Részben használati segédanyagként, részben egyéni kutatási téma keretében kezdődött meg az 1970-es években a responzóriumoknak az antifónákéhoz hasonló szisztematikus átírása és katalogizálása. A munka két pozsonyi antifonále teljes átírásával kezdődött (Knauz 2, 3: Bratislava, Slovenský národný archív / Fond Kapitulská knižnica 2; Bratislava, Archív mesta, EC Lad 4.), majd összehasonlító források feldolgozásával folytatódott. Az első átírásokat Mezei János készítette, kezdetben a munkában Ullmann Péter is részt vett. A gyűjtemény külföldi források adataival történő bővítése ugyancsak elsősorban Mezei Jánosnak köszönhető.

Ellentétben a támlapokon található antifónákkal, a responzóriumok kiírása kezdettől a változatok összehasonlítását lehetővé tévő szinoptikus táblázatok formájában történt. A táblázatok kiegészültek elsősorban a további magyarországi források dallamvariánsaival, majd több közép-európai hagyomány (pl. Passau, Prága, Klosterneuburg, Krakkó, Wrocław) reprezentatív forrásainak adataival.

Mivel a gyűjtemény alapvetően kutatási segédanyagként készült, elrendezése a használat megkönnyítését célozta. A jelenleg dobozokban tárolt anyag alfabetikus sorrendet követ, elkülönítve a temporale és a sanctorale responzóriumait. Ugyanakkor az antifónák kiadási munkálataival párhuzamosan a responzóriumok zenei rendezése és tipológiai elvű kiadásának elképzelése is felmerült, s 1999-ben el is kezdődött a gyűjtemény ilyen irányú fejlesztése, bővítése, számítógépes katalogizálása, sőt a teljes dallamanyag számítógépes kottagrafikával történő átírása.

A rendezési koncepciót Dobszay László és Szendrei Janka alakította ki, a további dallamok átírásában és ellenőrzésében többek mellett elsősorban Csomó Orsolya, Fehér Judit és Gilányi Gabriella vett részt, a kottagrafika és a variánsok közlésére kialakított rendszer Meszéna Beáta munkája volt. A számítógép használata az antifónákhoz kapcsolódó segédanyagok, típusok szerint rendezett támlapok, különféle cédulakatalógusok létrehozását immár szükségtelenné tette.

Egy hagyomány teljes korpuszának ilyen elemző megközelítésű, ugyanakkor kritikai igényű kiadásának még kevesebb előzménye van, mint az antifónák esetében, néhány hasonló törekvésű, illetve a témával foglalkozó munkát az alábbiakban sorolunk fel. Az 1149 responzóriumot tartalmazó összkiadás végül 2013-ban jelent meg: László Dobszay–Janka Szendrei, Responsories I–II (Budapest: Balassi Kiadó, 2013).

• Walter Howard Frere, Antiphonale Sarisburiense. A Reproduction in Facsimile of a Manuscript of the Thirteenth Century (London: Plainsong and Medieval Music Society, 1901–1924)
• Terence Bailey, „The Ambrosian Responsoria Gradualia. Their Place in the Liturgy, the Adaptation of a Type-melody”, in Studies in Medieval Chant and Liturgy in Honour of David Hiley, ed. Terence Bailey–László Dobszay (Ottawa: Institute of Mediaeval Music, 2007).
• A Verbum caro responzórium-típus (Budapest: MTA – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Intézete és a Magyar Egyházzenei Társaság, 2003)
• László Dobszay, „The Responsory: Type and Modulation”, IMS Congress July 10 to 15 2007 at Zurich University.