Zenei ikonográfiai konferencia Bécsben
Laughing your staves off: irony, satire, and parody in visual representations and narratives of music címmel, Bécsben került megrendezésre az Association Répertoire International d’Iconographie Musicale (RIdIM) 23. konferenciája (2024. augusztus 29–31.). A nemzetközi zenei ikonográfiai szervezet tudományos összejövetelének idén otthont adó Universität für Musik und Darstellende Kunst épületében az európai, amerikai, ázsiai és ausztrál művészeti és kutatóintézetek előadói között a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának két munkatársa is részt vett.
Elhunyt Ladislav Kačic pozsonyi zenetörténész
2024. augusztus 19-én életének 74. évében, hosszan tartó betegség után Pozsonyban elhunyt Ladislav Kačic zenetörténész, Közép-Európa és benne a történelmi Felvidék régi zenéjének hatalmas tudású, elhivatott és elfogulatlan kutatója, a vele közös témákat művelő magyar zenetörténészek felejthetetlen kollégája és barátja.
1951. május 27-én született Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom). A pozsonyi Előadóművészeti Egyetemen (VŠMU v Bratislave) folytatott zeneelméleti tanulmányokat; ugyanebben az intézményben oktatott pályája utolsó évtizedeiben (2000–2018) zenetörténeti tárgyakat. 1997–2020 között a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének (Slavistický ústav Jána Stanislava SAV) volt tudományos munkatársa, korábban (1983–1996) a Zenetudományi Intézetben (Ústav hudobnej vedy SAV) dolgozott. Pályája elején első munkahelye az OPUS kiadó kotta- és könyvkiadó részlege volt (1973–1982).
Ladislav Kačic a szlovákiai zenetörténet-írásnak azt a csapását követte, amelyen Richard Rybarič (1930–1989) indult el, és amely nem állt messze Bárdos Kornél munkamódszerétől sem. Kačic alapkutatásokat folytatott, hogy minél teljesebben összegyűjtse a mai Szlovákia területéről származó, 17–18. századi zeneéletre vonatkozó forrásanyagot. Érdeklődésének homlokterében mindvégig a zenetörténet barokk korszaka állt, és különösen foglalkoztatta őt a régióban működő szerzetesrendek (ferencesek, jezsuiták, piaristák) zenéje, amely tárgya volt 1998-as PhD-értekezésének is. „Missa franciscana der Marianischen Provinz im 17. und 18. Jahrhundert” című, a forrásközlés szempontjából mérföldkőnek számító, terjedelmes közleményét 1991-ben Budapesten jelentette meg a Studia Musicologica folyóiratban. Tekintélyes életművében fő helyet foglalnak el monográfiái és forráskiadásai, amelyek számos, a 18. században alkotó szerzetes-muzsikust emeltek ki az ismeretlenségből (Gaudentius Dettelbach OFM, Georgius Zrunek OFM, Pantaleon Roškovský OFM, Paulín Bajan OFM, Petrus Peťko SchP, Ferdinandus Pankiewicz SchP, František Budinský SJ), de éppily figyelemre méltóak más pozsonyi – vagy Pozsonyban is aktív – zenészekkel (Paul Charles Durand, Franz Paul Rigler, Anton Zimmermann, Joseph Umstatt) foglalkozó munkái. Kritikai kottakiadásai közül a magyar zenetörténészek számára különösen kedves a lőcsei tabulatúrás könyv közreadása (Pestrý zborník / Tabulatura miscellanea, 2005). Utolsó nagy horderejű levéltári kutatásával az Esterházy Imre érsek pozsonyi udvartartásában patronált zenei együttes adatait tárta fel.
Nyitottsága arra predesztinálta őt, hogy évtizedeken keresztül nemzetközi konferenciák egész sorát szervezze meg a szívéhez közel álló témakörökben, és ilyenkor rendszerint együttműködött más szakterületek – szlavisztika, nyelvészet, irodalom- és történettudomány, művészet- és egyháztörténet – képviselőivel. E konferenciák anyagát többnyire meg is jelentette kötetté szerkesztve. Az általa rendezett tudományos ülésszakokat rendszeresen látogatták elsősorban a Szlovákiával szomszédos országok zenetörténészei – de Szlovéniából, Német- és Horvátországból is –, akik rendre úgy érezhették, hogy valódi regionális partnerség szerveződik Pozsonyban Kačic szárnyai alatt. Ha ezt szóba hozták, ő maga nagyvonalúan és szerényen kitért a méltatás elől.
Életművéért hálásak vagyunk, emlékét megőrizzük! Lux perpetua luceat ei!
Papp Ágnes
32. internationale Studientagung der Internationalen Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie – Papp Ágnes beszámolója
Az IAH (iah-hymnologie.de) 2024. július 29. és augusztus 4. között Prágában tartotta kétévente esedékes nemzetközi tudományos konferenciáját mintegy 60 résztvevővel. A munkaközösség a liturgikus, gyülekezeti, templomi és vallásos ének és zene kutatásával és ápolásával foglalkozik a történetitől a kortársi egyházi énekanyagig és énekeskönyvekig, nemzetközi, felekezetközi és interdiszciplináris platformon. Jóllehet az IAH tagságában 31 ország képviselteti magát Izlandtól Taiwanig, Finnországtól Dél-Afrikáig, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, a témákban és az aktivitásban is folyamatosan érzékelhető az európai túlsúly. Érthető tehát, hogy a társaság mindig is szorgalmazta a brit és tengeren túli Hymn Socety-k működését és az azokkal való kapcsolattartást. Az IAH 1959-es alapításának hetvenedik évfordulójához közeledve a prágai konferencián útjára indították az „IAH History” projektet, mely a magyar zenetörténészek számára is tartogat érdekességeket. Az 1970-es és 1980-as években a magyar himnológia ugyanis korszakos egyéniségein (Csomasz Tóth Kálmán, Czeglédy Sándor, Papp Géza, Schulek Tibor és mások) keresztül nagy tekintéllyel volt jelen a testületben; olyannyira, hogy 1983-ra Budapest kapta a 12. nemzetközi tudományos konferencia rendezési jogát.
Somfai László születésnapjára
Éppen tíz esztendeje, 2014. augusztus 15-én – kerek 80. születésnapján – datálta szerzője egyik igen fontos kötetének előszavát. A Zeneműkiadó gondozásában harminchárom év után immár másodszor, utánnyomásban megjelent 18 Bartók-tanulmány (bartóki ihletésű címével) kiemelkedő jelentőségű, mintaadó, mesteri gyűjtemény. Az első ízben a zeneszerző centenáriumán, 1981-ben megjelent, s írója szerint „tisztes ünneprontás”-nak szánt kötet László Ferenc egykorú ítélete szerint a „Bartók-év Bartók-könyve” lett. Az akkori lelkes recenzens így fogalmazott: „Ha mások »iskolateremtők«, akkor amit Somfai teremt a Bartók-kutatásban, nem iskola, hanem a szó legszebb értelmében vett – magas szintű, önálló gondolkodásra ösztönző – szabadegyetem.”
Somfai László hozzászólása a Béla Bartók's Viola Concerto Revisited konferencián, 2024. július 22.
A nemzetközileg mindenekelőtt Haydn- és Bartók-kutatóként ismert zenetörténész, Somfai László ma már 90 éves. A nagy örömünkre még mindig gyarapodó életmű méltatása helyett egyetlen – kiemelkedő jelentőségű – vállalkozását emelem ki, mely a mai napig is intenzíven foglalkoztatja. A 18 Bartók-tanulmány 1980-ban fogalmazott utószavában írta:
„Hatalmas a Bartókról, a Bartók ürügyén írott irodalom, jószerivel természetellenesen nagy, de eredményeit nyugtalanító aszimmetriák teszik összekapcsolhatatlanokká. Nincs még egy hasonlóan nagy zeneszerzői életmű, amelynek feltárásában a biográfia, a filológia és a stílusanalízis – kezdetben a lehetőségek béklyójában, ma már inkább a kutatóegyéniségek szükségtelen szakosodása folytán – ilyen mérhetetlenül elkülönülve dolgoznék. Napi munkámból magam tudom persze a legjobban, mennyire gátolja a hiteles megközelítést és a komplex vizsgálatot a Bartók-oeuvre kritikai összkiadásának hiánya. 1972 óta, amióta a budapesti Bartók Archívum vezetőjeként ezen változtatni remélek, legfőbb feladatként az összkiadás előkészítésén dolgozunk […] egyebek közt azért is, hogy a Bartók-kutatás megérhesse ugyanazt a pezsgést, amit a Bach, a Mozart, a Berlioz, a Schoenberg és a többi kritikai kiadás a maga területén elindított.”
Az akkor oly fájóan hiányzó kritikai összkiadás – hála a gyűjtemények és kézirattulajdonosok támogatásának – 2016 óta folyamatosan készülhet, s jelenhet meg. Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadóval együttműködve az összkiadások egyik világszerte legelismertebb kiadója, a müncheni Henle Verlag gondozza, szerkeszti és terjeszti a sorozatot. A kutatómunka, a közreadás, a kísérőtanulmányok, a kritikai apparátus a Bartók Archívumban készül – bevonva távolra szakadt kiváló munkatársakat.
Somfai László a sorozat alapító szerkesztőjeként nemcsak kívülről követheti az egyes kötetek munkálatait. Hiszen az eddig megjelent nyolc kötetből négyben – egyedül vagy munkatársaival, egykori növendékeivel együtt – közreadói feladatot vállalt. A Bartók-összkiadás egyik korai mintakötete, az 1914 és 1920 között készült zongoraművek közreadása alkalmas volt rá, hogy a sorozat fokozatosan kialakult szerkesztési elveihez igazítva–alakítva az összkiadás 38. köteteként jelenhessen meg 2019-ben. A kiváló karnagy Szabó Miklós mellett fontos szerzői szerepe volt a kórusműveket tartalmazó többszerzős kötetben is, mely végül Kerékfy Márton és Pintér Csilla Mária gondozásában jelenhetett meg ugyanabban az évben. A Bartók Archívum fiatal munkatársával, Németh Zsomborral közösen adták közre legfrissebben (2022-ben) Bartók kiemelkedően fontos műsorozatát, hat vonósnégyesét rendkívül gazdagon dokumentálva a forrásokat, a keletkezés- és előadástörténetet. De még a Móricz Klára közreadásában 2017-ben megjelent Concerto-kötet készülésekor is hozzá fordulhattunk, hogy a zenekari művek notációjával és előadási problémáival kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ő foglalja össze. Emellett számos aktuális kérdésben is mindig számíthatunk érdeklő figyelmére, tanácsára, változatlan tettrekészségére. Az összkiadás munkálatainak legfontosabb forrásbázisa egyelőre lezáratlan, ám lényegében teljes, angol nyelven írott Bartók-műjegyzéke, melynek számítógépes „kézirata” mindenkor munkatársai rendelkezésére áll. Akárcsak felbecsülhetetlen értékű, rendkívül részletes filológiai jegyzetei, melyeket a Bartók-kéziratok eredetijének tanulmányozásakor – elsősorban Bartók Péter meghívására még Homosassában, de más gyűjteményekben is – készített.
A tudományos teljesítmény hatását ma a kutató munkáira történő hivatkozások számával igyekeznek mérni. S elsődleges – ha nem épp kizárólagos – a minél frissebb publikációkra vonatkozó hivatkozások figyelése. Legalább ilyen fontos értékmérőnek tűnik az, ha valaki régebbi munkáját még mindig alapvetőként, meghatározóként tartja számon a kutatás. Somfai László bizony már pályája kezdetén – az 1960-as évektől kezdve – egy sor olyan közleménnyel jelentkezett a filológia, a történeti forráskutatás, vagy épp a stíluselemzés területén, melyekre a mai napig rendszeresen hivatkozunk. Egyszerűen alapvető az, amit Bartók „egyneműkarainak” (a Gyermek- és nőikari munkáinak, illetve a férfikari Elmúlt időkből) szövegforrásairól 1969-ben közölt, amit „magyar kulminációs pont”-nak nevezett el Bartók zenekari műveinek vizsgálatakor, vagy amit Bartók műveinek zárótételeiről („per finire”) megállapított. De pályáján, melyet végigkísérnek a továbbiakban is az ilyen és más felfedezés számba menő, ám mindig a lényegre koncentráló közlemények, ott vannak a meghatározó nagyobb szabású munkák is, kritikai kotta-, kommentált kézirathasonmás-, hangfelvétel-közreadások, valamint a könyvek és monográfiák. (Ilyenek a Haydn-ikonográfiától a Haydn zongoraszonáták átfogó vizsgálatáig, vagy a Bartók komponálási módszeréről szóló, eredetileg angolul, majd magyar fordításban is megjelent alapkönyvéig.) Közben szinte minden lehetséges zenetudományi műfajban alkotott és alkot – a mai napig. Friss és azonnali visszhangot kiváltó az elmúlt évek terméséből az 1. vonósnégyes kihagyott B–A–C–H motívumot használó szakaszáról vagy épp az 5. kvartett koncepciójáról írott dolgozata.
A Bartók-összkiadás szerkesztősége és nemzetközi tanácsadó testületének jelenlévő tagjai a Bartók és hegedűművész partnerei kiállításon 2022. szeptember 30.
(hátsó sor: Kerékfy Márton, Denis Herlin, Németh Zsombor, Wolf-Dieter Seiffert, Somfai László; első sor: Vikárius László, Biró Viola, Lampert Vera, Nakahara Yusuke, Sigrai László)
Somfai László kerek születésnapjairól – ismételt határozott kérése ellenére, hogy ne ünnepeljék – különféle módokon igyekeztek megemlékezni tanítványai, munkatársai. Hatvanadik születésnapjára nagyszabású hazai konferenciát szerveztek. Egy évtizeddel később ugyancsak konferencia, valamint egy Amerikában megjelent ünnepi tanulmánykötet, Festschrift köszöntötte, melyben hazai kollégák, tanítványok mellett többen a nemzetközi zenetudomány legkiválóbb osztrák, német, angol, amerikai képviselői is eredeti, új tanulmánnyal tisztelegtek 70. születésnapja alkalmából. Azóta is különféle hazai és nemzetközi konferenciákkal, kiadványokkal – hol nyíltabban, hol burkoltabban – megemlékeztünk a számunkra, közvetlen munkatársai számára kiemelkedően fontos évfordulókról. Hogy hagyhatnánk említés nélkül a 90. születésnapot?
Vikárius László
Kortárs zenei percek a 20. Crescendo Nyári Akadémián
Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa 2024 júliusában részt vett a 20. Crescendo Nyári Akadémián (Crescendo Summer Institute).