Május 30-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében került sor a Geyer Stefi életéről szóló kötet bemutatójára. A 20. század elején Geyer Stefi meghatározó szereplője volt a hazai és a nemzetközi koncertéletnek, a gyorsan felejtő közönség azonban már csak úgy emlékszik rá, mint Bartók Béla ifjúkori reménytelen szerelmére, aki a neki ajánlott Hegedűversenyen kívül, még a kapcsolatuk megszakítása után is, számos további kompozíció megírására ihlette. Személye a nagyközönség számára ismeretlen volt, ahogyan, néhány levéltől eltekintve, a Bartókkal 1907 és 1908 között folytatott levelezést is csak a Bartók kutatók szűk köre ismerhette, jó ideig ennek is csak az egyik felét, Bartók Geyer Stefihez írt leveleit, a Paul Sacher Stiftung kis példányszámban megjelent facsimile kiadásából. Húsz évvel az 1908-as szakítás után, Stefi második férjének, Walter Schultessnek köszönhetően, a két művész ismét kapcsolatba került egymással. Az egykori szerelem igaz barátsággá szelídült, néhány közös hangversenyt is adtak, levelezésük újra felvett fonala pedig csak azt követően szakadt meg ismét, amikor Bartók Amerikába ment. A kötetben közölt utolsó Bartók-tétel, egy 1945. július 16-ára datált levéltöredék azonban azt mutatja, hogy ekkor sem szakadt volna meg végleg. Bartók Béla és Geyer Stefi teljes levelezését 2021-ben, a zürichi Peter Lang kiadó adta közre, Váradi Helga és Dominik Sackmann gondozásában. Ez a kötet jelent meg most magyarul a Balassi Kiadónál, Váradi Helga és Vikárius László közreadásában.
A Zenetudományi Intézet igazgatója, Richter Pál köszöntője után elsőként Tallián Tibor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a másik fél meghallgatása, vagyis Stefi leveleinek elolvasása után, miként változott meg benne az a Stefi kép, amelyet egykor Bartók leveleinek ismeretében alkotott róla. Hogyan lett Kund Abigélből egy Jane Austen-regény hősnője, akit megérintett az ifjú Bartók szerelme, de érzéseivel meglepő józansággal számot vetve, végül megszakította vele a kapcsolatot. A szakítást követően azonban mindent elkövetett, ami ebben a helyzetben számára lehetséges volt, hogy átsegítse Bartókot ezen a számára különösen nehéz időszakon.
 |
 |
 |
Tallián méltató szavai után Váradi Helga következett. Köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárulásukat adták a kötet megjelenéséhez: Caroline Jascha Schulthessnek, Zipernovszky Kornélnak, Geyer Attilának és Vásárhelyi Gábornak, akik közül többen személyes jelenlétükkel is megtisztelték a rendezvényt. A könyv ugyanis nem csak Geyer Stefi és Bartók levelezését közli, hanem Stefi családi leveleinek egy részét is: a második férjhez, Walter Schultesshez írt leveleket, az unkatestvéréhez Zipernovszky Ferenchez és feleségéhez, valamint más Zipernovszky családtagokhoz szóló leveleket, de egykori tanárával, Hubay Jenővel folytatott levelezését is. A könyv magyar változatának megjelenését a Schultess-alapítvány is támogatta. A kötetnek a svájci–magyar kulturális együttműködésben betöltött fontos szerepét mutatta, hogy a könyvbemutatón Jean-François Paroz úr, Svájc magyarországi nagykövete is megjelent.
A könyv részletes bemutatására egy kötetlen beszélgetés keretében került sor, amelyet a Balassi Kiadó igazgatója, Soóky Andrea vezetett. Kérdéseire Váradi Helga és a magyar közreadás gondozója, Vikárius László válaszolt.
 |
 |
 |
Elsőként Váradi Helga beszélt arról, hogy miként talált rá Geyer Stefi személyére, akinek rejtélyes alakja rögtön felkeltette az érdeklődését, majd szerteágazó kutatásairól beszélt, melynek eredményeként nem csak Stefi művészi pályafutása bontakozott ki előtte, de egyre mélyebben megismerhette egyéniségét, életét és közvetlen környezetét. Stefi története ugyanis, Austen regényeivel ellentétben nem az esküvővel ér véget. Láthatjuk, hogy a sikeres hegedűművész, a hódító fiatal lány hogyan válik a hétköznapok súlya alatt, és az életben elkerülhetetlen tragédiák, veszteségek után érett asszonnyá.
 |
 |
 |
A könyv számos mélyen személyes tartalmú levelet tartalmaz, különösen a Bartók-levelek közt van több olyan levél, amely megrendítően személyes hangvételű, amiért Vikárius Lászlóban a közreadás során több alkalommal is felmerült a kérdés, hogy vajon lehet-e, szabad-e ezeket a leveleket a szélesebb nyilvánosság elé tárni? Ami végül meggyőzte őt arról, hogy nem csak lehet, de szükséges is, az a levelek zenetörténeti jelentősége. Az 1907–1908 közötti időszak ugyanis nem csak Bartók magánéletére volt nagy hatással. Székelyföldi gyűjtőútja, amelyre ugyancsak ezekben a hónapokban került sor, egész zeneszerzői és népzenekutatói pályájára nézve is meghatározó jelentőségűnek bizonyult, hiszen ekkor talált rá a magyar népzene legősibb, pentaton dallamaira. Az egymást követő leveleket olvasva azonban nem csak ez a zenetörténeti jelentőségű gyűjtőút bontakozik ki előttünk, hanem a Stefinek dedikált Hegedűverseny komponálásának folyamata is.
Az ifjúkori levelekre különös fényt vet a két művész kései, érettkori levelezése. Két barát levelezése ugyan, de Váradi és Vikárius is felhívta a figyelmet néhány apró gesztusra, ami mégis csak valami barátságnál mélyebb kapcsolatra utalt, melyek közül ez alkalommal csak a számunkra, egyúttal a jelen kötet számára is a legfontosabbat említeném: Önmagában véve is sokatmondó, hogy az itt közreadott leveleket mindketten gondosan megőrizték, és haláluk után olyan személyekre bízták, akiknél jó kezekben tudhatták.
 |
 |
 |
A bemutatót két zenei blokk tagolta, amelyek szervesen kapcsolódtak a kötet tartalmához. Az első blokkban Kelemen Barnabás és Kokas Katalin Bartók Román népi táncainak Székely Zoltán-féle hegedű-zongora átiratát adták elő, azt a művet, amely Bartók Béla és Geyer Stefi összes 1929-ben és 1930-ban adott hangversenyén szerepelt. Az előadás érdekessége, hogy az egykori koncertekre emlékezve Kelemen Barnabás „Bartók szerepében” zongorakísérőként lépett fel. A második zenei blokkban először Kokas Katalin és lánya Kelemen Olga játszott el két számot a Negyvennégy hegedűduóból. A duókat egykor Stefi is játszotta a már felnőtt lányával, a szintén hegedűművész Rosmarin Schultess-szel. A második blokk és a könyvbemutató Kelemen Barnabás és Kokas Katalin játékával ért véget, néhány további számmal a Negyvennégy hegedűduóból.
Büky Virág
 |
 |
 |