Czagány Zsuzsa: „Antiphonale Varadinense s. XV. Kritikai kiadás és monográfia” – doktori védés
|
|
Czagány Zsuzsa: „Antiphonale Varadinense s. XV. Kritikai kiadás és monográfia” – doktori védés Magyar Tudományos Akadémia Teréz körúti Díszterem, 2024. április 9. kedd, 11:00 1067 Budapest, Teréz krt. 13. |
Az MTA Doktori Tanácsa meghívja Önt Czagány Zsuzsa „Antiphonale Varadinense s. XV. Kritikai kiadás és monográfia” című MTA doktori munkájának 2024. április 9-én de. 11 óra 00 perckor az MTA Teréz körúti Dísztermében (1067 Budapest, Teréz krt. 13.) tartandó nyilvános vitájára.
Nemzetközi interdiszciplináris konferencia Pozsonyban
2024. március 11. és 13. között Medieval and Early Modern Age Culture and Education in Central Europe címmel nemzetközi interdiszciplináris konferencia zajlott Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galéria tanácstermében, a Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, a Comenius Egyetem Bölcsészkara és a rózsahegyi (Ružomberok) Katolikus Egyetem szervezésében. A résztvevők túlnyomó többsége a zenei medievisztika különböző területeiről érkezett, a tágabb értelemben vett interdiszciplinaritást elsősorban a három nyitóelőadást tartó művészettörténészek – a Cseh Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének kutatója, Milada Studničková és a Szlovák Nemzeti Galéria régi gyűjteményének kurátora, Dušan Buran – valamint a pozsonyi történész-középkorász-paleográfus Juraj Šedivý képviselték. A konferencia főágának előadásai – köztük a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport (https://ldzf.zti.hu/) három tagja, Gilányi Gabriella, Czagány Zsuzsa és Enyedi Mózes prezentációi – a közép-európai térség középkori zenetörténetének aktuális kérdéseit (a gregorián ének regionális változatait, a töredékkutatást és notációtörténetet, a monasztikus közösségek liturgikus dallamhagyományait, a ritmizált cantus fractus és a korai polifónia regionális megjelenési formáit) tárgyalták, tükrözve az egyes országok, műhelyek, kutatócsoportok folyamatban lévő, vagy éppen lezáruló projektjeinek tematikus súlypontjait. Ezek mellett lehetőség nyílt az aktuálisan folyó nagyszabású, széles hatósugarú vállalkozások bemutatására is, diszkusszió tárgyává téve az épülő, egyre inkább anyagteljességre törekedő adatbázisokat, forrásjegyzékeket és dallaminventáriumokat, többek között a Földváry Miklós által útjára indított Usuariumot (https://usuarium.elte.hu/), az aktuálisan a kanadai Dalhousie Egyetemen a Digital Analysis of Chant Transmission (https://dact-chant.ca/) nemzetközi hálózat részeiként működtetett Cantus és Cantusindex platformokat (Debra Lacoste, Jennifer Bain), vagy az európai COST-hálózatba betagozódó EarlyMuse – A New Ecosystem of Early Music Studies (https://www.cost.eu/actions/CA21161/ ) projektet (Philippe Vendrix).
Megemlékezés Bartók Béla születésének 143. évfordulóján
Bartók a művészi alkotómunkáról
1941-ben – visszatekintve egész addigi zeneszerzői életművére – Bartók úgy nyilatkozott, hogy fejlődése következetes volt és egyenes vonalú. Csupán az 1926-os évet emelte ki, amikor is – idézem – „művem kontrapunktikusabbá vált és egyúttal egészében egyszerűbbé is.” A zeneszerzői nyelv tudományos vizsgálata azóta is többször igazolta az önértékelés pontosságát. E nyilatkozatot követően kellett szembenéznie azonban élete egyik legválságosabb, újabb cezúrát jelentő időszakával. Így írt angol kiadójának, Ralph Hawkes-nak 1942 tavaszán, amikor az új művek tervéről érdeklődött: „A művészi alkotómunka általában az erő, a jókedv, az életöröm stb. túláradása – mindezek nálam, sajnos, hiányoznak jelenleg.” Tudjuk, hogy utóbb barátok összefogásának és legfőképp Serge Koussevitzky kompozíciós megrendelésének hála ismét egy csodálatosan termékeny alkotókorszak kezdődött Bartók utolsó éveiben. Ugyanakkor távolról sem ez volt az első időszak, amikor átmenetileg – látszólag – szünetelt a komponálás. A zeneszerző születésének 143. évfordulóján talán nem indokolatlan, ha utánagondolunk az efféle „szünetek” szerepének, sőt jelentőségének az alkotó pályáján. Ebben az összefüggésben pedig hadd idézzem föl különösen a zeneszerző egy másik, épp 100 évvel ezelőtti látszólag „terméketlenebb” időszakát, melyből az a bizonyos 1926-ra datált stílusbeli megújulás is alighanem merítkezett.
Visszatekintve az 1924-es évre a zeneszerző maga jellemezte önmagát – alighanem éppoly keserűen mint az imént idézett későbbi levelében – „ex-zeneszerző”-nek. A zenekritikus Calvocoressinek írta: „Úgy látszik, hogy a kapcsolat köztem és Anglia közt teljesen megszakadt: sem oda nem hívnak, sem műveimet nem játsszák. Részben én is oka vagyok ennek, amennyiben ex-zeneszerző lett belőlem.” A közvetlen elmúlt időszakot pedig összefoglalóan így jellemezte:
Igen nehéz időket kellett átélnem: betegségek a családban és különféle más gond és baj! úgy hogy egyáltalában alig volt kedvem és időm bármihez is. Ez az 1 1/4 év elmúlt, anélkül, hogy akárcsak egy hang új zenét leírtam volna.
A történész természetesen számon tartja – méghozzá jelentős eredeti műként – az említett időszakban komponált öt különleges szlovák népdalfeldolgozást, a Falun ciklust. Ám Bartók mégiscsak úgy érezhette, figyelmen kívül hagyva ezt az akkor talán még elsősorban személyes indíttatásúnak tekintett művét, hogy „egy hang új zenét” sem írt le.
A lélektan ismeri az „alkotói szünet” jelenségét, mely, úgy tetszik, lényeges, sőt nélkülözhetetlen tartozéka az alkotói folyamatnak. Bartók esetleges alkotói szünetei is ilyennek tűnnek. Legkorábbi a zeneakadémiai tanulmányok idején tapasztalt elbizonytalanodással függ össze, amikor ő maga jegyezte meg elégedetlenül: Gruber Emmánál tett első látogatásakor azért nem kapott zongorajátékáért „bókokat”, „mert nincs saját szerzeményem”. Ugyan 1913-ban még azt írta, hogy az asztalfióknak is komponálhat, abból az időszakból apró pedagógiai zongoradarabokon túl alig tudunk elkészült kompozícióról. (Közben persze intenzív népzenei gyűjtőmunkával volt elfoglalva Erdélyben és Algériában, s megjelent első népzenetudományi monográfiája a bihari román népzenéről.)
Bartóknak 1923-ban a Ziegler Mártával való házasságának felbontása és a Pásztory Dittával való házaságkötése után egészen újonnan kellet berendezkednie. Az 1924-es év derekán – július 31-én –, e „nehéz időkben” született meg második fia, Péter. Volt azonban egy fontos zeneszerzői feladat is, mely Bartókot – mondhatni – hátráltatta, akár gátolta: harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin öt éve félretett fogalmazványának kézirata. Bartók nem szeretett munkákat félbehagyni, s ha valamit nem volt módja egyvégtében elvégezni, ahhoz akár évekkel később is visszatért. Legnyilvánvalóbban, s leglátványosabban nagyszabású népzenetudományi munkája tanúskodik erről.
Azért sem indokolatlan épp a népzenei munkákra hivatkoznunk, mert 1924 őszén egy fontos bukaresti koncertút alkalmával sikerült megállapodást kötnie a számára különösen kedves román kolinda-gyűjteményének kiadási tervéről. S alighanem azonnal az újabb tudományos könyvkézirat elkészítéséhez fogott, mely azután egészen 1926 májusáig lekötötte. E munka azután mennyi frusztrációval járt! (Végül sem az Oxford University Press, sem a Román Akadémia nem tudta vállalni a munka megjelentetését, s így egy évtizeddel később Bartók saját költségén jelentette meg könyv leglényegesebb – zenei – részét.) De ugyanakkor mennyi felfedezést is tartogatott! (A Cantata profana balladájának kiválasztása, a librettó megalkotása s a komponálás a kolinda szövegek irodalomtudományi igényű rendszerezése nélkül aligha lett volna lehetséges.) A kolinda-gyűjtemény kéziratának elkészítése kedvéért Bartók félretette a szlovák gyűjtés utolsó kötetének kéziratát is, melyen azt megelőzően dolgozott.
Mind e fontos tudományos munkák közepette is kiemelkedett azonban az 1924-es év tényleges zeneszerzői teljesítménye, A csodálatos mandarin partitúrájának befejezése. Egyik legeredetibb és legerőteljesebb művének kidolgozása közben a zenét is valamelyest revideálta, korszerűsítette. Calvocoressinek írván azért erről is megemlékezett: „Nagy fáradsággal és bajjal végre a „Csodálatos mandarin”-om partitúráját nyáron és ősszel befejeztem”.
Az „egy hang új zenét sem írtam” megjegyzés azonban még valami fontosat sejtet. Az életmű látszólag különálló kompozíciókban manifesztálódó alkotásai mögött egy hosszabb távú program lehet. Erre vall az 1941-es nyilatkozat is fejlődésének „következetességé”-ről. Amikor a zeneszerző elégedetlen saját teljesítményével, az azért lehet, mert csak általa ismert, magának kitűzött programban érzi az elakadást.
A tényleges tudományos és zeneszerzői teljesítménynél is nyilvánvalónak látszik – legalább utólag –, hogy az 1924–25-ös időszak viszonylagos zeneszerzői visszahúzódása nélkülözhetetlen volt ahhoz a döntő stílusbeli megújuláshoz, ami a kolinda-könyv lezárását követő szinte valóban „túláradó” kompozíciós terméshez vezetett, amit az 1926-os zongorás esztendőként szoktunk emlegetni, s amit maga Bartók is stílusfejlődése kiemelkedően fontos állomásaként jellemzett. A nagy alkotót talán éppen ez jellemezheti: a megújulásra való nem szűnő képesség, mely Bartók életművét a kezdetektől a legutolsó művekig végigkíséri. S aminek a terméketlennek tetsző időszakok is – bármily nehéz lehetett elszenvednie azokat–nélkülözhetetlen, kikerülhetetlen építőkövei voltak.
2024. március 25.
Vikárius László
Fotó: Kiss Kata
Eötvös Péter 80. születésnapja tiszteletére rendezett Tudományos Fórumot a Zenetudományi Intézet
Bevezető utóhang: Tudtunk Eötvös Péter hónapok óta tartó súlyos betegségéről, aggódva füleltük a híreket, örültünk minden reménykeltő változásnak. Versenyfutásban készülődtünk erre a Tudományos Fórumra, nagyon vágytuk, hogy az előadások még örömet szerezhessenek a művei tudományos visszhangja iránt mindig is nagyon érdeklődő zeneszerzőnek. Boldogság volt látni online üzenetét, amivel az utolsó előadás utolsó pillanatában megköszönte az ülés résztvevőinek a közreműködést. Alig hatvan órával később Eötvös Péter meghalt. Isten Veled, Péter, hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ismerhettünk. (Halász Péter)
Csütörtökön, 2024. március 21-én délután 14 órától a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetében tudományos rendezvény keretében került sor az Eötvös Péter munkássága és művei előtt tisztelgő, a legújabb hazai tudományos eredményeket bemutató ülésszakra. A konferenciát személyes jelenlétével tisztelte meg Kurtág György, Eötvös Péter zeneszerző online vett részt a rendezvényen.
Az Eötvös-kutatás legújabb eredményeit bemutató Tudományos Fórum magyar előadóinak prezentációi A Musical Theatre, Instrumental Theater in Péter Eötvös’s Oeuvre című, Párizsban megrendezett nemzetközi ünnepi szimpóziumon is elhangoztak, Grabócz Márta szervezésében (IRCAM, 2024. január 12–13.).
Az előadások előtti bevezetőt a Strasbourg-i Egyetem professzora, az MTA külső tagja, egyben a Zenetudományi Intézet volt munkatársa, Grabócz Márta tartotta, aki sokoldalú tudományos és zeneélet-szervezői tevékenysége részeként a kortárs magyar zeneszerzők működésével és tevékenységével is foglalkozik. A Tudományos Fórumot Kim Katalin, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője szervezte és vezette le. Az Eötvös-fórum előadásai különösen a zeneszerző operakompozíciói, kamara- és hangszeres műveinek, valamint komponálási módszerének vizsgálata köré épültek.
Farkas Zoltán (Bartók Béla Emlékház; HUN–REN BTK Zenetudományi Intézet) Eötvös Péter opera-életművében a személyes stílus hiányának kérdéséről adott elő a zeneszerző ezzel kapcsolatos nyilatkozatából indulva ki. Eötvös Péter 2021-ben bemutatott, Sleepless című operájának filozófiai konnotációiról tartott előadást Orbán Jolán (PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet), aki a „vendégbarátság, ellenségesség, vendégszeretetgyűlölet” fogalmait és operai megvalósulását járta körül Jacques Derrida és Ludwig Wittgenstein elméletei nyomán. A mítosz és intertextualitás kérdését Könyves-Tóth Zsuzsanna (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) vizsgálta Eötvös Péter két operája kapcsán. Az előadás a Madách Imre Az ember tragédiája által inspirált és a később visszavont Die Tragödie des Teufels opera, és annak újrarendezett szövegkönyve alapján újrakomponált Paradise reloaded (Lilith) mitológiai vonatkozásaira, különösképpen Lilith és Lucifer alakjára tért ki. Eötvös Péter Love and Other Demonscímű operájának időkezeléséről és nagyformájáról tartott előadást Megyeri Krisztina (DLA; Pászti Miklós AMI, Biatorbágy), a történeti helyett a zeneszerző szempontjából elemezve a kompozíciót. Előadásában a modern zenei karakterizálás időkezelését és dramaturgiai elemzését adta.
A tudományos fórum második ülésszakát megnyitó Grabócz Márta (Strasbourg-i Egyetem; MTA külső tag) Samuel Beckett 1957-ben megjelent Embers [Zsarátnok] c. hangjátéka által inspirált dramaturgia megvalósításait és zenei értelmezéseit vizsgálta Eötvös Péter csaknem öt évtizedet felölelő időintervallum alatt készült öt kamaraművében a „Now, Miss!” -től az Octet Plus-ig. -ig. Laki Péter (Bard College, Annandale-on-Hudson) Eötvös Péter Korrespondenz című vonósnégyesének zenei dramaturgiájáról tartott előadást, középpontban a zenei „párbaj”, illetve a levelezés mint inspirációs forrásból kiindulva, „’Von Paris aus geht der Ruhm’. Képzeletbeli színház és magánhangzókódolás Eötvös Péter Korrespondenz című vonósnégyesében” című előadásában. Ifj. Kurtág György (Centre Européen pour l'Improvisation; SCRIME – Université de Bordeaux) előadását Gőz László olvasta fel és látta el kommentárokkal. Az előadást ifj. Kurtág György a hangszínváltozás köré építette fel. Molnár Szabolcs (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) Eötvös Péter első magyar nyelvű operája, a Valuskában megjelenő groteszk intonációt vizsgálta.
A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet reprezentatív Bartók-termében megrendezett előadásszakokat egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet az Intézet munkatársa, Halász Péter moderált. A kerekasztal-beszélgetés kulcstémái között az előadók a nyelvhasználat és kompozíciós inspirációk, módszerek is szerepeltek.
Békéssy Lili Veronika
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Tudományos Fórum a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet szakmai programsorozata. Az Eötvös Péter 80. születésnapja alkalmából szervezett, interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is követhető esemény felvételét hamarosan közzétesszük a Zenetudományi Intézet youtube csatornáján.
A Tudományos Fórum szervezője: Kim Katalin
Technikai munkatárs, grafika, tördelés: Gusztin Rudolf
Fotó: Vizinger Zsolt
Emmanuel Vukovich hangversenye Bartók Béla születésnapja tiszteletére
|
|
Emmanuel Vukovich hangversenye Bartók Béla születésnapja tiszteletére HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. március 26. kedd, 14:30 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Március 26-án 14:30-kor Emmanuel Vukovich kanadai hegedűművész, a nemrégen megjelent Resilience album kezdeményezője Bartók Béla születésnapja tiszteletére hangversenyt ad a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!