Liszt 1848-ban letelepedett Weimarban, hogy virtuóz karrierjét lezárva, a Szász-Weimar-Eisenachi nagyherceg udvari karmestereként immár zeneszerzői ambícióit váltsa valóra. Első dolga túlnyomórészt zongoraművekből és néhány vokális kompozícióból álló addigi életműve felülvizsgálása, esetenként a definitív verziók létrehozása volt. 1854-ben, a revideált verziók, valamint a régóta tervezgetett Années de pèlerinage két kötete, az Harmonies poétiques et religieuses sorozat és a h-moll szonáta megkomponálásával zongora-életművét teljesnek tekintve a szimfonikus műfajok felé fordult. 1856-ig megírta 1–9. szimfonikus költeményét, 1854–1857–1861 között a Faust- és a Dante-szimfóniát. Ezzel elérte, hogy zongoravirtuóz helyett immár —Franz Brendel szavaival — a „szimfonikus Lisztként”, a beethoveni tradíció folytatójaként tartsák számon. Liszt szimfonikus stílusa alkotói életműve leginspirálóbb részének bizonyult a következő zeneszerző-generáció számára, aminek köszönhetően zenekari termését a zenetudomány is megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta. Előadásomban egy ez idáig kevés figyelemre méltatott kérdéssel foglalkozom: milyen szerepe volt az 1848–1854 között zajló revíziónak a szimfónia-koncepció kialakulásában? Az 1848 előtti kompozíciós kísérletek és tapasztalatok ugyanis, úgy vélem, érdemben járultak hozzá Liszt műfajelképzeléséhez, s nem csak a keletkezéstörténet részleteire, hanem az egyes művek közötti genetikus és programatikus kapcsolatokra is fényt vetnek.     

Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. Valós idejű közvetítéshez az alábbi linkre kattintva tud csatlakozni pár perccel az esemény előtt: https://us06web.zoom.us/j/86396209046?pwd=QllYQ1FmMlNRbDhuT0IrV05uT0RUUT09. (Meeting ID: 863 9620 9046. Passcode: 012909. Ezekre nincs szükség, amennyiben a linkre kattintva csatlakozik.)

• Tudományos fórum
• 2022