További részletek
1970 után a Melodiarium Hungariae Medii Aevi sorozattervének megfelelően és a Magyarország zenetörténete „Középkor” kötetének előmunkálataként kezdődött meg a magyarországi gregoriánum énekeinek szisztematikus átírása modern kottával.
A munka első fázisában támlapok készültek a dallamok forráshű átírásával, a forrás, az ünnep, a sorszám és a leltári szám feltüntetésével. A kiadás érdekében a dallamkiírások több korrekciós fázison estek át, a javítások egy részét Rajeczky Benjamin végezte.
A gyűjtemény ugyanakkor szándékosan „konzerválta” az egyes kódexek szerinti antifóna-kiírásokat: a támlapok másolataiból elkészült az antifónaanyag források szerinti összeállítása is.
Kifejezetten a közreadást célozták ellenben a dallamösszehasonlító leírások, amelyek egy-egy adott dallam zenei variánsait rögzítették.
A gépírással készült cédulakatalógus a számítógép elterjedése előtt lehetővé tette a hatalmas gyűjtemény kezelését (kb. 20 000 dallam), áttekintést nyújtva a tételekről nyilvántartási szám, ünnep, forrás és alfabetikus rend szerint.
Az antifónadallamok zenei szempontú, típusok szerinti rendezése a Rajeczky-féle kezdetek után végül Szendrei Janka és Dobszay László elgondolása szerint valósult meg. A rendszerezett anyag valamennyi egykori támlapot tartalmazza, számítógépes adatbázis formájában is létezik, s szabadon bővíthető. A Monumenta Monodica Medii Aevi antifónaköteteinek megjelenése, a számítógépes kottagrafikázás nem tette fölöslegessé a dallamtárat, hiszen a kiadvány csak az esztergomi és a magyarországi ferences hagyomány dallamait tette közzé; benne a fennmaradt dallamtár számos adata ‒ így a többi magyarországi forrás, valamint a külföldi összehasonlító források antifónaanyaga ‒ nem szerepel.