Segédkönyvtár

A Régi Zenetörténeti Osztály segédkönyvtárának alapját a valamikori Dallamtörténeti Csoport segédkönyvtára vetette meg. Az általános történeti, liturgikai, medievisztikai irodalom, egyes népzenei alapmunkák, valamint az énekeskönyvek, repertóriumok és kéziratkatalógusok mellett a fő gyűjtőterület a gregoriánum kutatásának nemzetközi szakirodalma volt. A gyarapítás irányát nyilvánvalóan mindenkor markánsan meghatározták és meghatározzák az osztály tagjai által művelt szűkebb kutatási területek, megcélzott projektek (pl. a magyarországi középkor zenei forrásai, zsolozsmakutatás, gradualia, zeneelmélet stb.) és a kutatók külföldi kapcsolatai. Az utóbbi időben a kézikönyvtár a Rajeczky Benjamin könyvtárához tartozó darabokkal bővült; Dobszay László könyvhagyatéka és a Szendrei Janka személyes tulajdonát képező könyvállomány viszont a LFZE Egyházzenei Tanszékére került. 2016-ban a könyvállomány a „lélektanilag” jelentős 1100-as szám fölé emelkedett.

Történeti Énektár

A Történeti Énektár kialakítása 1964-ben még a Népzenekutató Csoport keretei között kezdődött. Az alapgondolatot Kodály Zoltán 1933-as Néprajz és zenetörténet című írása fogalmazta meg először: a magyar zenetörténet szórványos írásos emlékeinek értelmezésében az élő népzene siethet a kutató segítségére. A gyűjtemény létrehozói, Szendrei Janka és Dobszay László számára az elsőrendű szempont a népzenei adatok történeti feljegyzésekhez, régi énekeskönyvi adatokhoz való hozzámérése volt. Ezt a célt szolgálta a népi gyakorlatban élő magyar egyházi népénekek összegyűjtése, rendezése, amelyhez a Zenetudományi Intézet népzenei archívuma adott keretet.

A nagy népzenei típusrend kialakításával párhuzamosan történt a Történeti Énektár „típusainak” összeállítása. Az énektár magját a népzenei nagyrendből szisztematikusan kiválogatott népzenei lejegyzések másolatai alkották, s ezt egészítették ki egy országos, célirányos népénekgyűjtés adataival. A gyűjtemény körülbelül 15 000 támlapot tartalmaz, felerészben 300 típusba beosztva, felerészben beosztatlanul.

Az énektár teremtette meg a „sárga könyvként” emlegetett, Szendrei, Dobszay, Rajeczky által jegyzett XVI‒XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben című kétkötetes kiadvány összehasonlító anyagközlésének bázisát. A dallamtörténeti megközelítés könnyen tetten érhető a könyv lapjain, ahol a kiindulást mindenkor a Régi Magyar Dallamok Tára I-II. kötetének kottái jelentették. A Történeti Énektár gondozása, gyarapítása a könyv megjelenése után abbamaradt.

A gyűjtemény az egykori lehetőségeknek megfelelően a tájékozódást segítő mutatókkal: szövegincipitek és földrajzi hely szerinti cédulakatalógusokkal van ellátva. Az archiválás és könnyebb átláthatóság érdekében az énektár rendezett része 2010-ben számítógépes adatbázisba került. A közeljövő feladatai közé tartozik a beosztatlan dallamok osztályozása, egyben az adattár és típusrend bővítése, valamint a teljes zenei anyag digitalizálása. Nemcsak az állagmegőrzés lenne ideális célkitűzés, hanem eddig érintetlen dallamtörténeti témák kutatásának inspirálása is.

Történeti Énektár

• Létrejötte: a népi gyakorlatban élő egyházi népénekek gyűjtése, lejegyzése révén, párhuzamosan a Zenetudományi Intézet népzenei típusrendjének kialakításával (1964‒78).
• Célja: a népzenei adatok hozzárendelése a történeti, énekeskönyvi adatokhoz.
• Tartalma: 300 rendezett dallamtípus, 15.000 támlap.
• Segédletek: mutatók ‒ cédulakatalógusban ‒ szövegincipitek és földrajzi hely szerint.
• 2010 óta a rendezett rész számítógépes adatbázisban kereshető.

Ordinárium-katalógus és -dallamtár

A Graduale-dallamtárhoz kapcsolódó alkalmi dallamátírások mellett ugyancsak a 70-es években elkezdődött az ordinárium-dallamok önálló, szisztematikus átírása is. Ebben a Rajeczky Benjamin által kezdeményezett első fázisban három, csak részben reprezentatívnak tekinthető magyar forrás ordinárium-tételeinek átírása készült el (lásd alább). Az átírás Pintér Éva munkája. A gyűjteménynek e magja Agnus Dei-kiírásokat nem tartalmazott.

• Futaki-graduale (Istanbul, Topkapı Sarayı Müzesi, 2429)
• Bakócz-graduale (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, MS I. 1 a-b
• Kassai graduale (Budapest, OSzK, Clmae 172a-b

Ennek az anyagnak a nagyarányú és kiadási célú bővítése és fejlesztése 1993-ban kezdődött meg Czagány Zuszsa, Kiss Gábor és Papp Ágnes révén. Az alapvető cél a magyar ordinárium-források átfogó áttekintése és a nemzetközi katalógusokkal (Melnicki, Bosse, Thannabaur, Schildbach) való összevetése volt. A munkában nemcsak a változatok összegyűjtésének szándéka játszott fontos szerepet. A műfajjal történő foglalkozás során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy valamennyi hozzáférhető forrás feldolgozása nélkül nemcsak a variánsokról, de magáról az ország területén használt dallamkincsről sem lehet teljes képet kialakítani. A rendszeresen felbukkanó, korábban nem regisztrált dallamok vezettek arra a következő felismerésre, hogy a nemzetközi ordinárium-katalógusokból a térségre vonatkozóan nem lehet hiteles képet alkotni, éppen az azokban felhasznált elenyésző számú és alig jellemző magyarországi forrás miatt. A katalogizálás első tapasztalatairól az 1993-as egri Cantus Planus konferencián a munkacsoport nevében Kiss Gábor tartott előadást::

• „A Repertory of Mass Ordinaries in Eastern Europe”, in Cantus Planus, Papers Read at the 6th Meeting, Eger, Hungary, 1993, ed. László Dobszay (Budapest: Hungarian Academy of Sciences, Institute for Musicology, 1995), 585–600.

Ezt követően a munkát Kiss Gábor saját témájaként folytatta tovább. A bővítés során fokozatosan megtörtént valamennyi, hazai és külföldi könyvárban fellelhető magyar forrás dallamainak átírása és katalogizálása. (Valamennyi, a lejegyzés gondosságát tekintve eltérő színvonalú átírást Kiss Gábor őrzi, ugyanakkor az anyag tekintélyes része számítógépes átírás formájában is a kutatás rendelkezésére áll.) A tapasztalatok alapján, s mert a nemzetközi katalógusokban a térség forrásanyaga általában is egyenetlen, felmerült egy közép-európai ordinárium-katalógus kiadásának terve. Ennek érdekében nagyarányú forráskutatás indult a környező országok (Csehország, Lengyelország, Ausztria) ordinárium-hagyományainak megismerése érdekében. A munka eredményeképpen létrejött dallamkatalógus és dallamtár több mint 200 ordinárium-dallam adatait és átírását tartalmazza több mint 100 forrásból, ami összesen több mint 2000 dallamot jelent. A jövő tervei közé tartozik a teljes repertoár számítógépes kottagrafikájának elkészítése és online hozzáférhetővé tétele. A tapasztalatokat összegző számos tanulmány mellett a munka legfontosabb eredménye a 2009-ben a Monumenta Monodica sorozatban megjelent katalógus: Gábor Kiss, Ordinariums-Gesänge in Mitteleuropa. Repertoire-Übersicht und Melodienkatalog. Monumenta Monodica Medii Aevi, Subsidia Band VI (Kassel–Basel, etc.: Bärenreiter, 2009).

Ordinárium-katalógus és -dallamtár

• Megalapozása az 1970-es években kezdődött három reprezentatív magyarországi graduále ordinárium-dallamainak átírásával.
• Bővítése 1993-tól folytatódott a további magyarországi ordinárium-források átírásával.
• Céljai:
  • az ordinárium-dallamok teljes magyar repertoárjának  áttekintése és hozzámérése az európai dallamkészletet bemutató külföldi katalógusokhoz;
  • a korábbiaknál teljesebb közép-európai dallamtár létrehozása magyar, cseh-morva, osztrák és lengyel források feldolgozása révén.
• Tartalma több mint 200 dallam adatai és átírása 100-nál több forrásból; összesen több mint 2000 dallam.
• A tudományos feldolgozás eredményeinek közlésére és a gyűjtemény dallamkatalógus formájában történő kiadására 2009-ben került sor: 

Gábor Kiss, Ordinariums-Gesänge in Mitteleuropa.
Repertoire-Übersicht und Melodienkatalog.
Monumenta Monodica Medii Aevi, Subsidia Band VI
(Kassel–Basel, etc.: Bärenreiter, 2009)

Graduale-dallamtár

Az antifona- és responzórium-dallamtárhoz hasonlóan ugyancsak a 70-es években kezdődött meg a mise dallamait, többek között a misepropriumokat összesítő dallamtár kiépítése. A proprium-tételek dallamátírásait csaknem teljes egészében Borvendég Erzsébet készítette külső megbízás keretében. A dallamtár táblázatos formában tartalmazza az 1990-ig hozzáférhető valamennyi magyarországi graduále és az összehasonlítás céljára kiszemelt néhány külföldi forrás teljes introitus-, graduále-, alleluia-, offertórium- és communio-készletét. A segédanyagként készített gyűjteményhez kiadási terv nem kapcsolódott, a műfajonként elkülönített és betűrendben sorakozó tételeket szinoptikus táblázatok foglalják magukba. Míg a responzóriumok hasonló táblázataiban a teljesen kiírt főalak mellett csak a változatok eltérő mozzanatait rögzítették, a misetételek minden forrásból teljes dallammal szerepelnek. Megjegyzendő, hogy a gyűjtemény tervezői a források tekintetében nem törekedtek teljességre, ugyanakkor teljes áttekintést kívántak adni a miserepertoár dallamairól. Ennek köszönhető, hogy az ún. Graduale-dallamtár processziós antifónákat, ordinárium-tételeket, s a miseforrásokban előforduló egyéb dallamokat is tartalmaz.

Miután befejeződött az antifona- és responzórium-dallamtárak számítógépes kottagrafikázása, elkezdődött a mise-propriumok papíralapú átírásainak számítógépre vitele. A távlati cél az, hogy a teljes anyag kereshető formában online a kutatók rendelkezésére álljon.

Graduale-dallamtár

• Kezdetek: 1970-es évek.
• A mise saját énektételeit (proprium missae) tartalmazó dallamtár.
• Funkciója: kutatási segédanyag.
• Formája: kéziratos szinoptikus táblázatok műfajonként – introitus, graduále, alleluja, offertórium, kommunió – alfabetikus rendben.
• Az 1990-ig hozzáférhető valamennyi magyarországi graduále és összehasonlításra kiszemelt néhány külföldi forrás teljes proprium-készletét tartalmazza.
• A szinoptikus táblázatok – a responzórium-gyűjteménnyel szemben – nemcsak a variánseltéréseket jelenítik meg, hanem teljes dallamátírásokat tartalmaznak.

Responzórium-dallamtár

Részben használati segédanyagként, részben egyéni kutatási téma keretében kezdődött meg az 1970-es években a responzóriumoknak az antifónákéhoz hasonló szisztematikus átírása és katalogizálása. A munka két pozsonyi antifonále teljes átírásával kezdődött (Knauz 2, 3: Bratislava, Slovenský národný archív / Fond Kapitulská knižnica 2; Bratislava, Archív mesta, EC Lad 4.), majd összehasonlító források feldolgozásával folytatódott. Az első átírásokat Mezei János készítette, kezdetben a munkában Ullmann Péter is részt vett. A gyűjtemény külföldi források adataival történő bővítése ugyancsak elsősorban Mezei Jánosnak köszönhető.

Ellentétben az támlapokon található antifónákkal, a responzóriumok kiírása kezdettől a változatok összehasonlítását lehetővé tévő szinoptikus táblázatok formájában történt. A táblázatok kiegészültek elsősorban a további magyarországi források dallamvariánsaival, majd több közép-európai hagyomány reprezentatív forrásainak adataival (pl. passaui, prágai, klosterneuburgi, krakkó és wrocławi források).

Mivel a gyűjtemény alapvetően kutatási segédanyagként készült, elrendezése a használat megkönnyítését célozta. A jelenleg dobozokban tárolt anyag alfabetikus sorrendet követ, elkülönítve a temporale és a sanctorale responzóriumait. Ugyanakkor az antifónák kiadási munkálataival párhuzamosan a responzóriumok zenei rendezése és tipológiai elvű kiadásának elképzelése is felmerült, s 1999-ben el is kezdődött a gyűjtemény ilyen irányú fejlesztése, bővítése, számítógépes katalogizálása, sőt a teljes dallamanyag számítógépes kottagrafikával történő átírása.

A rendezési koncepciót Dobszay László és Szendrei Janka alakította ki, a további dallamok átírásában és ellenőrzésében többek mellett elsősorban Csomó Orsolya, Fehér Judit és Gilányi Gabriella vett részt, a kottagrafika és a variánsok közlésére kialakított rendszer Meszéna Beáta munkája volt. A számítógép használata az antifónákhoz kapcsolódó segédanyagok, típusok szerint rendezett támlapok, különféle cédulakatalógusok létrehozását immár szükségtelenné tette.

Egy hagyomány teljes korpuszának ilyen elemző megközelítésű, ugyanakkor kritikai igényű kiadásának még kevesebb előzménye van, mint az antifónák esetében, néhány hasonló törekvésű, illetve a témával foglalkozó munkát az alábbiakban sorolunk fel. Az 1149 responzóriumot tartalmazó összkiadás végül 2013-ban jelent meg: László Dobszay–Janka Szendrei, Responsories I–II (Budapest: Balassi Kiadó, 2013).

• Walter Howard Frere, Antiphonale Sarisburiense. A Reproduction in Facsimile of a Manuscript of the Thirteenth Century (London: Plainsong and Medieval Music Society, 1901–1924)
• Terence Bailey, „The Ambrosian Responsoria Gradualia. Their Place in the Liturgy, the Adaptation of a Type-melody”, in Studies in Medieval Chant and Liturgy in Honour of David Hiley, ed. Terence Bailey–László Dobszay (Ottawa: Institute of Mediaeval Music, 2007).
• A Verbum caro responzórium-típus (Budapest: MTA – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Intézete és a Magyar Egyházzenei Társaság, 2003)
• László Dobszay, „The Responsory: Type and Modulation”, IMS Congress July 10 to 15 2007 at Zurich University.

Responzórium-dallamtár

• Kezdetek: 1970-es évek.
• Az első fázisban a zsolozsma olvasmányközi énekének elemzéséhez – kutatási segédanyag gyanánt – szinoptikus összehasonlításra alkalmas, később bővíthető kottás támlapok készültek néhány magyar és összehasonlításra kiválasztott külföldi forrás alapján.
• 1999-ben a munka az anyag teljessé tételével, további források és hiányzó dallamok átírásával, zenei rendezéssel, számítógépes katalogizálással folytatódott. Az antifónákhoz hasonlóan itt is felmerült a tipológiai elvű összkiadás elképzelése.
• A későbbiekben a számítógép használata immár szükségtelenné tette a papír alapú segédanyagokat; a gyűjtemény nyilvántartása, dallamainak átírása és kiadásra történő előkészítése teljes egészében digitális technikával készült.
• A munka eredménye a teljes responzórium-énekkészlet zeneileg rendezett kiadása, amelyre 2013-ban került sor.

László Dobszay–Janka Szendrei (közr.),
Responsories I–II. (Budapest: Balassi Kiadó, 2013).

Antifóna-dallamtár

1970 után a Melodiarium Hungariae Medii Aevi sorozattervének megfelelően és a Magyarország zenetörténete „Középkor” kötetének előmunkálataként kezdődött meg a magyarországi gregoriánum énekeinek szisztematikus átírása modern kottával.

A munka első fázisában támlapok készültek a dallamok forráshű átírásával, a forrás, az ünnep, a sorszám és a leltári szám feltüntetésével. A kiadás érdekében a dallamkiírások több korrekciós fázison estek át, a javítások egy részét Rajeczky Benjamin végezte.

A gyűjtemény ugyanakkor szándékosan „konzerválta” az egyes kódexek szerinti antifóna-kiírásokat: a támlapok másolataiból elkészült az antifónaanyag források szerinti összeállítása is.

Kifejezetten a közreadást célozták ellenben a dallamösszehasonlító leírások, amelyek egy-egy adott dallam zenei variánsait rögzítették.

A gépírással készült cédulakatalógus a számítógép elterjedése előtt lehetővé tette a hatalmas gyűjtemény kezelését (kb. 20 000 dallam), áttekintést nyújtva a tételekről nyilvántartási szám, ünnep, forrás és alfabetikus rend szerint.

Az antifónadallamok zenei szempontú, típusok szerinti rendezése a Rajeczky-féle kezdetek után végül Szendrei Janka és Dobszay László elgondolása szerint valósult meg. A rendszerezett anyag valamennyi egykori támlapot tartalmazza, számítógépes adatbázis formájában is létezik, s szabadon bővíthető. A Monumenta Monodica Medii Aevi antifónaköteteinek megjelenése, a számítógépes kottagrafikázás nem tette fölöslegessé a dallamtárat, hiszen a kiadvány csak az esztergomi és a magyarországi ferences hagyomány dallamait tette közzé; benne a fennmaradt dallamtár számos adata ‒ így a többi magyarországi forrás, valamint a külföldi összehasonlító források antifónaanyaga ‒ nem szerepel.

Antifóna-adatbázis

Antifóna-dallamtár

• Kezdeti célkitűzések: a magyarországi gregoriánum énekeinek szisztematikus átírása modern kottával, majd előkészítésük a műfajonkénti közreadásra.
• A projekt kezdete: 1970.
• Az ANTIFÓNA műfaj teljességre törekvő gyűjteménye majdnem két évtized alatt jutott el
  • az énekanyag „katalogizálásától”, majd zenei rendezésétől,
  • a zenei variánsok megállapításától
  • a számítógépes nyilvántartáson és kottagrafikán keresztül az „ÖSSZKIADÁSIG”

Az első, nyomtatásban is megjelent dallamtár
Rajeczky Benjamin munkája volt:

Melodiarium Hungariae Medii Aevi, I,
Hymni et Sequentiae
(Budapest: Zeneműkiadó, 1956) 

Az Európa korai egyszólamúságára specializálódott,
nagy múltú sorozatban megjelent antifóna-kötet:

Középkori dallamgyűjtemény

Az 1960-as, 70-es években elkezdődő gregoriánkutatás létfeltétele volt forrásanyagának megteremtése. Ennek jegyében kezdődött meg a források mikrofilm-másolatainak beszerzése, illetve a források középkori neumaírással írt dallamainak modern kottázással történő átírása és a kutatást megkönnyítő dallamtárakba rendezése. A dallamok műfajok szerinti szisztematikus átírása részben kiadási célokat szolgált (lásd Melodiarium Hungariae Medii Aevi, I; illetve Monumenta Monodica Medii Aevi Band V Antiphonen; Responsories), részben a források átfogó vizsgálatát lehetővé tévő kutatási segédanyagot jelentett.

Digitális forrásgyűjtemény

Az osztályon 1997-ben nyílt először komoly lehetőség a digitalizálás bevonására a forráskutatásba. A digitalizálás elkezdése az osztály közös elgondolása volt, megszervezése, módszereinek kidolgozása Kiss Gábor nevéhez fűződik, aki a mai napig irányítója a digitalizáló munkacsoport munkájának, s felügyelője a digitális forrásgyűjteménynek.

A digitalizálás módszerei és gyakorlata abban az időben még nem voltak általánosan elterjedtek. A hármas cél: a kulturális örökség megőrzése, kutatásának megkönnyítése és a szélesebb nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele világos volt, a hozzá vezető út azonban korántsem. Az egyik lehetőség kétségtelenül a források közvetlen digitális fényképezése. Ez azonban rendkívül költséges, nagymértékben függ a könyvtárak beleegyezésétől, továbbá beláthatatlan mennyiségű utazás megszervezését igényli, tekintve, hogy a középkori Magyarország fennmaradt forrásainak tekintélyes része ma az országhatáron kívül található. Kézenfekvőnek látszott tehát adottságnak tekinteni az osztály gazdag mikrofilmgyűjteményét és a digitalizálást erre építeni.

A másik döntő kérdés az volt, hogy a munkát külső megbízás formájában végeztessük-e el, vagy az intézet keretein belül próbáljunk meg filmdigitalizálásra alkalmas műhelyet kiépíteni. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, s néhány éven belül megtörtént a műhely infrastruktúrájának kiépítése, illetve a digitalizálás módszereinek kidolgozása.

A mikrofilmek használata a megőrzés szempontjából kompromisszum, azonban számos gyakorlati előnnyel járt: egyfelől a digitalizálás egyetlen helyszínen nagyobb ütemben történhetett, másfelől az említett, kutatási célból összeválogatott anyag használatának megkönnyítése a digitalizálás révén óriási haszonnal kecsegtetett.

A nem mellékes előnyök közé tartozik a digitális technika flexibilis jellege, s a digitalizált kép sokoldalú felhasználási lehetősége. Az igen változó színvonalon készült fényképek minősége utólag javítható, a kutatás számára fontos részletek könnyen kiemelhetők, a fizikailag sérült, illetve töredékesen fennmaradt anyagok virtuálisan restaurálhatók stb. Ugyanakkor a digitális képek felmérhetetlenül megkönnyíthetik és felgyorsíthatják a tudományos (illetve akár más célú) publikációk, nyomtatványok elkészítését.

A több mint 900 tételből álló forrásgyűjteménynek ma már mintegy 70%-a digitálisan is a kutatók rendelkezésére áll. Fizikai értelemben a digitális archívumot a források gondosan adatolt CD-ken tárolt digitális másolatai képviselik. Minden forrásnak őrizzük eredeti digitális másolatát, archivális formáját, s ugyanakkor egy használatra alkalmassá tett, részben szerkesztett, ún. uzuális változatát is. Ez utóbbiak a gyűjtemény látható részének alapegységei, amelyek jól áttekinthető formában, részletes információkkal ellátva tartalmazzák – a források terjedelmétől függően – egy-két, illetve több forrás képanyagát.

Meghatározó lépést jelentett, amikor a már jelentős számú és egyre gyarapodó forrást egyetlen központilag elérhető számítógépen helyeztük el, korlátok nélkül lehetővé téve azok egyidejű kutatását. Fontos megjegyezni, hogy amit akár CD-n, akár számítógépes hálózaton keresztül a kutató „kézhez kap”, az nem egyszerűen egy adott fizikai objektum mechanikusan elkészített digitális másolata (legyen az a fizikai objektum a forrás maga vagy az arról készült mikrofilm), hanem egy ellenőrzött, kutatói szemmel értelmezett és gondozott forrás. Olyan „hitelesített” forrásanyag, amely minősége, diszpozíciója, számozása, adatolása tekintetében maximálisan igyekszik kiszolgálni a kutatói igényeket. Ez a fajta, mondhatjuk kutatás-előkészítő munka a digitális módszerek révén vált lehetségessé. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a digitalizálással a kutatás megszervezésének, az előadások, publicisztikák létrehozásának logisztikájában korábban elképzelhetetlen változás ment végbe.

E hatalmas mennyiségű digitális képkollekció azonban holt anyag, ha nem kapcsolódnak hozzá megfelelő nyilvántartási rendszerek, amelyek a használatát megkönnyítik. Már a mikrofilmgyűjtemény esetében is felmerült a gondolat, hogy annak tartalmát ne csak a hagyományos leltárkönyv rögzítse, hanem egy korszerűbb elektronikus nyilvántartás is, amely megkönnyíti az anyagban való tájékozódást, ugyanakkor olyan információkat is tartalmaz, amelyek kiindulópontul szolgálnak a kutató számára. Részletességét tekintve a mikrofilmgyűjtemény és az arra épülő digitális gyűjtemény nyilvántartása több, mint egy alapinformációkat szabványosított formában közlő „könyvtári” nyilvántartás Nemcsak a forrás azonosításához legszükségesebb adatokat tartalmazza (lelőhely, jelzet, könyvtípus), hanem a notáció tipológiai azonosítását, a proveniencia meghatározását, s egyéb kutatói információkat. Ezek az információk kiegészülnek a digitális változat jellemzőire utaló adatokkal (színes vagy fekete-fehér, felbontás, terjedelem, képek mennyisége stb.), illetve egy-egy mintaoldallal.

A digitalizálás perspektíváihoz tartozik a források képanyagának és tartalmi indexének összekapcsolása. A tartalmi index (elkülöníthető szövegi és dallami egységek – tételek listája) egyfelől segédeszköz, amely megkönnyítheti a forrásban való tájékozódást, másfelől történetileg a digitalizálástól független kutatási módszer. Gyakori alkalmazását részben nyilván a forrásokhoz való hozzáférés nehézkessége kényszerítette ki, azonban akkor is szükség van rá, ha az utóbbi téren a digitalizálásnak köszönhetően jelentős változás következett be. A szabványosított formában készített tartalmi indexek mintegy esszenciális formában rögzítik a kódexek liturgikus tartalmát, s teszik őket könnyen összehasonlíthatóvá anélkül, hogy a nagyon különböző és sokféle információt tartalmazó kódexekben tájékozódnunk kellene. A digitális gyűjtemény az indexek és a digitális képek összekapcsolásával válik teljessé, amelyek jól kiegészítik egymást: az előbbiek könnyítik az eligazodást, utóbbiak révén viszont azonnal ellenőrizhető a kódex értelmezését is magában foglaló tartalmi index. A tartalmi indexek készítéséhez tudományos projektek is kapcsolódnak, a zsolozsma területén lásd a CAO-ECE, a mise területén a Gradualia programot.

Digitális forrásgyűjtemény

• Létrehozását 1997-től számíthatjuk, amikor az osztályon először nyílt lehetőség a digitális technikák bevonására a forráskutatásba.
• Az elkövetkező években a Zenetudományi Intézet keretein belül a mikrofilm-gyűjtemény digitalizálására alkalmas műhely létesült, és megtörtént a digitalizálás és archiválás módszereinek kidolgozása.
• Kb. 2000-től mostanáig a munka egyenletes ütemben folyt, és évente mintegy 40 forrás digitalizálását eredményezte.
• Az egyenletes munka eredményeképpen mára a kb. 900 tételből álló filmgyűjtemény 70%-a elérhető digitális formában is.
• Az archívumot a források részletesen adatolt CD-ken tárolt digitális másolatai képviselik, amelyekhez elektronikus nyilvántartás kapcsolódik.
• Az intézet belső hálózatán keresztül a teljes gyűjtemény egyidejűleg hozzáférhető a kutatók számára, jelentősen megkönnyítve az összehasonlító vizsgálatokat.
• A digitalizált források katalógusának internetes oldala 2001 óta elérhető: http://earlymusic.zti.hu/cd-catalogue/cd-catalogue.html

Mikrofilmgyűjtemény

A középkori liturgikus ének történetének, hagyományainak vizsgálata jellemzően sok forrás „egyidejű” vizsgálatát igényli. A korábbi évtizedekben ennek egyedüli megfelelő eszközét a mikrofilm-másolatok jelentették. A régi zenetörténeti (akkor még a Népzenekutató Csoport keretei között folyó) kutatások igényeinek kielégítésére jött létre 1966-ban az intézet középkori mikrofilm-gyűjteménye. A gyűjtemény egyik alapítója Szendrei Janka volt, aki évtizedeken keresztül (egészen a közelmúltig) gondozta azt, vezette nyilvántartását, s Dobszay Lászlóval együtt irányt szabott szisztematikus gyarapításának.

Tartalma részben hazai, részben külföldi gyűjteményekből megrendelt másolatokból állt össze, kiegészülve néhány saját fényképezésű filmmel. A tervszerű gyarapításnak két fő szempontja volt: egyrészt a magyar középkor liturgikus zenei forrásainak minél teljesebb körű összegyűjtése, másrészt külföldi összehasonlító források beszerzése.

Ami az elsőt illeti: nemzetközi összehasonlításban a fennmaradt magyarországi források száma sajnos erősen korlátozott; a nagymértékű pusztulás miatt a hangjelzett források száma mindössze 180-200-ra tehető. Ha ezt kiegészítjük a nem hangjelzett kéziratokkal (pl. breviáriumokkal, misszálékkal), akkor munkahipotézisként kb. 350 olyan zenei forrással számolhatunk, amely a magyar középkorhoz köthető. Ebből a szempontból a mikrofilm-gyűjtemény megközelítően teljesnek mondható, s emellett a kora újkori Magyarország forrásainak reprezentatív gyűjteményét is magában foglalja.

Az összehasonlító források beszerzését részben a mindenkori kutatási témák határozták meg, részben az a szándék, hogy a gyűjtemény fontossági sorrend szerint kielégítően reprezentálja a magyar hagyománnyal kapcsolatba hozható regionális vagy intézményi hagyományokat is. Ennek megfelelően gazdag összehasonlító anyagot tartalmaz Közép-Európa, kisebb részben Dél- és Nyugat-Európa középkori gregorián forrásaiból (kb. 550 forrás). Természetesen ezen a téren a gyűjtemény nem lehet teljes, s gondozói nem is törekedtek erre. A cél az volt, hogy a használó egy kutatási koncepciónak megfelelően egymás mellett találja különböző korok és vidékek forrásait, s azokkal összehasonlító vizsgálatokat végezhessen. Ilyen értelemben a gyűjtemény nem elsősorban mint archívum, hanem mint kutatási segédlet bír jelentőséggel. Bár a benne található források mennyisége is figyelemre méltó, szakmai értékét nem annyira ez, mint inkább az összeállítás adja: egyedülállóan jeleníti meg a régi magyar zenetörténet forrásainak együttesét, egyes régiókra vonatkozóan pedig nemzetközileg is a zenei középkorkutatás egyik jelentős gyűjteménye. Mivel nyilvántartása (hosszú ideig kéziratos naplóban, ma már digitális formában) lényegében a beszerzés sorrendjét követte, a fő célkitűzések mellett a gyűjtemény mintegy lenyomatát adja az alapítása óta eltelt időszak kutatástörténetének is.

A mikrofilmek jelentős része a Magyarország Zenetörténeteközépkori kötetének háttérkutatásaihoz, illetve a Szendrei Janka által folytatott notáció-kutatásokhoz kapcsolódik. Nagyarányú forrásbeszerzést generált az 1988-ban elinduló CAO-ECE sorozat, majd a 90-es években megélénkülő ordinárium-kutatás. Részben újabb kutatási irányokkal, részben egyes, immár a fiatalabb generációhoz tartozó kutatók érdeklődésével függtek össze az utóbbi évek forrásfeltáró munkái és forrásbeszerzései külföldi könyvtárakban (pl. Zágrábban, Prágában és Olmützben), illetve a korábban elhanyagolt forráscsoportokra kiterjedően (pl. a Tridentinum utáni kéziratok és nyomtatványok). Az újabb beszerzések között azonban – a digitalizált források egyre nagyobb mennyiségben történő hozzáférhetővé tétele következtében – a mikrofilmek egyre elhanyagolhatóbb szerepet töltenek be.

Mikrofilmgyűjtemény

• Megalapítására 1966-ban került sor.
• Célja a magyar gregoriánum forrásainak összegyűjtése, az összehasonlító kutatásokhoz szükséges külföldi források beszerzése.
• Szisztematikus gyarapításának köszönhetően tartalma mára kb. 900 tételre nőtt.
• Megoszlása: kb. 350  magyar vonatkozású és kb. 550 külföldi eredetű forrás.
• Egyedülállóan jeleníti meg a régi magyar zenetörténet forrásainak együttesét, egyes régiókra vonatkozóan pedig nemzetközileg is a zenei középkorkutatás egyik jelentős gyűjteménye.

A gyűjtemény  a magyarországi liturgikus források tekintetében teljesnek mondható, külföldi összehasonlító anyaga pedig kielégítően reprezentálja a magyar hagyománnyal kapcsolatba hozható regionális vagy intézményi hagyományokat. Különösen német, lengyel, cseh-morva és olasz anyaga jelentős.