2024. augusztus 19-én életének 74. évében, hosszan tartó betegség után Pozsonyban elhunyt Ladislav Kačic zenetörténész, Közép-Európa és benne a történelmi Felvidék régi zenéjének hatalmas tudású, elhivatott és elfogulatlan kutatója, a vele közös témákat művelő magyar zenetörténészek felejthetetlen kollégája és barátja.
1951. május 27-én született Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom). A pozsonyi Előadóművészeti Egyetemen (VŠMU v Bratislave) folytatott zeneelméleti tanulmányokat; ugyanebben az intézményben oktatott pályája utolsó évtizedeiben (2000–2018) zenetörténeti tárgyakat. 1997–2020 között a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének (Slavistický ústav Jána Stanislava SAV) volt tudományos munkatársa, korábban (1983–1996) a Zenetudományi Intézetben (Ústav hudobnej vedy SAV) dolgozott. Pályája elején első munkahelye az OPUS kiadó kotta- és könyvkiadó részlege volt (1973–1982).
Ladislav Kačic a szlovákiai zenetörténet-írásnak azt a csapását követte, amelyen Richard Rybarič (1930–1989) indult el, és amely nem állt messze Bárdos Kornél munkamódszerétől sem. Kačic alapkutatásokat folytatott, hogy minél teljesebben összegyűjtse a mai Szlovákia területéről származó, 17–18. századi zeneéletre vonatkozó forrásanyagot. Érdeklődésének homlokterében mindvégig a zenetörténet barokk korszaka állt, és különösen foglalkoztatta őt a régióban működő szerzetesrendek (ferencesek, jezsuiták, piaristák) zenéje, amely tárgya volt 1998-as PhD-értekezésének is. „Missa franciscana der Marianischen Provinz im 17. und 18. Jahrhundert” című, a forrásközlés szempontjából mérföldkőnek számító, terjedelmes közleményét 1991-ben Budapesten jelentette meg a Studia Musicologica folyóiratban. Tekintélyes életművében fő helyet foglalnak el monográfiái és forráskiadásai, amelyek számos, a 18. században alkotó szerzetes-muzsikust emeltek ki az ismeretlenségből (Gaudentius Dettelbach OFM, Georgius Zrunek OFM, Pantaleon Roškovský OFM, Paulín Bajan OFM, Petrus Peťko SchP, Ferdinandus Pankiewicz SchP, František Budinský SJ), de éppily figyelemre méltóak más pozsonyi – vagy Pozsonyban is aktív – zenészekkel (Paul Charles Durand, Franz Paul Rigler, Anton Zimmermann, Joseph Umstatt) foglalkozó munkái. Kritikai kottakiadásai közül a magyar zenetörténészek számára különösen kedves a lőcsei tabulatúrás könyv közreadása (Pestrý zborník / Tabulatura miscellanea, 2005). Utolsó nagy horderejű levéltári kutatásával az Esterházy Imre érsek pozsonyi udvartartásában patronált zenei együttes adatait tárta fel.
Nyitottsága arra predesztinálta őt, hogy évtizedeken keresztül nemzetközi konferenciák egész sorát szervezze meg a szívéhez közel álló témakörökben, és ilyenkor rendszerint együttműködött más szakterületek – szlavisztika, nyelvészet, irodalom- és történettudomány, művészet- és egyháztörténet – képviselőivel. E konferenciák anyagát többnyire meg is jelentette kötetté szerkesztve. Az általa rendezett tudományos ülésszakokat rendszeresen látogatták elsősorban a Szlovákiával szomszédos országok zenetörténészei – de Szlovéniából, Német- és Horvátországból is –, akik rendre úgy érezhették, hogy valódi regionális partnerség szerveződik Pozsonyban Kačic szárnyai alatt. Ha ezt szóba hozták, ő maga nagyvonalúan és szerényen kitért a méltatás elől.
Életművéért hálásak vagyunk, emlékét megőrizzük! Lux perpetua luceat ei!
Papp Ágnes