|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Responzórium-dallamtár
Részben használati segédanyagként, részben egyéni kutatási téma keretében kezdődött meg az 1970-es években a responzóriumoknak az antifónákéhoz hasonló szisztematikus átírása és katalogizálása. A munka két pozsonyi antifonále teljes átírásával kezdődött (Knauz 2, 3: Bratislava, Slovenský národný archív / Fond Kapitulská knižnica 2; Bratislava, Archív mesta, EC Lad 4.), majd összehasonlító források feldolgozásával folytatódott. Az első átírásokat Mezei János készítette, kezdetben a munkában Ullmann Péter is részt vett. A gyűjtemény külföldi források adataival történő bővítése ugyancsak elsősorban Mezei Jánosnak köszönhető.
Ellentétben az támlapokon található antifónákkal, a responzóriumok kiírása kezdettől a változatok összehasonlítását lehetővé tévő szinoptikus táblázatok formájában történt. A táblázatok kiegészültek elsősorban a további magyarországi források dallamvariánsaival, majd több közép-európai hagyomány reprezentatív forrásainak adataival (pl. passaui, prágai, klosterneuburgi, krakkó és wrocławi források).
Mivel a gyűjtemény alapvetően kutatási segédanyagként készült, elrendezése a használat megkönnyítését célozta. A jelenleg dobozokban tárolt anyag alfabetikus sorrendet követ, elkülönítve a temporale és a sanctorale responzóriumait. Ugyanakkor az antifónák kiadási munkálataival párhuzamosan a responzóriumok zenei rendezése és tipológiai elvű kiadásának elképzelése is felmerült, s 1999-ben el is kezdődött a gyűjtemény ilyen irányú fejlesztése, bővítése, számítógépes katalogizálása, sőt a teljes dallamanyag számítógépes kottagrafikával történő átírása.
A rendezési koncepciót Dobszay László és Szendrei Janka alakította ki, a további dallamok átírásában és ellenőrzésében többek mellett elsősorban Csomó Orsolya, Fehér Judit és Gilányi Gabriella vett részt, a kottagrafika és a variánsok közlésére kialakított rendszer Meszéna Beáta munkája volt. A számítógép használata az antifónákhoz kapcsolódó segédanyagok, típusok szerint rendezett támlapok, különféle cédulakatalógusok létrehozását immár szükségtelenné tette.
Egy hagyomány teljes korpuszának ilyen elemző megközelítésű, ugyanakkor kritikai igényű kiadásának még kevesebb előzménye van, mint az antifónák esetében, néhány hasonló törekvésű, illetve a témával foglalkozó munkát az alábbiakban sorolunk fel. Az 1149 responzóriumot tartalmazó összkiadás végül 2013-ban jelent meg: László Dobszay–Janka Szendrei, Responsories I–II (Budapest: Balassi Kiadó, 2013).
- Walter Howard Frere, Antiphonale Sarisburiense. A Reproduction in Facsimile of a Manuscript of the Thirteenth Century (London: Plainsong and Medieval Music Society, 1901–1924)
- Terence Bailey, „The Ambrosian Responsoria Gradualia. Their Place in the Liturgy, the Adaptation of a Type-melody”, in Studies in Medieval Chant and Liturgy in Honour of David Hiley, ed. Terence Bailey–László Dobszay (Ottawa: Institute of Mediaeval Music, 2007).
- A Verbum caro responzórium-típus (Budapest: MTA – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Intézete és a Magyar Egyházzenei Társaság, 2003)
- László Dobszay, „The Responsory: Type and Modulation”, IMS Congress July 10 to 15 2007 at Zurich University.
