. Az akkori, komoly számban bevont fiatalok, a „Tihany generation”, ma a gregorián kutatásának meghatározó középnemzedékéhez tartoznak, és fogékonyságuk lett az alapja annak, hogy a digitális technikák kreatív befogadásával világszerte több kutatóhelyen igen jelentős lépések történtek a teljes középkori forrásanyagot (kódexeket, illetve töredékeket) megcélzó feldolgozás felé. Ennek egyik zászlóshajója volt a ZTI-ben Dobszay irányításával megvalósult CAO-ECE program. Tihanytól kezdve kétévente, vagy ha a nagy IMS-konferenciák ötéves periódusa úgy hozta, egymás utáni évben (ekkor kisebb számban) gyűlt és gyűlik össze az egyre szaporodó közösség. A Cantus Planus a jelzett kiválás ellenére ma is az IMS legnagyobb munkacsoportja, listáján kb. 350 kutató szerepel, köztük komoly létszámban doktorvégzett vagy éppen doktorandusz fiatalok.
100 éve született Bartók Péter (1924–2020)
1924. július 31-én született Bartók Béla (1881–1945) és Pásztory Ditta (1903–1982) gyermekeként Bartók Péter. Túlzás nélkül állítható, hogy Bartók Péter egész életét édesapja életműve, szellemi hagyatéka ápolására tette fel. Édesanyja, Pásztory Ditta hazatelepülése után rendszeresen járt Magyarországra, s döntő szerepe volt abban, hogy Ditta újra kezdett zongorázni; ő szorgalmazta, illetve a legkorszerűbb technikai felszereléssel látta el, hogy otthon Bartók műveiből, illetve a Bartók repertoárján is szereplő néhány régebbi szerző darabjaiból felvételeket készíthessenek az ő előadásában. Hangmérnökként létrehozta a Bartók Records hanglemezvállalatot, mely 1949 és 1969 között művészileg kiemelkedően értékes felvételeket jelentetett meg, alapvetően Bartók és néhány kortársa zenéjét kívánva népszerűsíteni. Édesanyja halála (1982) után az 1980-as években, hosszas pereskedést követően, melyben maga képviselte saját ügyét, tudott csak apja amerikai hagyatékához hozzájutni. A birtokába került kéziratokról kezdettől mintaszerűen igyekezett gondoskodni. Biztonságba helyezte őket, s egyik első dolga volt, hogy a kéziratokról a New York-i Bartók Archives-ban készült fotómásolatok egy teljes sorozatát 1988-ban saját költségén juttatta el Budapestre, hogy az amerikai hagyatéktól mindaddig elvágott egyetlen nyilvános kutatóhelyen az ott folyó kutatásokat támogassa. Bartók írásainak kéziratmásolatait a Bartók Béla Írásai könyvsorozat előkészítését támogatandó küldte meg még a kompozíció-kéziratok előtt.
Bartók Péter, Bartók Béla és Pásztory Ditta (1932)
Éveken át dolgozott a teljes kéziratanyag tökéletes minőségű, eredeti méretű hiteles színes másolatainak elkészítésén. Majd 2001-ben ebből is egy teljes sorozatot, mintegy 17 000 oldalnyi zenei és levélkézirat másolatát küldte el ugyancsak saját költségén Budapestre, s ennek köszönhetően vált a budapesti gyűjtemény immár a teljes életmű méltó forrásgyűjteményével rendelkező kutatóhelyévé. (Az eredeti kéziratokat letétként a legnagyobb 20–21. századi kéziratgyűjteménybe, a Bartóktól kiemelkedő műveket megrendelő Paul Sacher által alapított Sacher-Stiftung gyűjteményében helyezte el.)
Édesapja zeneműveinek hibáktól, bizonytalanságoktól mentes javított kiadását kezdeményezte a zeneszerző kiadóival (Editio Musica Budapest, Universal Edition Bécs, Boosey & Hawkes London) együttműködve. Utóbb saját kiadóját (Bartók Records and Publications) is felhasználta kiadatlan művek, illetve kézirat-hasonmások és további javított kottakiadások megjelentetésére. Maga szervezett ehhez egy közreadó-gárdát, s a munkában a legnagyobb odaadással vett részt maga is. Hosszú ideig rendszeresen konzultált a budapesti Bartók Archívummal, mindenekelőtt akkori vezetőjével, Somfai Lászlóval zenei, közreadási kérdésekről.
A kéziratok alapján javított kiadásokat kezdeményezett és gondozott Bartók úttörő jelentőségű etnomuzikológiai műveiből is. Új kiadásban adta közre az A magyar népdal (The Hungarian Folk Song), valamint a török népdalgyűjtemény (Turkish Folk Music from Asia Minor) angol változatát. Támogatta a Magyar Népdalok: Egyetemes Gyűjteménynek a Bartók Archívum munkatársai által gondozott kiadványsorozata elindítását, mely az 1930-as években Bartók által rendezett és kiadásra előkészített addigi teljes magyar népdalkincs különösen becses történeti monumentumának tekinthető. (A teljes gyűjtemény jelenleg kereshető formában online tanulmányozható.) Sokat tett a sokáig kiadatlan, illetve csak részlegesen kiadott nagy szlovák népzenei gyűjtemény közreadásáért.
Angolul írt visszaemlékezései (My Father, 2002, magyarul: Apám, fordította Péteri Judit, 2004), melynek magyar kiadását szeretettel segítette, ritka értékes és őszinte emberi dokumentum, Bartók egyedülálló személyiségéről, emberi nagyságáról felbecsülhetetlen közvetlenségű élményt ad. A kötet különleges értéke a zeneszerző fiához írt leveleinek közlése, mely mindenekelőtt az amerikai időszak megismeréséhez teljességgel hiánypótló jelentőségű.
Ifj. Bartók Béla, Bartók Péter és Denijs Dille (1987)
Apja iránti odaadó szeretetének, egyúttal az ő megalkuvásmentes magatartásához híven sokáig ellenállt a magyar állam részéről többször fölmerült kezdeményezésnek, hogy Bartók hamvainak hazahozatalához hozzájáruljon. A rendszerváltás előhírnökének tekinthető, hogy bátyjával, ifj. Bartók Bélával (1910–1994) egyetértésben, rendkívül gondos előkészítést követően 1988-ban – ismét saját költségükre – hozatták haza Bartók földi maradványait, hogy itt, hazájában kerüljenek végső nyugvóhelyre, a Farkasréti temetőbe.
Vikárius László
Quadraginta annis! Nemzetközi konferencia a középkori liturgikus zenéről
2024. július 30-án a gödöllői Premontrei Apátság épületeiben, előadótermeiben kezdetét veszi a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society) Cantus Planus gregorián munkacsoportjának 40. jubileumi konferenciája. A Quadraginta annis alcímet viselő tanácskozás a legnagyobbnak ígérkezik a kutatóközösség történetében: az ötnapos rendezvényen 106 előadó 100 előadása hangzik el, 21 párhuzamosan futó szekcióülés, 2 plenáris ülés és 2 kerekasztal-beszélgetés keretei között. Első ízben lesz Forum of the Next Generation, amelyen 13 fiatal előadó mutatkozhat be 10-perces villámelőadással. Az előadók Európa szinte minden országából érkeznek, de számos kolléga jön az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából, a Közel- és a Távol-Keletről, a világ vezető kutatóműhelyeiből. A legtöbben a nyugati latin egyház középkori és kora újkori egyszólamú zenéjével, a gregorián énekkel és annak liturgikus kereteivel, hagyományaival foglalkoznak, de itt lesznek a bizánci és más keleti egyházak zenéjének kutatói is, sőt, a buddhista rituális zenéről is szó esik majd.
A konferencia rendezői a gödöllői házigazdák mellett a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Régi Zenetörténeti Osztálya és az itt működő ‘Lendület’ Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport, valamint az ELTE Vallástudományi Tanszéke és annak Liturgiatörténeti Kutatócsoportja.
A konferencia rendezési joga a Nemzetközi Zenetudományi Társaság 2022-es athéni kongresszusán nem véletlenül került Magyarországhoz: a Cantus Planus munkacsoport megalakulását 1984-ben éppen a magyarországi zenei medievisztika akkori vezető szakemberei – Rajeczky Benjamin, Dobszay László és Szendrei Janka – kezdeményezték a kor legnevesebb európai és amerikai gregoriánkutatóival együtt. Az első tanácskozásra Veszprémben került sor, majd ezt követően, egészen 2004-ig az egyre nagyobb létszámú munkacsoport 2-3-évente mindig Magyarországon találkozott. A mostani 40. konferencia rendezőinek szakmai pályafutása nagyrészt valamelyik korai Cantus Planus-konferencián kezdődött: a magyar gregorián- és liturgiakutatás mai középnemzedéke a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben felvirágzó kutatóműhelyekben nőtt fel.
Czagány Zsuzsa
A konferencia honlapja, benne a teljes programmal, itt elérhető: https://cp2024.zti.hu/
Béla Bartók’s Viola Concerto Revisited
Violist Tabea Zimmermann, together with the director G. Henle Verlag, Munich, Norbert Gertsch visited the Budapest Bartók Archives. Zimmermann first performed Bartók’s last work, left behind in sketches, some forty years ago in the version prepared for publication by Tibor Serly (published by Boosey & Hawkes in 1949). Ever since, she regularly performs and teaches this important work of the viola repertoire. This is why she has come to Budapest to discuss with Bartók scholars the possibility of knowing a more authentic form of the piece. For this special occasion, the Bartók Archives organised an English-language conference devoted to the work. At the conference, greeted by Pál Richter, director of the Institute for Musicology, several aspects of this difficult work were addressed by the different speakers. These included the biographical background (László Vikárius), questions of style and references to earlier works by the composer (Virág Büky), the role of the viola in Bartók’s other works (Péter Laki); Bartók as orchestrator (Csilla Mária Pintér), special problems of the autograph draft and its interpretation (Yusuke Nakahara), and formal and structural characteristics of existing reconstructions (Zsombor Németh). The work that has become performable at all thanks to Tibor Serly’s “reconstruction,” and orchestration of the incomplete draft score, can now be studied in an excellent-quality facsimile edition accompanied by a transcription (Nelson Dellamaggiore) and a philological commentary (László Somfai), edited by Peter Bartók. This is why it is worth reconsidering how the composition could be better presented in a new critical edition based on principles of modern Urtext editions.
Nemzetközi konferencia Bartók Béla Brácsaversenyéről
|
|
Nemzetközi konferencia Bartók Béla Brácsaversenyéről HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. július 22. hétfő, 15 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A HUN-REN BTK ZTI Bartók Archívum – a G. Henle Verlaggal és az Editio Musica Budapesttel közösen – július 22-én, hétfőn15 órától angol nyelvű, nemzetközi zenetudományi konferenciát rendez Bartók Béla töredékben maradt Brácsaversenyéről, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. A részletes program és az előadások összefoglalói a meghívón olvashatók.