Hírek, események |
|
2024. november 26-án délután és 27-én délelőtt kerül sor a Visegrádi Alap által támogatott Early Music in Central Europe: Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections pályázat résztvevőinek második nemzetközi műhelykonferenciájára a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének Régi Zenetörténeti Osztálya és a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport szervezésében.
A konferencia keretében november 26-án 18 órakor a Trio Passacaglia ad hangversenyt a Zenetudományi Intézet Bartók-termében. Az együttes műsorán középkori, reneszánsz és korabarokk művek, valamint kortárs magyar szerzők kompozíciói szerepelnek. Mind a tanácskozás kerekasztal-beszélgetéseire, mind a hangversenyre szeretettel várjuk az érdeklődőket.
További részletek a csatolt programban olvashatók.
|
|
Tatjana Marković: Pluricultural musical life along the Austrian-Ottoman border in the 19th century HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. november 28. csütörtök, 10 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
November 15-én 16 órakor a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében ünnepi hangversennyel emlékeznek meg a pedálcimbalom feltalálásának 150. évfordulójáról, illetve a feltalálóról, Schunda Vencel Józsefről. A hangversenyen fellép Balogh Kálmán Martin György-díjas, Magyar Örökség és Prima Primissima díjas cimbalomművész, valamint Farkas Rózsa Liszt-díjas cimbalomművész.
Az École nationale des Chartes, a párizsi Sciences et Lettres tudományegyetem (Université PSL) nagymúltú intézete adott otthont 2024. november 6-án és 7-én a Fragmenta Liturgica című kollokviumnak, amelyen a rendezők, Laura Albiero és Francesco Siri meghívására 12 ország 21 kutatója vett részt. Az előadások csaknem kivétel nélkül középkori liturgikus, ezen belül leginkább liturgikus kottás kódextöredékekkel foglalkoztak, hiszen az előadók nagyrészt a gregoriánkutatás területéről érkeztek. A tanácskozáson a (zenei) fragmentológia valamennyi vezető európai műhelye képviseltette magát Norvégiától Portugáliáig, Franciaországtól Magyarországig. Az egyetlen Európán kívüli előadó a Tokiói Egyetem Párizsban tanult docense, Shin Nishimagi volt.
2024. október 17-én konferencia zajlott a pécsi Magtár Látogatóközpontban, a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont részeként működő Klimo Könyvtár fennállásának 250. évfordulója alkalmából. A könyvtár Klimo György pécsi püspök (1710–1777) monumentális gyűjteménye: sokfélesége jól tükrözi tulajdonosának sokirányú, kora tudományosságának szinte valamennyi területére kiterjedő érdeklődését, nyitottságát és gyűjtőszenvedélyét. Ennek a sokféleségnek a keresztmetszetét kínálta a 250 éves a Klimo Könyvtár című, Dezső Krisztina és Méreg Martin Zsolt által rendezett jubileumi konferencia is, melynek előadói, köztük a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport két tagja, Czagány Zsuzsa és Gilányi Gabriella, a bölcsészettudományok megannyi ágáról érkezve mutatták be a Klimo Könyvtár, illetve a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjteményeinek Osztálya valamely fondjában folytatott kutatásaik részeredményeit.
|
|
Németh Zsombor: A Waldbauer–Kerpely-kvartett és a kortárs zene HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. október 17. csütörtök, 10 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében tartotta meg október 11–12-én a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság 21. tudományos konferenciáját Stílusok, korszakok, átmenetek címmel. A konferencián elhangzott 15 tudományos előadás közül tízben a Zenetudományi Intézet kutatói ismertették a témába vágó aktuális kutatási eredményeiket a gregoriántól a 19. századi magyar zenetörténeten át Bartókig és a 20. századi zene más kérdéseiig.
A konferencia végén hetedik alkalommal osztották ki a Társaság díjait, és 40 évnél fiatalabb kutatóknak adható Kroó György-plakettet Biró Viola, a Bartók Archívum tudományos munkatársa vehette át. A díjátadót követő hangverseny műsorát Szabó Ferenc János, a ZTI tudományos munkatársa állította össze és adta elő zongoristaként, illetve Tatai Nóra énekművész zongorakísérőjeként.
Biró Viola átveszi a Kroó György-plakettet Kerékfy Mártontól, a Társaság elnökétől; baloldalt a Társaság idén kilencvenéves tiszteleti tagjai, Somfai László és Földes Imre
Fotó: Illés Szabolcs
|
|
|
Stílusok, korszakok, átmenetek – A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság 21. tudományos konferenciája HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. október 11. péntek és október 12. szombat 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság 21. tudományos konferenciáját Stílusok, korszakok, átmenetek címmel rendezi meg 2024. október 11–12-án a BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében.
A meghívó a programmal itt érhető el.
Együttműködő partner: HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet
A konferencia megrendezését és a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság működését támogatja Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia
A konferenciát rendezi a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöksége
Beszámoló az International Association of Sound and Audiovisual Archives (IASA) éves kongresszusáról
2024. szeptember 23. és 26. között került sor az International Association of Sound and Audiovisual Archives (IASA) éves kongresszusára. A rendezvényen – melynek a Valenciai Egyetem adott otthont – 52 országból 262 szakember vett részt, kutatók, könyvtárosok, archiváriusok, informatikusok, az audiovizuális ipar képviselői. Magyarországot Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa képviselte, Kocsis Géza, a baseli Paul Sacher Stiftung munkatársa mellett. A kongresszuson került sor a IASA éves közgyűlésére is. Szabó Ferenc János a IASA Discography Committee alelnökeként részt vett a bizottság ülésein, valamint „Audiovisual Collections in Hungary – Where Do We Stand Now?” címmel előadást tartott a magyar audiovizuális gyűjteményekről.
2024. szeptember 27-én került sor a 90 éves Somfai László ünnepélyes köszöntésére a Zenetudományi Intézet Bartók-termében. A Dohnányi Vonósnégyes hangversenyét Richter Pál, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatójának rövid, személyes hangvételű beszéde vezette fel. A Dóczi Áron–Pintér Dávid–Tornyai Péter–Mód Orsolya összeállítású együttes programja Somfai László két fő kutatás területének alfájától omegájáig ívelt: a koncert Joseph Haydn op. 1 no. 1-es B-dúr vonósnégyesével (Hob.III:1, 1757–1762 körül) kezdődött, majd Bartók Béla 6. vonósnégyesével (BB 119, 1939) zárult. A kettő között elhangzott egy válogatás Soós András 2022-ben az Editio Musica Budapest Zeneműkiadónál megjelent Mikrokozmosz-átirataiból, illetve Tornyai Péter Somfai Lászlónak ajánlott műve, a Fritz und Franz (2018), amelyben Bach Musikalisches Opferjének és Haydn „Császárkvartettjének” témái kaptak új, de az eredetihez méltó köntöst. Az ünnepi hangverseny másnapján került sor a Bartók-összkiadás nemzetközi tanácsadó testületének kétévente megrendezésre kerülő tanácskozására, amelyen – többek között – az elmúlt ülés óta elkészült (30.: 1–6. vonósnégyes: Kritikai megjegyzések; 10.: Népdalfeldolgozások énekhangra és zongorára) és az előkészületben lévő (1–2.: A kékszakállú herceg vára) kötetekről, illetve a jövőbeli tervekről esett szó.
A Bartók-összkiadás szerkesztősége és nemzetközi tanácsadó testületének jelenlévő tagjai, 2024. szeptember 28. Balról jobbra: Németh Zsombor, Nakahara Yusuke, Kerékfy Márton, Annette Oppermann, Wolf-Dieter Seiffert, Lampert Vera, Somfai László, Biró Viola, Felix Meyer, Vikárius László, Malcolm Gillies, Tallián Tibor.
|
|
Temesvári Péter 70. Egy hegedűkészítő mester hangszerei kiállításmegnyitó HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. október 3. csütörtök, 16 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tisztelettel meghívja Önt és családját a Zenetörténeti Múzeum Temesvári Péter 70. Egy hegedűkészítő mester hangszerei című kiállításának megnyitójára 2024. október 3-án csütörtökön 16 órára.
A vendégeket köszönti Farkas Zoltán, a Zenetörténeti Múzeum vezetője
A kiállítást megnyitja Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója
Közreműködik ifj. Nyári László Junior Príma-díjas hegedűművész egy Temesvári Péter által készített hangszeren
A kiállítást a múzeum 5. termében bemutatja Baranyi Anna, a kiállítás kurátora
A kiállítás már 15 órától megtekinthető a múzeumban!
Bozó Péter, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa vehette át a szeptember 18-án a Pesti Vigadóban tartott ünnepségen az MTA Bolyai Plakettjét. Ezzel díjazták A rondóformák és Offenbach. Egy feltáratlan repertoár műfajtörténeti összefüggései című, Bolyai János Kutatási Ösztöndíjjal támogatott kutatásának „kiemelkedő” minősítéssel elfogadott zárójelentését. Bozó Péternek – a bölcsészettudományok kutatói közül egyedüliként – lehetősége nyílt kutatásai egy részletét 15 perces előadásban is bemutatni az ünnepség résztvevőinek. További részletek és az ünnepség videofelvétele: https://bit.ly/Bozo-Bolyai
Bozó Péter a plakettel, Tulassay Tivadar, a Bolyai János Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke és Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke között
Fotó: MTA / Szigeti Tamás
|
|
Gombos László: Megkésett melódiák, megkésett elemzések. Kodály öröksége Ittzés Mihály életművében HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2024. szeptember 26. csütörtök, 14 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Laughing your staves off: irony, satire, and parody in visual representations and narratives of music címmel, Bécsben került megrendezésre az Association Répertoire International d’Iconographie Musicale (RIdIM) 23. konferenciája (2024. augusztus 29–31.). A nemzetközi zenei ikonográfiai szervezet tudományos összejövetelének idén otthont adó Universität für Musik und Darstellende Kunst épületében az európai, amerikai, ázsiai és ausztrál művészeti és kutatóintézetek előadói között a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának két munkatársa is részt vett.
2024. augusztus 19-én életének 74. évében, hosszan tartó betegség után Pozsonyban elhunyt Ladislav Kačic zenetörténész, Közép-Európa és benne a történelmi Felvidék régi zenéjének hatalmas tudású, elhivatott és elfogulatlan kutatója, a vele közös témákat művelő magyar zenetörténészek felejthetetlen kollégája és barátja.
1951. május 27-én született Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom). A pozsonyi Előadóművészeti Egyetemen (VŠMU v Bratislave) folytatott zeneelméleti tanulmányokat; ugyanebben az intézményben oktatott pályája utolsó évtizedeiben (2000–2018) zenetörténeti tárgyakat. 1997–2020 között a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének (Slavistický ústav Jána Stanislava SAV) volt tudományos munkatársa, korábban (1983–1996) a Zenetudományi Intézetben (Ústav hudobnej vedy SAV) dolgozott. Pályája elején első munkahelye az OPUS kiadó kotta- és könyvkiadó részlege volt (1973–1982).
Ladislav Kačic a szlovákiai zenetörténet-írásnak azt a csapását követte, amelyen Richard Rybarič (1930–1989) indult el, és amely nem állt messze Bárdos Kornél munkamódszerétől sem. Kačic alapkutatásokat folytatott, hogy minél teljesebben összegyűjtse a mai Szlovákia területéről származó, 17–18. századi zeneéletre vonatkozó forrásanyagot. Érdeklődésének homlokterében mindvégig a zenetörténet barokk korszaka állt, és különösen foglalkoztatta őt a régióban működő szerzetesrendek (ferencesek, jezsuiták, piaristák) zenéje, amely tárgya volt 1998-as PhD-értekezésének is. „Missa franciscana der Marianischen Provinz im 17. und 18. Jahrhundert” című, a forrásközlés szempontjából mérföldkőnek számító, terjedelmes közleményét 1991-ben Budapesten jelentette meg a Studia Musicologica folyóiratban. Tekintélyes életművében fő helyet foglalnak el monográfiái és forráskiadásai, amelyek számos, a 18. században alkotó szerzetes-muzsikust emeltek ki az ismeretlenségből (Gaudentius Dettelbach OFM, Georgius Zrunek OFM, Pantaleon Roškovský OFM, Paulín Bajan OFM, Petrus Peťko SchP, Ferdinandus Pankiewicz SchP, František Budinský SJ), de éppily figyelemre méltóak más pozsonyi – vagy Pozsonyban is aktív – zenészekkel (Paul Charles Durand, Franz Paul Rigler, Anton Zimmermann, Joseph Umstatt) foglalkozó munkái. Kritikai kottakiadásai közül a magyar zenetörténészek számára különösen kedves a lőcsei tabulatúrás könyv közreadása (Pestrý zborník / Tabulatura miscellanea, 2005). Utolsó nagy horderejű levéltári kutatásával az Esterházy Imre érsek pozsonyi udvartartásában patronált zenei együttes adatait tárta fel.
Nyitottsága arra predesztinálta őt, hogy évtizedeken keresztül nemzetközi konferenciák egész sorát szervezze meg a szívéhez közel álló témakörökben, és ilyenkor rendszerint együttműködött más szakterületek – szlavisztika, nyelvészet, irodalom- és történettudomány, művészet- és egyháztörténet – képviselőivel. E konferenciák anyagát többnyire meg is jelentette kötetté szerkesztve. Az általa rendezett tudományos ülésszakokat rendszeresen látogatták elsősorban a Szlovákiával szomszédos országok zenetörténészei – de Szlovéniából, Német- és Horvátországból is –, akik rendre úgy érezhették, hogy valódi regionális partnerség szerveződik Pozsonyban Kačic szárnyai alatt. Ha ezt szóba hozták, ő maga nagyvonalúan és szerényen kitért a méltatás elől.
Életművéért hálásak vagyunk, emlékét megőrizzük! Lux perpetua luceat ei!
Papp Ágnes
Az IAH (iah-hymnologie.de) 2024. július 29. és augusztus 4. között Prágában tartotta kétévente esedékes nemzetközi tudományos konferenciáját mintegy 60 résztvevővel. A munkaközösség a liturgikus, gyülekezeti, templomi és vallásos ének és zene kutatásával és ápolásával foglalkozik a történetitől a kortársi egyházi énekanyagig és énekeskönyvekig, nemzetközi, felekezetközi és interdiszciplináris platformon. Jóllehet az IAH tagságában 31 ország képviselteti magát Izlandtól Taiwanig, Finnországtól Dél-Afrikáig, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, a témákban és az aktivitásban is folyamatosan érzékelhető az európai túlsúly. Érthető tehát, hogy a társaság mindig is szorgalmazta a brit és tengeren túli Hymn Socety-k működését és az azokkal való kapcsolattartást. Az IAH 1959-es alapításának hetvenedik évfordulójához közeledve a prágai konferencián útjára indították az „IAH History” projektet, mely a magyar zenetörténészek számára is tartogat érdekességeket. Az 1970-es és 1980-as években a magyar himnológia ugyanis korszakos egyéniségein (Csomasz Tóth Kálmán, Czeglédy Sándor, Papp Géza, Schulek Tibor és mások) keresztül nagy tekintéllyel volt jelen a testületben; olyannyira, hogy 1983-ra Budapest kapta a 12. nemzetközi tudományos konferencia rendezési jogát.
Éppen tíz esztendeje, 2014. augusztus 15-én – kerek 80. születésnapján – datálta szerzője egyik igen fontos kötetének előszavát. A Zeneműkiadó gondozásában harminchárom év után immár másodszor, utánnyomásban megjelent 18 Bartók-tanulmány (bartóki ihletésű címével) kiemelkedő jelentőségű, mintaadó, mesteri gyűjtemény. Az első ízben a zeneszerző centenáriumán, 1981-ben megjelent, s írója szerint „tisztes ünneprontás”-nak szánt kötet László Ferenc egykorú ítélete szerint a „Bartók-év Bartók-könyve” lett. Az akkori lelkes recenzens így fogalmazott: „Ha mások »iskolateremtők«, akkor amit Somfai teremt a Bartók-kutatásban, nem iskola, hanem a szó legszebb értelmében vett – magas szintű, önálló gondolkodásra ösztönző – szabadegyetem.”
Somfai László hozzászólása a Béla Bartók's Viola Concerto Revisited konferencián, 2024. július 22.
A nemzetközileg mindenekelőtt Haydn- és Bartók-kutatóként ismert zenetörténész, Somfai László ma már 90 éves. A nagy örömünkre még mindig gyarapodó életmű méltatása helyett egyetlen – kiemelkedő jelentőségű – vállalkozását emelem ki, mely a mai napig is intenzíven foglalkoztatja. A 18 Bartók-tanulmány 1980-ban fogalmazott utószavában írta:
„Hatalmas a Bartókról, a Bartók ürügyén írott irodalom, jószerivel természetellenesen nagy, de eredményeit nyugtalanító aszimmetriák teszik összekapcsolhatatlanokká. Nincs még egy hasonlóan nagy zeneszerzői életmű, amelynek feltárásában a biográfia, a filológia és a stílusanalízis – kezdetben a lehetőségek béklyójában, ma már inkább a kutatóegyéniségek szükségtelen szakosodása folytán – ilyen mérhetetlenül elkülönülve dolgoznék. Napi munkámból magam tudom persze a legjobban, mennyire gátolja a hiteles megközelítést és a komplex vizsgálatot a Bartók-oeuvre kritikai összkiadásának hiánya. 1972 óta, amióta a budapesti Bartók Archívum vezetőjeként ezen változtatni remélek, legfőbb feladatként az összkiadás előkészítésén dolgozunk […] egyebek közt azért is, hogy a Bartók-kutatás megérhesse ugyanazt a pezsgést, amit a Bach, a Mozart, a Berlioz, a Schoenberg és a többi kritikai kiadás a maga területén elindított.”
Az akkor oly fájóan hiányzó kritikai összkiadás – hála a gyűjtemények és kézirattulajdonosok támogatásának – 2016 óta folyamatosan készülhet, s jelenhet meg. Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadóval együttműködve az összkiadások egyik világszerte legelismertebb kiadója, a müncheni Henle Verlag gondozza, szerkeszti és terjeszti a sorozatot. A kutatómunka, a közreadás, a kísérőtanulmányok, a kritikai apparátus a Bartók Archívumban készül – bevonva távolra szakadt kiváló munkatársakat.
Somfai László a sorozat alapító szerkesztőjeként nemcsak kívülről követheti az egyes kötetek munkálatait. Hiszen az eddig megjelent nyolc kötetből négyben – egyedül vagy munkatársaival, egykori növendékeivel együtt – közreadói feladatot vállalt. A Bartók-összkiadás egyik korai mintakötete, az 1914 és 1920 között készült zongoraművek közreadása alkalmas volt rá, hogy a sorozat fokozatosan kialakult szerkesztési elveihez igazítva–alakítva az összkiadás 38. köteteként jelenhessen meg 2019-ben. A kiváló karnagy Szabó Miklós mellett fontos szerzői szerepe volt a kórusműveket tartalmazó többszerzős kötetben is, mely végül Kerékfy Márton és Pintér Csilla Mária gondozásában jelenhetett meg ugyanabban az évben. A Bartók Archívum fiatal munkatársával, Németh Zsomborral közösen adták közre legfrissebben (2022-ben) Bartók kiemelkedően fontos műsorozatát, hat vonósnégyesét rendkívül gazdagon dokumentálva a forrásokat, a keletkezés- és előadástörténetet. De még a Móricz Klára közreadásában 2017-ben megjelent Concerto-kötet készülésekor is hozzá fordulhattunk, hogy a zenekari művek notációjával és előadási problémáival kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ő foglalja össze. Emellett számos aktuális kérdésben is mindig számíthatunk érdeklő figyelmére, tanácsára, változatlan tettrekészségére. Az összkiadás munkálatainak legfontosabb forrásbázisa egyelőre lezáratlan, ám lényegében teljes, angol nyelven írott Bartók-műjegyzéke, melynek számítógépes „kézirata” mindenkor munkatársai rendelkezésére áll. Akárcsak felbecsülhetetlen értékű, rendkívül részletes filológiai jegyzetei, melyeket a Bartók-kéziratok eredetijének tanulmányozásakor – elsősorban Bartók Péter meghívására még Homosassában, de más gyűjteményekben is – készített.
A tudományos teljesítmény hatását ma a kutató munkáira történő hivatkozások számával igyekeznek mérni. S elsődleges – ha nem épp kizárólagos – a minél frissebb publikációkra vonatkozó hivatkozások figyelése. Legalább ilyen fontos értékmérőnek tűnik az, ha valaki régebbi munkáját még mindig alapvetőként, meghatározóként tartja számon a kutatás. Somfai László bizony már pályája kezdetén – az 1960-as évektől kezdve – egy sor olyan közleménnyel jelentkezett a filológia, a történeti forráskutatás, vagy épp a stíluselemzés területén, melyekre a mai napig rendszeresen hivatkozunk. Egyszerűen alapvető az, amit Bartók „egyneműkarainak” (a Gyermek- és nőikari munkáinak, illetve a férfikari Elmúlt időkből) szövegforrásairól 1969-ben közölt, amit „magyar kulminációs pont”-nak nevezett el Bartók zenekari műveinek vizsgálatakor, vagy amit Bartók műveinek zárótételeiről („per finire”) megállapított. De pályáján, melyet végigkísérnek a továbbiakban is az ilyen és más felfedezés számba menő, ám mindig a lényegre koncentráló közlemények, ott vannak a meghatározó nagyobb szabású munkák is, kritikai kotta-, kommentált kézirathasonmás-, hangfelvétel-közreadások, valamint a könyvek és monográfiák. (Ilyenek a Haydn-ikonográfiától a Haydn zongoraszonáták átfogó vizsgálatáig, vagy a Bartók komponálási módszeréről szóló, eredetileg angolul, majd magyar fordításban is megjelent alapkönyvéig.) Közben szinte minden lehetséges zenetudományi műfajban alkotott és alkot – a mai napig. Friss és azonnali visszhangot kiváltó az elmúlt évek terméséből az 1. vonósnégyes kihagyott B–A–C–H motívumot használó szakaszáról vagy épp az 5. kvartett koncepciójáról írott dolgozata.
A Bartók-összkiadás szerkesztősége és nemzetközi tanácsadó testületének jelenlévő tagjai a Bartók és hegedűművész partnerei kiállításon 2022. szeptember 30.
(hátsó sor: Kerékfy Márton, Denis Herlin, Németh Zsombor, Wolf-Dieter Seiffert, Somfai László; első sor: Vikárius László, Biró Viola, Lampert Vera, Nakahara Yusuke, Sigrai László)
Somfai László kerek születésnapjairól – ismételt határozott kérése ellenére, hogy ne ünnepeljék – különféle módokon igyekeztek megemlékezni tanítványai, munkatársai. Hatvanadik születésnapjára nagyszabású hazai konferenciát szerveztek. Egy évtizeddel később ugyancsak konferencia, valamint egy Amerikában megjelent ünnepi tanulmánykötet, Festschrift köszöntötte, melyben hazai kollégák, tanítványok mellett többen a nemzetközi zenetudomány legkiválóbb osztrák, német, angol, amerikai képviselői is eredeti, új tanulmánnyal tisztelegtek 70. születésnapja alkalmából. Azóta is különféle hazai és nemzetközi konferenciákkal, kiadványokkal – hol nyíltabban, hol burkoltabban – megemlékeztünk a számunkra, közvetlen munkatársai számára kiemelkedően fontos évfordulókról. Hogy hagyhatnánk említés nélkül a 90. születésnapot?
Vikárius László
Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa 2024 júliusában részt vett a 20. Crescendo Nyári Akadémián (Crescendo Summer Institute).
A Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society, IMS) az 1982-es strassburgi konferenciáján kezdeményezte a középkori latin egyházi egyszólamúság, vagyis a gregorián és rokonai, határterületei munkacsoportjának létrehozását Cantus Planus néven. Helmut Hucke személyében elnököt is választottak. Rajeczky Benjaminnak és Falvy Zoltánnak, a Zenetudományi Intézet akkori igazgatójának nemzetközi kapcsolatai nyilvánvaló szerepet játszottak abban, hogy a munkacsoport első konferenciája Magyarországon, Veszprémben rendeztetett meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal is, hogy egy, a többiekhez képest „szabad” szocialista országban mind a nyugatiak, mind a keleti blokk kutatói találkozhassanak. Így is történt. Az első találkozó közel harmadát magyar kutatók tették ki: az említetteken kívül Dobszay László, Szendrei Janka, Ullmann Péter és a fiatal Mezei János. E két utóbbi a mostani gödöllői eseményen is részt vett. Veszprémben két lengyel kutatónő képviselte a bevonni kívánt „keletieket”, a többiek nyugatról jöttek, köztük olyan meghatározó tudósok, mint Michel Huglo, Ruth Steiner, akik életük végéig a Cantus Planus törzstagjai voltak (Steiner elnöke is), továbbá Leo Treitler, Karlheinz Schlager és Ismael Fernandez de la Cuesta. A bolognai, 1987-es IMS-konferencia után 1988-ban Tihanyban gyűltünk össze, ekkor formálódott ki a Cantus Planus profilja, így a világi egyszólamúság (a trubadúrének és társai) jórészt kiszorult a tematikából, viszont megjelent a bizánci zene is, amelynek kutatói ugyan a közelmúltban önálló munkacsoportba szerveződtek, ám egy részük hűséges maradt a Cantus Planushoz is. A svéd Corpus Troporum döntően latin filológiai, egyben liturgikai projektje is ekkortól lett (tevékenysége befejezéséig) a munkacsoport állandó tématerületeinek egyike. Az akkori, komoly számban bevont fiatalok, a „Tihany generation”, ma a gregorián kutatásának meghatározó középnemzedékéhez tartoznak, és fogékonyságuk lett az alapja annak, hogy a digitális technikák kreatív befogadásával világszerte több kutatóhelyen igen jelentős lépések történtek a teljes középkori forrásanyagot (kódexeket, illetve töredékeket) megcélzó feldolgozás felé. Ennek egyik zászlóshajója volt a ZTI-ben Dobszay irányításával megvalósult CAO-ECE program. Tihanytól kezdve kétévente, vagy ha a nagy IMS-konferenciák ötéves periódusa úgy hozta, egymás utáni évben (ekkor kisebb számban) gyűlt és gyűlik össze az egyre szaporodó közösség. A Cantus Planus a jelzett kiválás ellenére ma is az IMS legnagyobb munkacsoportja, listáján kb. 350 kutató szerepel, köztük komoly létszámban doktorvégzett vagy éppen doktorandusz fiatalok.
1924. július 31-én született Bartók Béla (1881–1945) és Pásztory Ditta (1903–1982) gyermekeként Bartók Péter. Túlzás nélkül állítható, hogy Bartók Péter egész életét édesapja életműve, szellemi hagyatéka ápolására tette fel. Édesanyja, Pásztory Ditta hazatelepülése után rendszeresen járt Magyarországra, s döntő szerepe volt abban, hogy Ditta újra kezdett zongorázni; ő szorgalmazta, illetve a legkorszerűbb technikai felszereléssel látta el, hogy otthon Bartók műveiből, illetve a Bartók repertoárján is szereplő néhány régebbi szerző darabjaiból felvételeket készíthessenek az ő előadásában. Hangmérnökként létrehozta a Bartók Records hanglemezvállalatot, mely 1949 és 1969 között művészileg kiemelkedően értékes felvételeket jelentetett meg, alapvetően Bartók és néhány kortársa zenéjét kívánva népszerűsíteni. Édesanyja halála (1982) után az 1980-as években, hosszas pereskedést követően, melyben maga képviselte saját ügyét, tudott csak apja amerikai hagyatékához hozzájutni. A birtokába került kéziratokról kezdettől mintaszerűen igyekezett gondoskodni. Biztonságba helyezte őket, s egyik első dolga volt, hogy a kéziratokról a New York-i Bartók Archives-ban készült fotómásolatok egy teljes sorozatát 1988-ban saját költségén juttatta el Budapestre, hogy az amerikai hagyatéktól mindaddig elvágott egyetlen nyilvános kutatóhelyen az ott folyó kutatásokat támogassa. Bartók írásainak kéziratmásolatait a Bartók Béla Írásai könyvsorozat előkészítését támogatandó küldte meg még a kompozíció-kéziratok előtt.
Bartók Péter, Bartók Béla és Pásztory Ditta (1932)
Éveken át dolgozott a teljes kéziratanyag tökéletes minőségű, eredeti méretű hiteles színes másolatainak elkészítésén. Majd 2001-ben ebből is egy teljes sorozatot, mintegy 17 000 oldalnyi zenei és levélkézirat másolatát küldte el ugyancsak saját költségén Budapestre, s ennek köszönhetően vált a budapesti gyűjtemény immár a teljes életmű méltó forrásgyűjteményével rendelkező kutatóhelyévé. (Az eredeti kéziratokat letétként a legnagyobb 20–21. századi kéziratgyűjteménybe, a Bartóktól kiemelkedő műveket megrendelő Paul Sacher által alapított Sacher-Stiftung gyűjteményében helyezte el.)
Édesapja zeneműveinek hibáktól, bizonytalanságoktól mentes javított kiadását kezdeményezte a zeneszerző kiadóival (Editio Musica Budapest, Universal Edition Bécs, Boosey & Hawkes London) együttműködve. Utóbb saját kiadóját (Bartók Records and Publications) is felhasználta kiadatlan művek, illetve kézirat-hasonmások és további javított kottakiadások megjelentetésére. Maga szervezett ehhez egy közreadó-gárdát, s a munkában a legnagyobb odaadással vett részt maga is. Hosszú ideig rendszeresen konzultált a budapesti Bartók Archívummal, mindenekelőtt akkori vezetőjével, Somfai Lászlóval zenei, közreadási kérdésekről.
A kéziratok alapján javított kiadásokat kezdeményezett és gondozott Bartók úttörő jelentőségű etnomuzikológiai műveiből is. Új kiadásban adta közre az A magyar népdal (The Hungarian Folk Song), valamint a török népdalgyűjtemény (Turkish Folk Music from Asia Minor) angol változatát. Támogatta a Magyar Népdalok: Egyetemes Gyűjteménynek a Bartók Archívum munkatársai által gondozott kiadványsorozata elindítását, mely az 1930-as években Bartók által rendezett és kiadásra előkészített addigi teljes magyar népdalkincs különösen becses történeti monumentumának tekinthető. (A teljes gyűjtemény jelenleg kereshető formában online tanulmányozható.) Sokat tett a sokáig kiadatlan, illetve csak részlegesen kiadott nagy szlovák népzenei gyűjtemény közreadásáért.
Angolul írt visszaemlékezései (My Father, 2002, magyarul: Apám, fordította Péteri Judit, 2004), melynek magyar kiadását szeretettel segítette, ritka értékes és őszinte emberi dokumentum, Bartók egyedülálló személyiségéről, emberi nagyságáról felbecsülhetetlen közvetlenségű élményt ad. A kötet különleges értéke a zeneszerző fiához írt leveleinek közlése, mely mindenekelőtt az amerikai időszak megismeréséhez teljességgel hiánypótló jelentőségű.
Ifj. Bartók Béla, Bartók Péter és Denijs Dille (1987)
Apja iránti odaadó szeretetének, egyúttal az ő megalkuvásmentes magatartásához híven sokáig ellenállt a magyar állam részéről többször fölmerült kezdeményezésnek, hogy Bartók hamvainak hazahozatalához hozzájáruljon. A rendszerváltás előhírnökének tekinthető, hogy bátyjával, ifj. Bartók Bélával (1910–1994) egyetértésben, rendkívül gondos előkészítést követően 1988-ban – ismét saját költségükre – hozatták haza Bartók földi maradványait, hogy itt, hazájában kerüljenek végső nyugvóhelyre, a Farkasréti temetőbe.
Vikárius László
