id. Ábrányi Kornél életrajza
A Magyar Zenetörténeti Osztály volt és jelenlegi munkatársainak kutatásait összegezte és kiegészítette Grosz Sára Aksza.
Az életrajz letölthető PDF formátumban.
Publikálás dátuma: 2022. december 22.
Módosítás dátuma: 2024. december 6.
DOI-azonosító: 10.23714/mzo.026
DOI-hivatkozás: https://doi.org/10.23714/mzo.026
Licenc: Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)
Verzió: 1.2
Id. Ábrányi Kornél élete és munkássága még sok tekintetben kutatásra vár. Az életrajzok többsége arra az 1862-es szócikkre támaszkodik, amely eddig azonosítatlan szerzőtől (talán Székely Józseftől), de feltehetően a 40 éves Ábrányi közreműködésével jelent meg az Egyetemes Magyar Encyclopediában. Ábrányi maga is szerzője volt a sorozat e kötetének.[1] Ez a legkorábbi biográfia is számos tekintetben további ellenőrzésre szorul, így egyszerre hitelesítheti és cáfolhatja eddigi adatainkat Ábrányiról. Jelen honlap is csupán betekintést nyújthat a 19. század eme jeles zeneszerző–zeneíró pályájába, a Magyar Zenetörténeti Osztály 2022-es kutatásai alapján.
Egy dinasztia születése: birtok, címer, névváltoztatás
Az Ábrányi-család nemcsak pártfogolta, de gyakorolta is a művészet számos ágát, legyen az a zene, festészet és irodalom amatőr vagy hivatásos területe. Ezt az aurát a beházasodások által is erősítették: anyai ágon a Kölcsey-ággal és megannyi operaénekesnő Ábrányinéval bővült a család, míg apai ágon egykori tanítványok, kortársak rokoni kapcsolatba is kerültek mesterükkel. Mégis e kiterjedt dinasztiából az utókor csupán egy zenetörténészt tart számon, id. Ábrányi Kornélt (1822–1903). Akárcsak a népmesében, a legkisebb fiú szerencsével járt: nevét az első magyar zenei szakfolyóirat, a Zenészeti Lapok és a mai Zeneakadémia társalapítójaként jegyzi a krónika, s írásait a korszak egyetlen kutatója sem kerülheti meg.
***
Bánhegyi Margit, id. Ábrányi Kornél szépunokája emlékirataiban a családi birtok történetét a 13. századig vezeti vissza. Az első feljegyzés szerint Pirk Otmár várjobbágy 1250-ben IV. Bélától kapta a turóci várhoz tartozó bobovrik földet (Lászlófalva, Borsod-megye) és nemesi levelet. A család címerén egy nyakán nyíllal átlőtt szarvas szerepel.[2] A 15. századig a családot Bobovriki vagy Bobovniknak hívták, míg egy Pál nevű családtag felvette az Eördögh nevet. A család András nevű tagjának fia, Dániel a 17. század végén Szabolcs megyében, Nyírábrányban lett birtokos. Az ő leszármazottja Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh Lajos (1786–1853), aki 1844. február 3-án a helység után Ábrányira változtatta vezetéknevét. Az ő kezdeményezésére épült fel 1827-ben a 20 000 holdnyi birtokon Povolny Ferenc tervei alapján a kétszintes, klasszicista stílusú kastély. A birtokot az Ábrányiak később a Szapáry-családnak adták el.
A gyermekkor inspiráló közege
Lászlófalvi és Mikeföldi Ábrányi Lajos, Szabolcs vármegye főjegyzője, később alispánjának nyírábrányi és nagyváradi háza a reformkori magyar szellemi élet egyik központja volt olyan rendszeres vendégekkel, mint Martinovics [Péter], Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Boka Károly és Lavotta János (utóbbi állítólag vendéglátójára hagyományozta híres „Straduari” [Stradivari] hegedűjét). Sőt, 1834‑ben a fiatal Erkel Ferenc is huzamosabb ideig vendégeskedett a családnál. A beszámoló szerint, az ő hatására döntött a gimnazista Ábrányi Kornél a zenei pálya mellett. A pályaválasztásban feltehetőleg egyéb meghatározó nagyváradi zenei élmények is közrejátszottak. Püspöki székhelyként a város gazdag 18. századi hagyományokra tekintett vissza, a székesegyházi zenés ünnepek, a magyar nyelvű színtársulatok, közöttük Déryné vendégjátékai, továbbá az ekkoriban éledező nyilvános és félnyilvános polgári zeneélet mind inspiráló lehetett számára.
A tanulmányút főbb állomásai
A korabeli nemesi és polgári családok műveltségének részeként Ábrányi Kornél már kisgyermekkorától zenei nevelésben részesült. Először a magyar ábrándokat is komponáló nagykárolyi tanítótól, Kirch Jánostól (1810–1863), majd Dolegni Vilmos nagyváradi egyházzenésztől vett zene- és zongoraleckéket. Valószínűleg tanárainak köszönhetően és az ő hatásukra vált a zene Ábrányi számára egyszerű kedvtelésből önkifejezési eszközzé. Így már 10 évesen megírta első magyaros ábrándjai egyikét. Az 1862-es életrajzi szócikk szerint ezt hallva Rózsavölgyi már ekkor fényes zenei pályát jósolt a fiúnak. Ám öntudatos és a közügyekben tevékeny apaként, Ábrányi Lajos fiát a nagyváradi középiskola elvégzése után Pestre küldte jogot tanulni. Ábrányi Kornél viszont nem hagyott fel zenei ambícióival, sőt külföldi tanulmányútját is e szándékkal tervezte meg.
„1843 szeptemberében európai utazásra indultam” – így vallott retrospektív maga Ábrányi.[3] A szintén neki tulajdonítható adatok szerint még ebben az évben megismerkedett Liszt Ferenccel Münchenben.[4] Habár a szakirodalomban egyelőre nem lelték ennek konkrét bizonyítékát, amennyiben találkoztak Münchenben, az csakis 1843 októberének második felében lehetett. Liszt ittlétéről a levelezésekből rekonstruált lábnyom biztosít: az október 11–13 nürnbergi koncerteket követően Liszt 14-én érkezett Münchenbe, ahol négyszer lépett fel (18-án és 21-én az Odeonban, 25‑én és 30-án a Királyi Színházban), és részt vett a tiszteletére adott Irodalmi Társaság fogadásán (október 28.). Szintén e városban találkozott Liszt Bettina von Arnim írónővel és kötött barátságot későbbi arcképfestőjével, Wilhelm von Kaulbachhal, akinek Hunnennschlacht-freskója ihlette azonos című szimfonikus költeményét. Október 19-én egynapos koncertkitérőt tett Augsburgba, ahova november 1-én visszatérve folytatta körútját.[5] A Liszt-Ábrányi kapcsolat[6] szimbolikusan is kifejezésre került. Liszt 1881 Karácsonyán Daniela von Bülöw unokájának átadott Weihnachtsbaum zongoraszvit utolsó előtti, 11. Ungarisch (Magyar) tétele élén Ábrányi Kornélnak szóló dedikáció olvasható, mintegy elismerés jeléül.[7]
Ábrányi is zongoraművet dedikált barátjának: a Deux nocturnes pour piano Op. 44 ( Lipcse, Kahnt kiadó, év nélkül) két darabja, Auprés de la chapelle és Nuit étoilée egyaránt felidézheti Liszt Années de Pèlerinage ciklusát és Chopin noktürnjeit.
Ábrányi „legfőbb vágya”, „az akkoriban már egészségében erősen megtámadott Chopin tanítványai közé sorakozás”[8] legkorábban 1843. november vagy decembere folyamán teljesülhetett Párizsban, ugyanis az áhított tanár csak október 29-én tért vissza a fővárosba George Sand nohanti birtokáról.[9] Ugyanakkor, a „nagy művészi géniusz közelében néhány hónapig töltött felejthetetlen órák” csupán Ábrányi rue d’Antin-i szomszédja, egy bizonyos Csikanovszky lengyel gróf befolyása révén valósultak meg.[10] Előtte kis ideig feltételezhetően a német származású zongoraművész és zeneszerző Friedrich Kalkbrennernél (1785–1849) tanult. Az 1862-es életrajzi szócikk, Ábrányi veje (Ságh József: Magyar zenészeti lexicon, 1879) és második felesége (Ábrányiné Katona Clementin: „Id. Ábrányi Kornél”, 1923) is megerősíti, hogy az ifjú Kornél az akkor divatos keringő- és polkakomponálásból tartotta el magát. Ezen kívül Adam Mickiewicz College de France-ban tartott heti francia nyelvű előadásain is rendszeresen részt vett, ahol a szláv irodalom mellett a költő és filozófus „lényegileg egy új vallás, morál s politikai tan elvei magyarázatával foglalkozott, melynek missziója leendett, a lengyel szláv törzzsel az élin, újból megváltani a lesüllyedt emberiséget.” A Chopin-élmény búcsúmomentuma Ábrányi számára a mester 1844-es Erard-termi koncertje volt.[11]
Erkel Ferenc Hunyadi László ősbemutatójának apropóján (1844. január 27.) Ábrányi visszatért Pestre és folytatta jogi tanulmányait. 1845-ben ismét külföldre utazott, ezúttal Londonba, majd 1846-ban Bécsben vett zongoraleckéket Joseph Fischoftól. Végül 1855–1857 között fejezte be zeneszerzés tanulmányait Mosonyi Mihály vezetése alatt.
Zeneszerzőként első nyomtatásban megjelent műve, a Magyar ábránd zongorára 1841-ből származik; egyik utolsó kiadott műve szintén e műfajhoz tartozik, 10. Magyar ábránd.[12] Mint zongoraelőadóművész 1842-ben debütált Nagyváradon, majd öt évvel később a pesti közönség előtt is bemutatkozott (a részletes műsorra egyelőre nem derített fényt a kutatás). Szólista karrierjét felülírták a szabadságharc politikai eseményei.
Zenei aspirációk politikai színezettel
Ábrányi állami hivatalnokként és kormánybiztosi titkárként, majd mint önkéntes és nemzetőr vett részt a magyar szabadságharc eseményeiben. Az ő közreműködésével nyomtatták ki és terjesztették országszerte Batthyány Lajos miniszterelnöki körlevelét. A világosi fegyverletétel után visszavonulásra kényszerült, családját zongoratanításból és alkalmi hírlapírásból tartotta fenn.
Az 1850-es években kényszerűségből indult pedagógiai pálya a Magyar Nemzeti Királyi Zeneakadémia megalapításában (1875) és felsőoktatói tevékenységben (1875/76–1887/88 tanévekben) teljesedett ki. Ábrányi zeneelméletet, zenetörténetet, zeneesztétikát és zeneszerzést tanított. E célból harmóniatant (1874, bővített változat 1881), esztétikai értekezést (1877) és általános zenetörténetet (1885) írt. id. Ábrányi Kornél két pedagógiai munkáját (Zenészeti aesthetica és A magyar zene sajátságai, mindkettő 1877-ből) a vallás- és közoktatási minisztérium 1877 és 1912 között ajánlott népiskolai könyvekként hirdette. A Zeneakadémiai évkönyvekből nem derült ki meddig voltak használatban e kötetek. Tartalmuk ismert volt és például referenciaként szolgáltak Kodály Zoltán doktori értekezéséhez (A magyar népdal strófaszerkezete, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1906).[13]
Id. Ábrányi Kornél 1855-től az egyik legtekintélyesebb politikai napilap, a Pesti Napló (1860-ig, 1884-ben, majd 1888-tól), majd a Magyar Sajtó (1857–1858) zenei referense lett. 1860-‑ban Mosonyi Mihállyal, Rózsavölgyi Gyulával és Bartalus Istvánnal közösen megalapította az első magyar zenei szakfolyóiratot, a Zenészeti Lapokat, melynek 1876-ig volt a főszerkesztője. Ezzel párhuzamosan több szépirodalmi folyóirat is közölte írásait: Fővárosi Lapok (1866–1880, 1885–1887), Kelet Népe, Magyarország, Családi Kör (1866), Athenaeum (1873–1874), Alföld (1883–1888), Ország-Világ (1884–1885), Magyar Salon (1885-től), Budapesti Hírlap (1885-től) és Pester Lloyd (1886). Sajtóban használt álnevei: Radamanthos, Á. K., Á., ák, (ák), r. l., á., Minos, Eakos, Ottmár. Feltehetően az (i. l.) aláírás is id. Ábrányi Kornélt fedi.[14]
Ábrányi 1868–1870 között Mosonyi Mihállyal együtt a Nemzeti Színház operakritikusaként is tevékenykedett.[15] Ezen kívül Ábrányi lefordította magyarra Wagner Die Kunst und die Revolution kötetét és számos zenedrámáját (Tannhäuser, A bolygó hollandi, Lohengrin), de Bizet Carmen-jét vagy Smetana Eladott menyasszony című operájának librettóját is. A szövegkönyv-fordítások mellett a korabeli Nemzeti Színház színlapjai többek között egy 1860. július 16. hangversenyt is dokumentáltak, ahol Boscovicz F. M. zongoraművész úr előadta Ábrányi „Repülj fecském” és „Ezt a kerek erdőt” című átiratait.[16]
1865-ben, a Nemzeti Zenede 25 éves ünnepségén Ábrányi indítványára jött létre az első országos dalárünnepély, majd két évvel később az Országos Dalárszövetség. Ez utóbbinak előbb titkára, majd 1888-ig elnöke volt.[17]
Id. Ábrányi Kornél sokrétű tevékenysége folytán is kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett, ám mindeddig még nem készült el leveleinek kritikai összkiadása. A legújabb kutatás fényében a budapesti MNMKK Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárában 97 levelet őriznek, melyek feladója Ábrányi, és mintegy 400 levelet, melyek címzettje Ábrányi. Legalább 207 személlyel folytatott élénk levelezést, a hazai zeneélet alakjai közül Liszt Ferenccel, Erkel Ferenccel, Volkmann Róberttel, Reményi Edével és gróf Zichy Gézával. A nemzetközi képviselők közül kiemelendő Jules Massenet,[18] akivel személyes kapcsolatba is került id. Ábrányi Kornél, valamint lefordította magyarra a Lahor királya című opera szövegkönyvét. Ábrányi Massenet másik operájának, A navarrai lány (ford. id. Ábrányi Emil) Nocturne tételéből zongoraátiratot készített; eddig a kutatás nem talált bizonyítékot arra, hogy ez nyomtatásban is megjelent volna.[19] Ugyanakkor, Ábrányi több-kevesebb személyes és/vagy csak szakmai ismeretséget ápolt az erdélyi szellemi élet alakjaival is, így például Brassai Sámuellel. Sőt, Ábrányi például a Képek a mult és jelenből (1899) című kötetének XIV. fejezetében meg is emlékezett a polihisztorról.[20]
A szerencsét próbáló harmadik fiú: Ábrányi, a zenetörténész
Ábrányi Lajos legidősebb fiáról, Aurélról (1815–1895) keveset tud a család. A gyászjelentéséből kiderült, hogy apja nyomdokait követve, törvényszéki bíró, Szabolcs megye alispánja lett. Feleségétől, Drevenyák Máriától pedig egy lánya született, Ábrányi Izabella.[21]
Sorban a második fiú, Emil (1820–1850) már fiatalon drámákat és költeményeket írt. Ezek az Életképek és a Honderű hasábjain jelentek meg. A Pesti Hírlap munkatársa volt, majd 1848-ban megalapította saját, radikális, Jövő című lapját. A szabadságharcban Szemere Bertalan mellett titkárként, majd kormánybiztosként tevékenykedett. A fegyverletétel után Nyírábrányba vonult vissza, ahol tüdőbajban halt meg.
Id. Ábrányi Kornél (1822–1903) mint zeneíró összegző jellegű munkákat (általános és 19. századi magyar zenetörténet, országos magyar daláregyesület története), elméleti és gyakorlati útmutatókat (összhangzattan, esztétika, magyar dal és zene sajátságai), monográfiákat (Erkel, Mosonyi, Rózsavölgyi és Társa zenekereskedés, ez utóbbi kéziratban), esettanulmányokat (Liszt: Szent Erzsébet legenda és Krisztus-oratórium), számos zenei értekezést, zenekritikát és ismeretterjesztő írást (pl. Chopin, Berlioz, Wagner) jegyez. Monumentális, A magyar zene a XIX. században (Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 1900) című kötetét a párisi világkiállításra szánta.[22] Többek között e kötetből derül fény Ábrányi népzenével kapcsolatos eszméire is. Szerinte a nemzeti zene kérdése szorosan összefügg a népzenével, a nemzeti műzenei formáknak “a magyar népzene válfajaiból kell kisarjadniok.” Népzene és műzene viszonyát magyar szerzők, például Erkel műveiben, de Haydn, Beethoven és Schubert magyaros kompozícióiban is vizsgálta. A magyar népdalkutatásokat is élénk érdeklődéssel követte, külön fejezetben részletezte Szénfy Gusztáv munkásságát, akinek Magyar Zenekönyv című kéziratának néhány közleményét saját folyóiratában, a Zenészeti Lapokban is közzétette.[23] Id. Ábrányi Kornél A magyar zene a 19. században kötetének XXVI. fejezete („Az egyházi és magyar zene a félszázadban“, 163–168. oldalak) egyike az első összefoglalóknak a témában. Elsősorban a római katolikus felekezet gregorián énekkészletét tárgyalja, de a görögkatolikus, ortodox és protestáns énekkészletet is érinti. A zárószakaszban, habár azt meg nem nevezve, de a cecilianizmusról is ír.[24] A Magyar Zenetörténeti Osztály volt munkatársa, a néhai Szekeres Kálmán kutatásai szerint az 1886-os Általános zenetörténetben fordulnak elő először a szakirodalomban a „kedélyes Haydn-papa”, a „behízelgő Mozart” és a „szenvedélyes Beethoven” metaforikus kategóriák. Ábrányi mindenkor a nemzeti zene kérdésére fókuszált, írásainak stílusa terjengős, esztétizáló, célközönsége elsősorban a zenekedvelő közönség.
Kedves nőim
Ábrányi Kornél első feleségével, dalnoki mezőmadarasi Medve Jozefával (1831–1895) még nagyváradi tanulóévei alatt ismerkedett meg. Harminc évig tartó házasságukból (1849–1879) két fiú, Kornél (1849–1913) és Emil (1850–1920), illetve egy lány, Jolán (1853–1937) született. Ez utóbbi Ságh Józsefhez (1852–1922), apja egykori növendékéhez és daláregyesületi utódjához (vezértitkár 1888–1890 között) ment feleségül.[25]
Ábrányi 1879-ben elvált és feleségül vette a Kölcsey-család leszármazottját, az írónő, publicista és feminista Katona Clementinát (1856–1932). Édesanyja, Kölcsey Antónia a Hymnus szerzőjének Gábor nevű unokatestvérének a lánya. Clementina első zenetanára édesanyja Júlia nevű másod-unokatestvérének a sógora, Székely Imre volt. Második tanárát és egyben férjét az Egy magyar művész életéből című történetben (megjelent: Elbeszélések, Budapest, Athenaeum, 1902, 61–83), Ida és Aurél alakjában leplezte le: csodálat Ábrányi írásai iránt, fővárosi zongoraleckék, margitszigeti udvarlás, házasság, betegség és visszatérés Budapestre. A Szatmár-megyei Apa településen tartott esküvőről beszámolt például A Hon 1879. december 5-i lapja (17. évfolyam, 292. szám).
Huszonhárom év címmel id. Ábrányi Kornél mondott köszönetet önfeláldozó feleségének. Szintén e sajtócikk (Ország-Világ 23. évfolyam, 42. szám, 1902.10.19.) közölte kettejük fényképét is. Házasságukból nem születtek gyermekek. Ábrányiné Katona Clementina írásaiból fény derül férje kedvenc ételeire (bab- és borsópüré), kompozíciós módszerére (előbb az íróasztalnál, aztán a zongoránál), valamint „az én öregem” jellemvonásaira is: „békességes természet”, „lelki nemesség”, „szívjóság”, „végtelen gyöngédség”, „érzelmek tündérfinomsága”. Szintén Clementina ápolta férjét haláláig.
Id. Ábrányi Kornél 1903. december 21-én, margitszigeti lakásán hunyt el, a Kerepesti-úti temetőben helyezték örök nyugalomra, a szertartást Józan Károly unitárius lelkész tartotta.[26] A ma is látható sírkövön túl, más vizuális, kézzel fogható tárgyak is őrzik Ábrányi és családja emlékét, többek között egykori budapesti lakásuk, a mai Teréz körút 7. szám falán.
A szellemi megemlékezések terén id. Ábrányi Kornél születésének centenáriumát, mivel az egybeesett a Petőfi-évfordulóval, csak egy évvel később, 1923-ban rendezte meg a Bessenyei-kör Nyíregyházán.[27] Ábrányi születésének 200. évfordulóján zeneszerzői munkássága került előtérbe a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának előadásában (hangversenyek az intézmény Liszt termében és a budapesti Régi Zeneakadémia Kamaratermében).[28] Szintén ennek apropóján, ugyancsak 2022-ben a BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának szervezésében Ábrányi a zenetörténész és zeneíró került a figyelem központjába. Mindezek a kezdeményezések csupán egy szeletét mutathatják meg e gazdag életútnak és a kiterjedt Ábrányi-dinasztia eme tagjának.
Művészek az Ábrányi-családban
Az Ábrányi-család tagjai már életükben egyszerre voltak célpontjai az elismerésnek[29] és élcnek. Ilyen például Mikszáth Kálmán Ábrányi-dinasztia című, a család omnipotens mivoltáról szóló karcolatja: „mert olyanok ők, mint a színpadi hadsereg; míg az utója eltűnik a színfalak közt, az eleje már addigra újra előjön, s egy örökös circulus vitiosusban önmagának a folytatása” (Budapesti Napilap, 1878).[30] Édesapja második házasságához ifj. Ábrányi Kornél levélben, a mostohaanya leánykori neve ihlette csatatéri asszociációkkal gratulált: „Szeretem hinni, hogy Klementin csak addig volt Katona, míg Ábrányiné nem lett, s ezután te leszel az ő Katonája. Kivánom szivemből, hogy mint ilyen, az évek számában elérhesd a századosi rangot, és házi ostromban soha ne részesülj.”[31] Ezek minden bizonnyal a családi ugratás, ártalmatlan szóvicc jegyében születtek. Ám annál tudatosabban és gunyoros szándékkal élt már velük a Borsszem Jankó, kiváltképp a „General Bumbum” című Ábrányi-karikatúrában.[32]
Ábrányi-családfa
Festők, grafikusok, karikaturisták
- Medve Imre (1818–1878): id. Ábrányi Kornél sógora első felesége révén. Habár elvégezte a jogot, az ügyvédséggel felhagyva kizárólag az irodalomnak és festészetnek élt. 1845-ben Vahot Imrével országkörüli útra ment, rajzokban örökítve meg a nevezetesebb városok templomait és várait (kiadta Vahot Imre Magyarföld és Népei címmel). Többek között a Tatár Péter (1861–1863), a Pester Komet (1862) és a Paprika Jancsi Képes Kalendárium (1863–1865) élclapok grafikusa és szerkesztője.[33]
- Eördögh Ábrányi Lajos (1849–1901): id. Ábrányi Kornél unokaöccse, (id.) Ábrányi Emil író és Lang Paulina operaénekesnő fia. Münchenben tanult, majd Párizsban Bonnat iskolájában. Főleg arcképeket festett, néhányat az MTA számára. Képeit a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Nincs tudomásunk általa készített Ábrányi-portréról.
- Szabóné (sz. Ábrányi) Lívia (sz. 1942): id. Ábrányi Kornél ükunokája, ifj. Ábrányi Emil költő dédunokája, Ábrányi Emil karmester és zeneszerző unokája, Dr. Ábrányi Emil jogász, az Elektromos Művek titkára és a vállalati zenekar alapítójának a legkisebb lánya. Jelenleg Londonban él. Egy családról készített portré digitális másolatát a LFZE Központi- és Kutatókönyvtár Ábrányi-hagyatéka őrzi.
Írók, költők, publicisták
- (id.) Ábrányi Emil (1820–1850): id. Ábrányi Kornél bátyja, 19 évesen írta első költeményeit és drámáit, melyek az Életképek és a Honderű hasábjain is megjelentek. Fia Eördögh Ábrányi Lajos (1849–1901) festő.
- Medve Imre (1818–1878): id. Ábrányi Kornél sógora első felesége révén. A Pesti Hírlap, Pesti Napló és Magyar Sajtó politikai lapok munkatársa. Tatár Péter néven írt ponyvairodalmi művei nagy népszerűségnek örvendtek.[34]
- Ábrányiné Katona Clementina (1856–1932): id. Ábrányi Kornél második felesége, publicista, írónő, műfordító. Írásait áthatja a női egyenjogúság eszménye. Sajtócikkei és tárcái többek között a Pesti Napló, Ország-Világ, Fővárosi Lapok, Magyar Géniusz, Zenelap hasábjain jelentek meg, saját, vagy a Vera és Costance álnevek alatt. Összegyűjtve, nyomtatásban is megjelentek Földön és föld felett: tárczák (Budapest, Athenaeum, 1896), Sok mindenről (Budapest, Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1898), illetve Négy lírikus és egyebek: essay-k, tárcák (Budapest, Athenaeum, 1909) címmel. Két szépirodalmi művet is jegyez, mindkettőt 1902-ből: Elbeszélések (Budapest, Athenaeum) és Két pálya: Regény a serdülő ifjúság számára (Budapest, Országos Irodalmi Társaság).[35]
- Ábrányi Kornél (1849–1913): id. Ábrányi Kornél legidősebb fia, publicista, regény- és színműíró, a Kelet Népe, Magyarország, Pesti Napló és Ország-Világ szerkesztője. Országgyűlési képviselőként Tisza Kálmán miniszterelnök ellen intézett éles támadásokat. Színművei: Doctor Percival, A rövidlátók, Marianne, Olga, A légyott. Regények: A dicsőség bolondja, Titkolt szerelem, Edmund párbaja, Egy férj filozófiája. Kákay Aranyos Nr. 2 álnév alatt gunyoros könyveket is írt, közöttük a A leláncolt Prometheusok vagy Ujabb országgyülési fény- és árnyképek: Tisza Kálmán és gróf Andrássy Gyula.
- Ábrányi Emil (1850–1920): id. Ábrányi Kornél legkisebb fia, költő, műfordító, a Budapesti Ujság, Pesti Napló, Budapesti Napló, Nap lapok munkatársa. Byron (Don Juan, Manfred), Hamerling (Amor és Psyche) és Ibsen (Solner) műveket fordított magyarra. Írt egy drámát (Az első), egy vígjátékot (A végrehajtó) és egy verses monológot (A krakéler). Versgyűjteményei Szabadság és haza, Költemények, Ujabb költemények, Epilog címmel jelentek meg. Felesége Wein Margit operaénekesnő, fia ifj. Ábrányi Emil karmester.
Zeneszerzők, karmesterek, énekesek
- Lang Paulina (1820–1849): id. Ábrányi Emil felesége, id. Ábrányi Kornél sógornője, énekesnő (szoprán). 1841-ben, Erkel Ferenc Bátori Máriájaként mutatkozott be a Nemzeti Színházban. Egy évig volt a társulat tagja. Főbb szerepei: Erzsébet (Donizetti: Robert Devereux) és Amina (Bellini: Az alvajáró). Házasságkötése után visszavonult a színpadtól.
- Ábrányi Kornél (1822–1903): zeneszerző, zenetörténész, zenekritikus, zeneíró.
- Ságh József (1852–1922): id. Ábrányi Kornél volt növendéke és veje Jolán lánya révén, zeneszerző, a dalármozgalom tagja, a Magyar Zenészeti Lexicon (1879) írója-szerkesztője.
- Ábrányiné Wein Margit (1861–1948): ifj. Ábrányi Emil költő felesége, operaénekesnő. Az 1880-as években Erkel Ferenccel működött együtt. Pályafutása során igazgatói voltak Gustav Mahler és Nikisch Arthur, de Leoncavalloval, Mascagnival és Puccinivel is együtt dolgozott. Leghíresebb szerepei Gara Mária a Hunyadiból, Rozina A Sevillai borbélyból és Ofélia a Hamletből. 1901–1918 között a Zeneakadémia énektanszékén tanított. Fia ifj. Ábrányi Emil karmester.
- Ábrányi Emil (1882–1970): Ábrányi Emil és Wein Margit fia, karmester, zeneszerző. A Zeneakadémián Koessler Jánosnál zeneszerzést és orgonát, Lipcsében Nikisch Arthurnál pedig karvezetést tanult. Először a hannoveri Opera karmestere volt, majd 1909-ben a budapesti Operaházhoz szerződött, ahol három operáját (Ködkirály, Monna Vanna, Paolo és Francesca) is bemutatták.
- Ábrányiné Várnay Róza (1880–1962): ifj. Ábrányi Emil karmester és zeneszerző felesége, operaénekesnő. Hannoverben és más német színpadokon szerepelt, a Zeneművészeti Főiskolán magánéneket tanított.
Tudós
- Ábrányi-Balogh Péter (sz. 1988): MTA köztestületi tag, a Természettudományi Kutatóközpont Szerves Kémiai Intézet Gyógyszerkémiai Kutatócsoport munkatársa[36]
A család ma élő leszármazottjai a világon szétszórva, főleg angol nyelvterületeken, Angliában, Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában élnek.
Bibliográfia
id. Ábrányi Kornél tematikus bibliográfia[37] és műjegyzék[38]
A Magyar Zenetörténeti Osztályon a 200. évforduló alkalmából készült esettanulmányok:
(1) Ábrányi zene(történet)írói tevékenységéről (Bukáné Kaskötő Marietta, Kaczmarczyk Adrienne, Kim Katalin, Papp Ágnes, Szőnyiné Szerző Katalin, V. Szűcs Imola);
(2) zeneszerzői munkásságáról (Vizinger Zsolt);
(3) a kulturális nemzetépítés megvalósítása érdekében végzett közéleti tevékenységéről, mint lapszerkesztő, zenekritikus (Simény Beáta, Illés Szabolcs), a magyar operajátszás (Horváth Pál) és dalármozgalom (Gusztin Rudolf) szervezője;
(4) életrajza tevékenységének korabeli és 20. század eleji recepciója (Tóth Emese, Murvai‑Bőke Gabriella,), az egodokumentumok és kapcsolati háló (Békéssy Lili), valamint családi háttere, különösen második feleségének irodalmi munkássága (Grosz Sára Aksza) vonatkozásában bővült újabb forrásokkal;
(5) kiegészült írásainak és zeneműveinek jegyzéke.
A Magyar Zenetörténeti Osztály volt és jelenlegi munkatársainak kutatásait összegezte és kiegészítette Grosz Sára Aksza.
Jegyzetek
[1] Lásd itt bővebben: Kim Katalin: „»A döntő szó úgy is mindig és mindenben az idő jogához tartozik.« id. Ábrányi
Kornél és a magyar zenetörténetírás” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.011
[2] https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=48219
[3] Ábrányi Kornél: „Érintkezésem Miczkievics Ádámmal (1844–45)” In Életemből és emlékeimből: a történelem, irodalom és művészet köréből (Budapest, Franklin Társulat, 1897), 15–23, ide: 17.
[4] Vö.: 1862-es szócikk in Török János (szerk.): Egyetemes Magyar Encyclopédia. Kiadja a Szent István Társulat (Pest, Emich Gusztáv, 1859–1874), I–XIII.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1: Aachs–Bzenszki (Budapest: Hornyánszky Viktor nyomdája, 1891), 32–37. hasáb, ide 35, Ábrányiné Katona Clementin: „Id. Ábrányi Kornél”, Ország-Világ, 44/18 (1923.04.29.) amely szerint Münchenben 1842-ben kötöttek élethosszig tartó barátságot.
[5] Vö.: Klein Márta jegyzetei Lisztről napról-napra 3. füzet; Serge Gut: Franz Liszt (Sinzig, Studio Verlag, 2009), 733; Franz Liszt – Marie d'Agoult: Correspondance, présentée et annotée par Serge Gut et Jacqueline Bellas (Éditions Fayard, 2001) Köszönöm Kaczmarczyk Adriennek és a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont munkatársainak a szívélyes segítséget.
[6] Lásd bővebben Kaczmarczyk Adrienne: „Liszt, Ábrányi és a magyar nemzeti stílus: cigány skála, magyar skála” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) ; Liszt oratóriumaival kapcsolatban pedig itt: Illés Szabolcs: „A Teremtéstől Krisztusig: Haydn oratóriumai Ábrányi és Liszt korában. Az első hazai „régizenei” koncertek” https://doi.org/10.23714/mzo.017 https://doi.org/10.23714/mzo.016; Liszt oratóriumaival kapcsolatban lásd bővebben: Illés Szabolcs: „A Teremtéstől Krisztusig: Haydn oratóriumai Ábrányi és Liszt korában. Az első hazai „régizenei” koncertek” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.017
[7] A zongoraszvit kétkezes és négykezes változata 1882-ben, a berlini Fürstner kiadónál jelent meg. Lásd a négykezes verzió Fürstner-féle kiadását a weimari Herzogin Anna Amalia Bibliothek honlapjáról: a https://haab-digital.klassik-stiftung.de/viewer/image/1317248570/19/LOG_0009/;https://haab-digital.klassik-stiftung.de/viewer/image/1317248570/20/#topDocAnchor. Köszönöm Kaczmarczyk Adriennek ezt az érdekes kiegészítést.
[8] Ábrányi: „Érintkezésem Miczkievics Ádámmal (1844–45)” , 17.
[9] https://chopin.nifc.pl/en/chopin/kalendarium/125_the-years-of-refuge-18411846/83 ; Vö.: Bónis Elena: „Ábrányi Kornél d. Ä.” in MGG online szerint 1844–1845 között voltak a Chopin órák https://www.mgg-online.com/article?id=mgg00046&v=1.0&rs=id-8ddcbb30-a880-8b9c-ef53-755621b6c5bf
[10] Ábrányi: „Érintkezésem Miczkievics Ádámmal (1844–45)” , 17–18.
[11] Uo., 19–21.
[12] Lásd bővebben Vizinger Zsolt: „Komponálás tetszetős modorban. id. Ábrányi Kornél zeneművei” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.018 Szintén Vizinger Zsolt állította össze id. Ábrányi Kornél zeneműveinek jegyzékét itt: https://zti.hu/files/mzt/abranyi/ mujegyzek.html#zenemuvek
[13] Murvai-Bőke Gabriella: „»A magyar művészet töretlen lelkű apostola«. id. Ábrányi Kornél emlékezete a 20. század elején” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.025, 5.
[14] Békéssy Lili Veronika: „»… a son of our country asks for the patronage of your esteemed journal.«: Sen. Kornél Ábrányi’s Network”, in Békéssy Lili Veronika – Martin Eybl – Gesa Finke (szerk.): Studien zur Musikwissenschaft: Beihefte der Denkmäler der Tonkunst in Österreich. 62.Bd. (Wien, Ausztria, Hollitzer Verlag 2024), 99.
[15] Ábrányi Nemzeti Színházzal és nemzeti operával kapcsolatos nézeteiéről lásd bővebben: Horváth Pál: „»Intendáns vagy bérlő?« A magyar nyelvű operajátszás ügye a 19. században” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.013
[16] BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztály Magyar Zenetörténet Online honlapján a Nemzeti Színház előadásainak adatbázisa.
[17] Lásd bővebben: Gusztin Rudolf: „»Életem s csekély munkaerőm javát vette igénybe«. id. Ábrányi Kornél és a magyarországi dalármozgalom kapcsolata” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) ; illetve Gusztin Rudolf: „Dalármozgalom a Zenészeti Lapokban 1860–1867 között. Sajtóadatbázis” (Budapest, BTK Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2020) https://doi.org/10.23714/ mzo.004 https://doi.org/10.23714/mzo.022; illetve Gusztin Rudolf: „Dalármozgalom a Zenészeti Lapokban 1860–1867 között. Sajtóadatbázis” (Budapest, BTK Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2020) https://doi.org/10.23714/mzo.004
[18] Békéssy „»… a son of our country asks for the patronage of your esteemed journal.«: Sen. Kornél Ábrányi’s Network”, 90 és 100. Jules Massenet id. Ábrányi Kornélhoz címzett egyik levelének fakszimiléjét lásd 102–103.A Budapesten, MNMKK OSZK Zeneműtár Fond XII jelzet alatt őrzött levelek táblázatos listáját lásd 109–118. Massenet id. Ábrányi Kornélhoz címzett levelét és egyéb Budapesten őrzött leveleit lásd Illyés Boglárka: „Massenet és a budapesti operaélet, 1879–1894: Jules Massenet levelezése fővárosi közgyűjteményekben”, LYMBUS - MAGYARSÁGTUDOMÁNYI FORRÁSKÖZLEMÉNYEK (2017), 389–411.
[19] Illyés Boglárka: Magyar-francia zenei kapcsolatok a dualizmus idején, különös tekintettel a korabeli francia modern zene magyar recepciójára. (Doktori disszertáció. Budapest, ELTE, 2023) https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/108238 DOI: 10.15476/ELTE.2023.147 Ide: 92 és 110. Massenet magyarországi látogatásairól és kapcsolatairól lásd a teljes 3. fejezetet: 91–154.
[20] Erről bővebben itt: Simény Beáta: „A magyar zenekritika-érem két oldala: id. Ábrányi Kornél és Brassai Sámuel” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.014 Az említett fejezet, „Néhai Brassai bácsi mint zenész” először 1897-ben, a Pesti Naplóban jelent meg.. Id. Ábrányi Kornél: Képek a mult és jelenből (Budapest, Pallas, 1899), 81–87.
[21] https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/302109?locale-attribute=en#
[22] Lásd Zenelap 13/23–24 (1899.10.15.), 6.; [N.N.]: „Hetvenhét év”, Budapesti Napló 4/286 (1899.10.16.), 3.
[23] V. Szűcs Imola: „id. Ábrányi Kornél népzene felfogása. A népzene jelentősége id. Ábrányi Kornél A magyar zene a XIX. században c. művében” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.023, 1–3.
[24] Bukáné Kaskötő Marietta: „»Az egyházi és a magyar zene«. id. Ábrányi Kornél 19. századi egyházzene-történeti korrajza” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.012, 1–3.
[25] A gyászjelentést lásd itt: https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/302118
Lásd még Szinnyei: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/s-A6233/sagh-jozsef-A6317
[26] [N.N.]: „Idősb Ábrányi Kornél meghalt”, Alkotmány 8/302 (1903.12.22.), 6.
[27] Murvai-Bőke Gabriella: „»A magyar művészet töretlen lelkű apostola«. id. Ábrányi Kornél emlékezete a 20. század elején” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.025 , 5.
[28] Windhager Ákos: „Jellemkép a magyar zene világából. Ábrányi Kornél-est születése 200. évfordulóján: A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának Liszt termében és a Régi Zeneakadémia Kamaratermében 2022. októberében elhangzott műsorismertetés szerkesztett változata”, Parlando (2023/1) https://www.parlando.hu/2023/2023-1/Windhager_Akos.pdf . A felvétel itt érthető el: https://www.youtube.com/watch?v=BomMjgk5tKw
[29] Ábrányi 20. századi recepciójáról lásd bővebben Murvai-Bőke Gabriella: „»A magyar művészet töretlen lelkű apostola«. id. Ábrányi Kornél emlékezete a 20. század elején” https://doi.org/10.23714/mzo.025
[30]https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Mikszath-mikszath-osszes-muve-2A85B/cikkek-es-karcolatok-5186-kotet-40CD5/1878-budapesti-napilap-meg-ujabb-feny-es-arnykepek-54-kotet-426D8/az-abranyi-dinasztia-42755/
[31] MNMKK OSZK Kézirattár, Levelestár, ifj. Ábrányi Kornél levele id. Ábrányi Kornélhoz, 1879.
[32] A torzrajzokról bővebben lásd Tóth Emese: „»General Bumbum.« A Borsszem Jankó Ábrányi-portréja” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.024
[33] http://mek.niif.hu/03600/03630/html/m/m15758.htm
[34] http://mek.niif.hu/03600/03630/html/m/m15758.htm
[35] Lásd bővebben: Grosz Sára Aksza: „Álnévtől hírnévig. Dupin Amantine vs Katona Clementine” (Budapest, Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, 2022) https://doi.org/10.23714/mzo.019
[36] https://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=10045791