Október végén a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport két napot töltött a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban, ahol Ferencz Beatrix könyvtárvezető segítségével számba vette és digitalizálta a túlnyomórészt ma is borítókként szolgáló középkori kottás kódextöredékeket. A 14. század óta folyamatosan fennálló gyűjtemény ősnyomtatványain, antikváin, 17. századi nyomtatványain, régi magyar könyvein több száz fragmentum maradt fönn, amelyekből ez alkalommal 130-at tudtunk megvizsgálni.
A gyöngyösi töredékanyag igazi fragmentológiai kincsesbánya: nemcsak azért, mert a hajdan összetartozó töredéksorozatokból, ha nem is egész kódexek, de terjedelmes kódexrészek rekonstruálhatók, hanem azért is, mert az egykori anyakódexek többségéről feltételezhetjük, hogy a kolostor sajátjai voltak. A 18. században ugyanis a gondosan épített és őrzött gyöngyösi könyvállomány megújult: az idők során elhasználódott köteteket az azzal megbízott testvérek újrakötötték, s a kötéshez a kéznél levő, addigra használaton kívül került középkori liturgikus pergamenkéziratok lapjait használták föl. A kódexlap-kötésekből több mise- és zsolozsmakézirat emelkedik ki az elfeledettségből, s válik legalább részben virtuálisan helyreállíthatóvá. A legnagyobb számú töredékből egy feltehetően többkötetes 15. századi ferences graduále rekonstruálható, de 9 fragmentum került elő egy hasonló korú, egykor bizonyára ugyancsak helyben használt pszaltériumból is.
Egész biztosan nem a helyi ferences könyvállományból származik annak a négy töredéknek az anyakódexe, amelyet hangjegyírása alapján nem is kapcsolnánk feltétlenül a középkori Magyarország valamely világi egyházához. Az Ant.767, 672, 90 és 703 jelzetű hordozókönyvek borítójaként fennmaradt fragmentumok egy 15. századi antifonáléból származnak. Arról, hogy ez az antifonále mégis Magyarországon készült, a 703. antikva kötéseként szolgáló töredék tartalma árulkodik. Az ádventi zsolozsmatételek között ugyanis ott találjuk a Praestolantes redemptorem invitatóriumot, ezt a normann eredetű éneket, amely néhány – rendkívül ritka – külföldi előfordulásától eltekintve csaknem kizárólag magyar forrásokból adatolható. A 12. század óta a magyarországi liturgikus énekkészlet szerves részeként hagyományozott invitatórium a gyöngyösi töredéken egy különleges, eddig máshonnan nem ismert dallammal jelenik meg.
A magyar gregoriánkutatás és gregorián paleográfia számára végül különösen becses az Ant. 674 jelzetű kolligátumon fönnmaradt antifonále-töredék, melynek kottaírása az esztergomi notáció jellegzetes „sallangos” erdélyi változatát őrizte meg, s melynek testvértöredékeivel több más hazai és határon túli gyűjteményben találkoztunk kutatóútjaink során.
Czagány Zsuzsa
 |
 |
 |
 |
 |
 |