Bukáné Kaskötő Marietta
„Az egyházi és a magyar zene”.
id. Ábrányi Kornél 19. századi egyházzene-történeti korrajza
DOI: https://doi.org/10.23714/mzo.012
Ábrányi Kornél A magyar zene a 19. században címmel megjelent nagyszabású magyar zenetörténeti áttekintése az egyházzene-történeti kutatás számára is izgalmas tanulságokkal szolgál. A kötet által felölelt időszak a magyar egyházzene történetének kiemelt jelentőségű fejezete. Az Ábrányi kutatásaira jellemző összetett szempontrendszer egyik figyelemre méltó vonása, hogy a szerző egyházzenei tárgyú vizsgálatai a római katolikus felekezeten túlra, a bizánci rítusú katolikus, a protestáns és az ortodox énekkészletre is kiterjedtek. Ábrányi korrajza révén olyan következtetések vonhatók le, amelyek birtokában közelebb kerülhetünk a 19. századi magyar egyházzenei ideál megismeréséhez. Soraiból egyúttal azok az első reakciók is világosan kiolvashatók, amiket az akkoriban épp csak elszórtan felbukkanó egyházzenei reformáramlatra adtak a kor magyarországi egyházzenészei. Előadásomban arra vállalkozom, hogy a kötet Az egyházi és a magyar zene a félszázadban című fejezete alapján rekonstruáljam Ábrányi egyházzenei és esztétikai szemléletét, kutatásmódszertani eszköztárát, valamint az általa használt szakterminológia, így például az egyházi és a magyar zene fogalmainak tisztázására törekszem.
“Church Music and Hungarian Music” – Kornél Ábrányi’s Period Description of Nineteenth-century Church Music History
Kornél Ábrányi’s large-scale overview of nineteenth-century Hungarian music history, entitled A magyar zene a 19. században, provides interesting information for the research on church music history, too. The volume spans over a period that constitutes a particularly important chapter in the history of the genre. One of the remarkable features of the complex system of criteria, characteristic of Ábrányi’s research, is that he extended the study of church music beyond the Roman Catholic denomination to include music of the Catholic of Byzantine rite, Protestant, and Orthodox churches. Based on his period description, conclusions can be drawn that can potentially take us closer to the ideal of nineteenth-century Hungarian church music. At the same time, one can clearly perceive from his passages the first reactions given by the contemporary Hungarian church musicians to the movement for the reform of church music, emerging only sporadically at the time. Based on Ábrányi’s the chapter Az egyházi és a magyar zene a félszázadban [Half a Century of Church Music and Hungarian Music], I attempt to reconstruct in this paper Ábrányi’s approach to church music and its aesthetics, the methodology as well as the technical terminology used by him, including the elucidation of such terms as ‘church music’ and ‘Hungarian music.’
