|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Antifóna-dallamtár
1970 után a Melodiarium Hungariae Medii Aevi sorozattervének megfelelően és a Magyarország zenetörténete „Középkor” kötetének előmunkálataként kezdődött meg a magyarországi gregoriánum énekeinek szisztematikus átírása modern kottával.
A munka első fázisában támlapok készültek a dallamok forráshű átírásával, a forrás, az ünnep, a sorszám és a leltári szám feltüntetésével. A kiadás érdekében a dallamkiírások több korrekciós fázison estek át, a javítások egy részét Rajeczky Benjamin végezte.
A gyűjtemény ugyanakkor szándékosan „konzerválta” az egyes kódexek szerinti antifóna-kiírásokat: a támlapok másolataiból elkészült az antifónaanyag források szerinti összeállítása is.
Kifejezetten a közreadást célozták ellenben a dallamösszehasonlító leírások, amelyek egy-egy adott dallam zenei variánsait rögzítették.
A gépírással készült cédulakatalógus a számítógép elterjedése előtt lehetővé tette a hatalmas gyűjtemény kezelését (kb. 20 000 dallam), áttekintést nyújtva a tételekről nyilvántartási szám, ünnep, forrás és alfabetikus rend szerint.
Az antifónadallamok zenei szempontú, típusok szerinti rendezése a Rajeczky-féle kezdetek után végül Szendrei Janka és Dobszay László elgondolása szerint valósult meg. A rendszerezett anyag valamennyi egykori támlapot tartalmazza, számítógépes adatbázis formájában is létezik, s szabadon bővíthető. A Monumenta Monodica Medii Aevi antifónaköteteinek megjelenése, a számítógépes kottagrafikázás nem tette fölöslegessé a dallamtárat, hiszen a kiadvány csak az esztergomi és a magyarországi ferences hagyomány dallamait tette közzé; benne a fennmaradt dallamtár számos adata ‒ így a többi magyarországi forrás, valamint a külföldi összehasonlító források antifónaanyaga ‒ nem szerepel.
