Elhunyt Fügedi János
2025. január 31-én, 71 esztendős korában elhunyt Fügedi János, a Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, a néptáncrészleg korábbi vezetője. Távozásával a magyar és a nemzetközi etnokoreológia utóbbi évtizedeinek kiemelkedő alakját veszítettük el, aki a néptánc mozgásformáit egy természettudós alaposságával és következetességével kutatta, miközben sohasem veszítette el szeretetét aziránt a népi kultúra iránt, aminek egyik máig tovább élő gyümölcse a néptánc.
Fügedi János egyetemi diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerezte meg 1976-ban, doktori címét pedig az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2003-ban. 2021-ben habilitált a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A néptánccal a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttesében ismerkedett meg, később az ELTE Táncegyüttes, majd a Bihari Táncegyüttes tagja volt. 1973 és 1976 között a Népművelési Intézetben néptáncoktatói képzésen vett részt, itt ismerkedett meg egyik mesterével, Szentpál Máriával és a Lábán Rudolf által feltalált tánclejegyzéssel. 1987-től óta tanított a Magyar Táncművészeti Egyetemen táncjelírást, vendégtanárként oktatott az ELTE és az Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén, valamint a nemzetközi Choreomundus programban.
1987-ben vált a Zenetudományi Intézet kutatójává, ahol utóbb tudományos főmunkatársként a néptánc részleget vezette 2023-ig. Kutatási területe a kinetográfia, a tánclejegyzés elmélete, a táncelemzés és a motívumkutatás volt. Ezen túlmenően számos etnokoreológiai gyűjtést végzett többek között Kalotaszegen, Maros-Küküllő mentén és Gyimesben. Tudományos pályáját közel harminc önállóan vagy társszerzőkkel jegyzett könyv és száznál több szakcikk fémjelzi. Monográfiákat alkotott egy-egy felvidéki és baranyai falu tánckultúrájáról, de munkásságának középpontjában a táncjelírás kutatása maradt. Ezen a területen főműve a 2011-ben megjelent Tánc – Jel – Írás, illetve ennek bővített angol nyelvű kiadása a Signs of Dance.
2015-től 2022-ig elnöke volt a Lábán Kinetográfia Nemzetközi Tanácsa (International Council of Kinethography Laban) nemzetközi szervezetnek, aktív tagja volt az ICTMD Etnokoreológiai Munkacsoportjának (International Council for Traditions of Music and Dance). 2021-től vezette az MTE Tánctudományi Kutatóközpontját, alapító tagja volt a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak és az MTA Tánctudományi Munkabizottságának, 2020 óta pedig elnöke a Magyar Tánctudományi Társaságnak. Tudományos munkájáért 2013-ban „A tánctudományért” díjat, 2017-ben Pesovár Ernő emlékplakettet, 2020-ban Magyar Arany Érdemkeresztet, 2023-ban pedig Martin György-díjat vehetett át.
Fotó: Csillag Pál
Végvári Rezső: Dunapataji népdalgyűjtemény – könyvbemutató
Meghívó A magyar kultúra napja alkalmából Végvári Rezső: Dunapataji népdalgyűjtemény című művének bemutatójára.
Rendezők: Pataji Múzeum, Dunapataj Nagyközség Önkormányzata
Helyszín: Pataji Múzeum (Dunapataj, Ordasi u. 7.)
Időpont: 2025. január 22., 17.00
A kötetet bemutatják a könyv szerkesztői Dr. Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet munkatársai
A műsorban közreműködnek:
a Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület énekkara és furulya régizene együttese (művészeti vezető: Szűcsné Török llona; Wolfárt László és népzenész barátai),
a Fényes Csillag Citerazenekar (művészeti vezető: Havasi Zoltán; Szűcs Hanna - felkészítő tanára: Szabó LászIó),
a Kodály Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola gyermek néptánccsoportja (felkészítő tanár: Kővágó Zsolt),
valamint a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület táncosai.
Tudományos Fórum – V. Szűcs Imola
|
|
V. Szűcs Imola: A reformkori kéziratos kottás énekeskönyvek népzenei és műzenei kapcsolatai. Színház és folklorizáció HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2025. január 23. csütörtök, 10 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Megjelent Szabó Ferenc János „Carissima Pillangó” – Szamosi Elza művészete című kötete
2024 decemberében, Szamosi Elza és Giacomo Puccini halálának centenáriuma alkalmából megjelent Szabó Ferenc János „Carissima Pillangó” – Szamosi Elza művészete című kötete. A Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa kötetének első fejezetében az énekesnő életútját dolgozza fel, a második fejezetben pedig a korabeli operakritika mellett korai hangfelvételek és fénykép-, valamint némafilm-felvételek segítségével elemzi az énekesnő előadói stílusát. A kötet függelékében az énekesnő életére és pályájára vonatkozó dokumentumok, statisztikák és jegyzékek, köztük diszkográfia és képjegyzék, valamint Giacomo Puccini Szamosi Elzához írott leveleinek szövegei kaptak helyet.
A kötet a Gramofon Könyvek kiadásában jelent meg.
A Musicologica Hungarica sorozatban megjelent Dalos Anna új kötete
Dalos Anna, Viták a cigányzenéről a Horthy-korszakban (1920–1944) (Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet , 2024)
Bartók Béla Cigányzene? Magyar zene? című 1931-es előadása jelentős fordulatot hozott Magyarországon a cigányzene és a magyar népzene megítélésében. E kötet arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa a Bartók-előadás létrejöttének kontextusát, s ezzel együtt azt, milyen ismeretátadási stratégiák és sajtóviták övezték a magyar népzene elfogadottságának általánossá válását. A kötet bemutatja a vitákban részt vevő szereplőket, azokat a társadalmi változásokat és közpolitikai adottságokat, amelyek a közbeszéd alakulását befolyásolták, valamint a városi és a falusi cigányzene kutatásának kezdeti lépéseit. Az a Horthy-korszakbeli diskurzus, amely a cigányzenének a magyar zene történetében betöltött szerepét tisztázta, elválaszthatatlan a magyar népzenetudomány harmincas évekbeli sikertörténetétől: a magyar etnomuzikológia ugyanis – a népművelést az indoktrinációval sikeresen ötvözve, a kutatási eredmények közkinccsé tétele, az oktatás, a sajtó és a zenei ismeretterjesztés révén – kevesebb mint két évtized alatt tudta látványosan megváltoztatni a közgondolkodást a magyar népzenéről és a cigányzenéről.
A kötet megrendelhető a Penna könyvesboltból.