Hírek, események |
|
A Tiszta forrás település címet 2022-ben a Békés (valaha Bihar) megyei Méhkerék nyerte el. A program történetében rendhagyó módon ezúttal nem a magyar népzenegyűjtés első évtizedei legnagyobbjainak: Vikár Bélának, Bartók Bélának, Kodály Zoltánnak vagy Lajtha Lászlónak valamely gyűjtőhelyére, hanem a magyar népzenei és néptáncmozgalomban kiemelkedő szerepet játszó román nemzetiségi településre esett a választás. Méhkerék ez évben ünnepli jeles táncos adatközlőjének, Nyisztor Györgynek, A népművészet mesterének születése 100., kitüntetése 50., valamint a Méhkeréki Népi Együttes megalakulásának 75. évfordulóját.
A román és magyar nyelvű emléktáblák elkészítését ezúttal a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata támogatta. A táblákat, illetve a Néprajzi Múzeumban és az MTA–Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Népzenei és Néptánc Archívumában őrzött, kiemelkedően gazdag méhkeréki folklóranyag digitális másolatait és teljes dokumentációját október 22-én Méhkeréken, emlékezetes gálaműsor keretében, Richter Pál, a BTK Zenetudományi Intézet igazgatója, és Kozma György, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke adta át Tát Margit polgármester asszonynak.
Az eseményen bővebb beszámoló az alábbi linken olvasható.
A Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán működő Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport és a Magyar Pálos Rend közös kiadásában megjelent a Cantuale Paulinorum s. XVI – Zene- és nyelvtörténeti tanulmányok a Częstochowai pálos kantuáléról tanulmánykötet. A Czagány Zsuzsa (BTK ZTI Régi Zenetörténeti Osztály) és Sarbak Gábor (ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport) által szerkesztett könyv hat tanulmányt foglal magába, melyek a kantuále egy-egy tartalmi egységét, összetevőjét, különleges vonását veszik alaposan szemügyre.
A częstochowai pálos kolostor (Fényes Hegy – Clarus Mons – Jasna Góra) könyvtárában őrzött 16. századi liturgikus kottás papírkézirat egyszerre forrása a középkori és kora újkori magyar zene- és nyelvtörténetnek, de a lengyel kultúrhistória számára sem érdektelen. Minden bizonnyal Észak-Magyarország valamelyik pálos szerzetesházának szkriptóriumában másolták a 16. században, de még e század során átkerült a lengyel testvérkolostorba. 1601-ben már az új tulajdonos jegyezte be a birtoklás tényét a kéziratba: Is liber spectat ad montem clarum Czestochowiensem Anno Domini 1601.
A kézirat nem tartozik a késő középkori pompás kiállítású, igényes kivitelezésű díszkódexek sorába, s tartalmában, szerkezetében sem őrzi a korábbi liturgikus mise- és zsolozsmaforrások megszokott szigorú rendjét. Értékét és különleges vonzerejét éppen használati jellege adja; azt tartalmazza – mégha olykor kusza és esetlegesnek tűnő módon is –, amire az adott szerzetesi közösségnek az adott környezetben és időben a leginkább szüksége volt: gyakorlati útmutatást a napi zsoltározáshoz, a kiemelt ünnepek körmeneti énekeit, részletes és tagolt, énekeket és imádságokat magában foglaló gyászszertartást a haldokó utolsó kenetének fölvételétől a sírbatétel körüli cselekményekig, himnuszokat, szuffrágiumokat az egyházi év szerinti elrendezésben.
A kötet tanulmányai a kézirat tartalmi beosztásának megfelelően követik egymást: a kantuále teljes, apparátussal ellátott tartalomjegyzéke (Czagány Zsuzsa) és kottaírásainak áttekintése (Gilányi Gabriella) után külön fejezetek foglalkoznak a tonáriussal (Papp Ágnes), a himnuszokkal (Szoliva Gábriel), végül a kéziratban lejegyzett magyar nyelvű vendégszöveggel (Haader Lea). A kötet egyetlen nem magyar szerzője Jakub Kubieniec, a krakkói Jagelló Egyetem zenetudományi tanszékének professzora, aki a kantuále lengyel forráskörnyezetét tekinti át, elvégezve az egyes énektételek közép-európai összehasonlító vizsgálatát.
A könyv a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport által 2019-ben elindított Resonemus pariter. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez sorozat harmadik köteteként jelent meg. 2022 novemberére tervezett bemutatójára várhatóan 2023 áprilisában kerül sor a Zenetudományi Intézetben.
A Penna – az élő bölcsészet magazinja hetedik adását 2022. október 23-án, vasárnap délután 15 óra 15 perces kezdettel vetíti az M5 televíziós csatorna.
Milyen történeteket gyűjtenek a kutatók Kalotaszegen? Hogyan alakult a Kárpát-medence genetikai térképe? Hol találhatók a könyvillusztrátorként jól ismert Hincz Gyula faldíszítményei, azaz muráliái? Milyen értékes dokumentumokat találunk a Zenetörténeti Múzeum új Bartók-kiállításán? Az epizódban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában 2021-ben jelent meg az 1938. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hangfelvételeiről szóló kötet („Eritis mihi testes”. Az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hangfelvételei. Sound Recordings of the 1938 International Eucharistic Congress), melyet Szabó Ferenc János, a ZTI 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa szerkesztett. A magyar és angol nyelvű kötetben Szabó Ferenc János és B. Kaskötő Marietta tanulmányai mellett a fennmaradt hangfelvételek listája is szerepel, s a kötet CD-melléklete válogatást tartalmaz a hangfelvételekből.
A kötet elnyerte az Association for Recorded Sound Collections (ARSC) 2022. évi díjai között a Best Historical Research on General Recording Topics kategóriában a „Best Discography” díjat. Ez a magyar zenetörténész és zenei könyvtáros szakmának egyaránt komoly nemzetközi elismerés, és egyedülálló eredmény a magyar hangfelvétel-történeti kutatások területén. A hivatalos sajtóközlemény és a díjazottak teljes listája ide kattintva olvasható.
|
Lipták Dániel: Egy félbemaradt népzenekutatói pálya, avagy hogyan veszítettük el Dincsér Oszkárt BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. október 20. csütörtök, 10:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
|
Sipos János Bartók Anatóliában – Írások Bartók Béla kis-ázsiai gyűjtéséről című kötetének bemutatója BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. októbert 20. csütörtök, 15:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Tisztelettel meghívjuk Sipos János Bartók Anatóliában – Írások Bartók Béla kis-ázsiai gyűjtéséről című kötetének bemutatójára
Időpont: 2022. október 20. csütörtök, 15:00
Helyszín: a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, Bartók terem (Budai Vár, Táncsics Mihály utca 7.)
Házigazda: Richter Pál, az Intézet Igazgatója,
a kötetet bemutatja Vikárius László, az Intézet Bartók Archívumának vezetője, majd a szerző szól a kiadványról.
Szemelvények a török dallamokból és koncert:
- Néhány dallam Bartók 1936-os fonográfos anatóliai gyűjtéséről
- A dallamok mai élete (Sipos videófelvételei)
- Guessous Majda Mária koncertje Bartók anatóliai gyűjtéséből
A meghívó itt érhető el.
„Modell és inspiráció”. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság 19. tudományos konferenciája
|
„Modell és inspiráció”. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság 19. tudományos konferenciája BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. októbert 6–8. csütörtök–szombat 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság – a BTK Zenetudományi Intézettel és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel együttműködve – zenetudományi konferenciát rendez az idén 60 esztendős Vikárius László tiszteletére Modell és inspiráció címmel 2022. október 6-8-án a BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében (1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.).
A konferencia részletes programja elérhető a linkre kattintva.
Harmadszor emlékeztek meg Bartók Béla és Kodály Zoltán egykori dolgozószobájában, az MTA jelenlegi alelnökeinek székhelyén az egykor Kodály vezette Népzenekutató Csoport mostani kutatói a csoport 1953. őszi megalapításáról. A Kodály Zoltán születésének 140. évfordulóján elhelyezett koszorún egy idézet olvasható tőle: „mindig Magyarország tanítója szerettem volna lenni (Praeceptor Hungariae)”. Az ünnepség zárásképp Kővári Réka, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa egy Kodály halálát követően született beadványt olvasott fel, amelyben a Népzenekutató Csoport arra kéri az Akadémia I. Osztályát, hogy kaphasson Kodály is egy Bartókéhoz hasonló emléktáblát, tekintettel arra, hogy Kodály ugyanúgy részt vett a magyar népzenei összkiadás megvalósításában, sőt irányította azt.
Az eseményről a Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelent cikk itt olvasható.
Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás - Forrás: mta.hu
2022. szeptember 28-án a Kossuth Rádió Az este című műsorában Bősze Ádám, a Bartók Rádió műsorvezetőjének vendége volt Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója. A gondolatébresztő beszélgetés a felsőfokú magyar népzene oktatásának jelenét és jövőjét járta körbe. Az adás az alábbi linken hallgatható vissza.
|
BARTÓK, az inspiráció – BARTÓK és hegedűművész partnerei – KIÁLLÍTÁS BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. szeptember 29. csütörtök, 17:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
2022. szeptember 29-én 17 órakor a Zenetörténeti Múzeum „Bartók, az inspiráció”, valamint a Bartók-archívum „Bartók és hegedűművész partnerei” című kiállításának megnyitására kerül sor a Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
A vendégeket köszönti Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója.
A kiállításokat megnyitja Tallián Tibor akadémikus.
Közreműködik:
Banda Ádám hegedűművész,
zongorán kíséri Soós Orsolya
A kiállításokat a Zenetörténeti Múzeum termeiben Borz Zsófia, Németh Zsombor és Vikárius László kurátorok mutatják be.
A meghívó itt tölthető le.
A Penna – az élő bölcsészet magazinja hatodik adását 2022. szeptember 25-én, vasárnap délután 15 óra 35 perces kezdettel vetíti az M5 televíziós csatorna.
Mit lehet tudni a 16. századi betűművészekről, kalligráfusokról? Miről mesélnek a középkori gazdaságtörténeti kutatások eredményeit bemutató kiállítás tablói? Miként lehet a természetet emberi közreműködéssel védeni és megőrizni? Hogyan interpretáltak szövegeket az ókorban és a középkorban? Az epizódban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Az ELTE Angol-Amerikai Intézetének vezetősége mély fájdalommal és megrendüléssel tudatja a tanár kollégákkal, munkatársakkal és hallgatókkal, hogy Frank Tibor professzor, akadémikus, világszerte elismert egyetemes történész, anglista-amerikanista szeptember 15-én elhunyt.
Forrás: ELTE Bölcsészettudományi Kar
2022. szeptember 14. és 17. között kerül sor a Musical Interactions 1400-1650 nemzetközi zenetörténeti konferenciára Prágában, a Cseh Zenei Múzeumban, valamint a Károly Egyetem Zenetudományi Tanszékén. Az esemény a CELSA “Musical Interactions between the Low Countries and Central Europe, 1400–1650”, valamint az EXPRO “Old Myths, New Facts: Czech Lands in the Centre of 15th-century Music Developments” nemzetközi kutatási projektek részeként valósul meg. A magyar zenei medievisztikát a „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport három tagja, Czagány Zsuzsa, Göbölösné Gaál Eszter és Gilányi Gabriella képviseli. A konferencia online is követhető, ehhez az alábbi linken lehet regisztrálni: https://forms.gle/tUkiA9tPT5XZfL5w7
A konferencia honlapját és teljes programját lásd itt: https://uhv.ff.cuni.cz/en/musical-interactions/
Tátrai Vilmos hegedűművész a XX. századi magyar zenei élet egyik meghatározó művészeként, egész életével a magyar zenei élet hazai és nemzetközi elismerésén fáradozott. Nemcsak a világhírű Tátrai-vonósnégyes, hanem a Magyar Kamarazenekar megalapítója, a Magyar Állami Hangversenyzenekar (Nemzeti Filharmonikusok) legendás hírű koncertmestere és a budapesti Zeneakadémia kiemelkedő egyéniségű professzora volt.
2022. október 10. 19.00-kor a RaM – Radnóti Miklós Művelődési Központ koncerttermében születésének 110. évfordulója, a Tátrai-vonósnégyes 75. és a Magyar Kamarazenekar megalakulásának 65. évfordulója alkalmából megrendezett jubileumi koncerten, neves előadók közreműködésével idézzük meg a kamarazenélés aranykorát. Az időn és a generációkon átívelő kamarazenei hagyományokat az új nemzedék tehetséges muzsikusai – Székely Anna Lilla hegedűművész és a Junior Prima díjas tehetségekből álló Korossy-kvartett művészei – Szenthelyi Judit zongoraművész kíséretével képviselik.
Szeretettel meghívjuk és várjuk az érdeklődőket jubileumi kamarakoncertünkre, üdvözlettel és barátsággal:
ifj. Fülöp Attila
Tátrai Vilmos Emlékalapítvány kuratóriumi elnöke
2022. szeptember 20-tól 22-ig az Universität für Musik und darstellende Kunst Wienen kerül megrendezésre a Musikalische Praxis im langen 19. Jahrhundert: Unbekannte Ego-Dokumente aus Zentraleuropa / Musical Practice in the Long Nineteenth Century: Unknown Ego-Documents from Central Europe témájú nemzetközi hibrid workshop.
A forrásbemutató workshopon rövid (10 perces) előadásokat lehet követni angol vagy német nyelven, amelyeket 20 perces kötetlen beszélgetés követ.
A workshopon való részvétel ingyenes, de mind a személyes, mind az online jelenlét regisztrációhoz kötött. Regisztrálni szeptember 18-ig lehet a következő e-mail címen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A programot itt érhetik el: https://www.mdw.ac.at/imi/aktuelle-veranstaltungen/unbekannte-ego-dokumente/
A workshop szervezői: Martin Eybl, Jana Laslavíková és Békéssy Lili.
Universität für Musik und darstellende Kunst Wien, Institut für Musikwissenschaft und Interpretationsforschung; Österreichische Gesellschaft für Musikwissenschaft; Denkmäler der Tonkunst in Österreich; Historický ústav SAV, v.v.i., Bratislava; ELKH BTK Zenetudományi Intézet, Magyar Zenetörténeti Osztály, Budapest.
2022. szeptember 30-án, pénteken kerül sor Bölcsészet sokszínűen – Kutatók Éjszakája a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban című rendezvényünkre. A részletes program elérhető a Katt(anj) a tudományra projekt honlapján, illetve a Kutatók Éjszakája hivatalos oldalán. A program Facebook-eseménye itt található. A legtöbb rendezvény előzetes regisztráció nélkül látogatható, viszont néhány program regisztrációhoz kötött, amely a hivatalos honlapon keresztül érhető el. A rendezvény koncerttel, Beck Zoltán és Grecsó Krisztián zenés irodalmi pódiumestjével zárul.
A Penna – az élő bölcsészet magazinja ötödik adását 2022. augusztus 28-án, vasárnap délután 15 óra 43 perces kezdettel vetíti az M5 televíziós csatorna.
Hogyan zajlanak a nyári ásatások a BTK Régészeti Intézetben? Milyen volt a Glossza podcast felvétele az Ördögkatlan fesztiválon? Mi a különlegessége a műemlékvédelem alatt álló murgai evangélikus templomnak? Mit érdemes figyelmbe venni egy olyan meghatározó mű lefordításakor, mint James Joyce Ulysses című könyve? Az epizódban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
(Kányádi Sándor: Relativitás)
Sárosi Bálintnak, a magyar zenetudomány, népzenekutatás egyetlen Príma Primissima díjasának július 15-én megállt az idő, és számára a fogalom, amely életünknek az egyik legfontosabb szervezője, elvesztette értelmét. Eltávozott közülünk a Zeneművészeti Főiskola 1951-ben indult zenetudományi képzése első évfolyamának utolsó hallgatója is. Etnomuzikológiát, zenetudományt Kodály Zoltántól és Szabolcsi Bencétől, zeneszerzést Szervánszky Endrétől tanult azt követően, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezte a magyar–román szakot. Az ELTE elődjére 1944-től iratkozott be, Eötvös-kollégista lett, és miután Székelyföld a háborút követően ismét Romániához került, egyetemi tanulmányai befejeztével Budapesten maradt. Hosszú éveken keresztül szülőföldjétől, családjától elszakítottan élt, és végezte bölcsészeti és zenei, etnomuzikológiai tanulmányait. Már zeneakadémiai évei alatt kiderült, hogy a zene és a népzene elméleti kérdései mellett erősen érdekelte a zenélés mint alkotó folyamat. Saját elmondása szerint nem annyira a zeneszerzés, bár 1958-ban abból is diplomázott, hanem sokkal inkább a zene megszólaltatásának lehetőségei, módjai és titkai. A zenei előadásban ugyanolyan értékes alkotó erőre talált, mint egy csodált zeneműben. A cigányzenészek múltját a korabeli sajtó tükrében bemutató két kötetes összefoglalásában így írt erről:
„[...] zenének hangjait, versnek, drámai műnek szavait jól reprodukálni – előadni – csak alkotó módon lehet. Az előadónak a szerzőéhez hasonló tehetséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a művet az alkotói szándék szerint tudja megszólaltatni.”
Később diplomás etnomuzikológusként is alapvető fontosságúnak tartotta, hogy a hangszeres népzene és a népi hangszerek kutatójaként a hangszereket meg is tudja szólaltatni, a gyűjtött dallamokat saját maga el is tudja játszani. Kapcsolatát kutatásának tárgyaival és humorát jól példázza a Néprajzi Múzeum 2006-os hangszerkiállításának megnyitóján elmondott beszéde befejező részlete:
„Jó ötven évvel ezelőtt volt már hangszerkiállítás a Néprajzi Múzeum akkori, Könyves Kálmán körúti otthonában. A világháború, valamint a tárolás kényszerű mostohasága a hangszereken is nyomott hagyott. A kiállítás előkészítésénél segédkezve megpróbáltam a kijelölt eszközök egyikét, a legjobb állapotúnak látszó dudát megszólaltatni. A felfújt tömlőt megnyomva a levegő ott jött vissza, ahol belefújtam. A sípok némán maradtak, de tele lett a szám molyrágta kutyaszőrrel. Ennek a szájíznek emléke villant át rajtam, mikor megkaptam a kitüntető felkérést e mostani megnyitásra. Aztán megnéztem az előkészített hangszereket és – megnyugodtam.”
Sárosi igazi székely volt, élcelődésében, konokságában és munkabírásában. Csíkrákoson, egyszerű családba született, és már csíkszeredai középiskolai, de később budapesti egyetemi tanulmányai alatt teljességében felmérte az otthonról hozott, a falusi létből eredő tudás és a magas műveltség közötti széles szakadékot, amelynek áthidalására hihetetlen erővel és elszántsággal törekedett. Származásának, fiatalkori falusi tapasztalatainak később nagy hasznát látta népzenekutatóként. Egy személyben tudta megélni, egymással ütköztetni és végül kibékíteni, egységben láttatni a kutatói és az ún. adatközlői magatartást, szemléletmódot, ismereteket. Saját magán megtapasztalhatta, hogy a népzene előadójaként egyáltalán nem a tudományos szempontok vezérlik. 2001-ben egy rádióműsorban így emlékezett erre vissza:
„Azok az idők jutnak eszembe, mikor többnyire nem hallgattuk, hanem magunk daloltuk a népdalt: az 1940-es évek tája. Az öntudatosabb városi fiatalság lelkesen tanulta – cserkészcsapatban és máshol – a leginkább Kodály színpadi és kórusműveiből származó népdalokat. Többnyire a közösen dalolható dalokat szerettük és daloltuk szívesen. Nem akadtunk meg azon, hogy „autentikus”-e vagy nem autentikus az előadás: mindenki hitelesen, sajátjaként fújta a közös dalt – azt, amivel azonosulni tudott.”
Ennek köszönhetően azt is tudta, hogy a népdaléneklés milyen előadói, technikai felkészültséget igényel, és mennyire fontos a tehetség is hozzá:
„Népdalénekléshez nem kell nagy tudás, de azt a keveset, ami az elfogadhatóság alsó határa, árnyaltan kell ismernie és éreznie annak, aki közönség előtt akar szerepelni. Ami ezen felül van, az mindig a kevesek dolga: a tehetségeseké. Akadnak szerencsére ilyenek is.”
Előadói és kutatói kettős „identitásának” érett összefoglalása a 2010-ben a Nap Kiadó gondozásában megjelent Nótáskönyve, amelyben a magyar közös dalkészletét, a legtöbbet, leggyakrabban használtakat eredetüktől függetlenül gyűjtötte egybe, népdalokat és népies műdalokat, magyar nótákat vegyesen.
Friss diplomás népzenekutatóként Kodály Zoltán javaslatára kezdte meg a hangszeres népzene kutatását, ami akkoriban lényegében feltáratlan terület volt. Sárosi döntő módon meghatározta a tudományág fejlődését, ami nélkül a hangszeres népzenekutatás nem válhatott volna az ezredfordulóra a magyar népzenetudomány fontos, dinamikusan fejlődő területévé. Népzenegyűjtései, az 1950-es évek végétől végzett kutatásai és azok tudományos eredményei úttörő jelentőségűek, és hangszeres népzenekutatásunk alapvetéseinek számítanak. Számos tanulmányban és könyvében írt a cigányzenéről és a cigányzenészek szerepéről, elmagyarázta a magyar zenekultúra számára oly fontos jelenség lényegét, vázolta korszakait, a befogadó társadalmi közeget, a zenekarok repertoárjának a nemzetközi divatok szerinti bővülését. A külföldiek által, még szakirodalmakban is gyakran félreértett cigányzene megnevezés széleskörű tisztázása érdekében fontosabb írásait angol nyelven is közreadta. Munkásságát, kutatásait nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi színtéren is mind a mai napig számon tartják. Idősebb kutatótársak, akik még személyesen találkoztak vele konferenciákon, szeretettel emlékeznek rá, és nagy tisztelettel emlegetik. Néhány évvel ezelőtt egy nálunk, Budapesten tartunk nemzetközi szimpóziumnak a fénypontja volt, amikor Sárosi tanár úr is megjelent köztünk, közvetlen egyéniségével, székely iróniával fűszerezve a „száraz” tudományosságot.
Tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül végezte: 1958–68 a Népzenekutató Csoport munkatársa, 1968–74 főmunkatársa, 1974–88 a Zenetudományi Intézet hangszeres népzenei osztályának vezetője, az MTA Zenetudományi Bizottság és a Doktori Tanács Zenetudományi Szakbizottságának tagja volt. 1966-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1990-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet, 1991-ben avatták az ELTE címzetes egyetemi tanárává, 2004-ben választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává. Munkásságát 2005-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben Hazám-díjjal, 2012-ben Eötvös József koszorúval, 2014-ben pedig a szélesebb közvélemény részéről Príma Primissima díjjal ismerték el. 2018-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. Számos előadást tartott nemzetközi konferenciákon, 1985–86-ban meghívták az Innsbrucki Egyetemre vendégprofesszornak, 1994-ben a Göttingeni Egyetemen oktatott, 1969–88 ismeretterjesztő sorozatot vezetett a Magyar Rádióban. A sorozat első adásaiban lejátszott széki hangszeres felvételek késztették Sebő Ferencet és Halmos Bélát, hogy a népzenével komolyabban elkezdjenek foglalkozni, így közvetve Sárosinak és előadásainak köszönhető a táncházmozgalom 50 évvel ezelőtti megszületése. A kezdetektől fogva nyomon követte az egyre terebélyesedő modern folklorizmust, és az évtizedek során szókimondó stílusával sok mindenben segítette a mozgalmat. Falun felnőtt emberként ösztönösen irtózott a „műparasztság” jelenségétől, és szigorú kritikával szemlélte a városi fiatalok népzenei játékát.
Gyűjtőként a teljes magyar nyelvterületet bejárta, hangszeres és énekelt népzenét egyaránt rögzített, de távolibb országokban is készített felvételeket: Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban. Életműve a nagy mennyiségű, több száz órát kitevő helyszíni gyűjtés, a sok lejegyzés mellett önálló kötetekből, számtalan tanulmányból és hanglemez kiadványból áll. Kutatásainak eredményeit összegző művek sora az 1990-es évek második felétől jelentek meg, utolsó könyve 2019-ben jött ki a nyomdából. Írásaiban megállapításait, tudományos tételeit gazdag helyszíni tapasztalatai hitelesítik. Széleskörű szakmai és általános műveltségéről, tájékozottságáról és sokoldalúságáról a 2014-ben kiadott, válogatott írásait tartalmazó Népzenei tájakon, valamint a személyes élményeit leíró, 2017-ben megjelent Bejárt utak című kötetei tanúskodnak.
Sárosi közel hét évtizedes tudományos életpályája gazdag és bő termést hozott, meghatározó kutatási eredményeket, amelyeket a szakma jelenlegi és jövőbeli képviselői megőriznek, használnak, továbbgondolnak. Lezárult életműve súlya, tekintélye és fontossága miatt a mindenkori tudományosság részét fogja képezni, tanulmányait, nevét a magyar és nemzetközi tudományos közélet fenn fogja tartani. Nekünk, kortársaknak, akik személyesen ismertük őt, az adatok és a teljesítmény mögött, vagy inkább előtt, mindig a személyisége fog megjelenni, az otthonról, Csíkból hozott székelyes vonásokon túl a lényegre törő tömörség, a szakmai és társasági szószátyárság hiánya, ami nem egyszer metsző és kellemetlen is tudott lenni. A nagyszerű társasági ember, aki kiválóan mesélt vicceket, sziporkázóan adomázott, aki 2014-ben, amikor Almási István népzenekutató 80. születésnapjának ünneplésére utaztunk Kolozsvárra, végig szórakoztatta a kisbusz társaságát történeteivel, és végül még a patinás laposüvegéből is megkínált minket jó, székely házipálinkájával. Zsigereiben hordozta a hazai népzenekutatás elmúlt évtizedeinek történetét, felelősen látva az eredményeket, erényeket, de a hibákat, tévedéseket is. Ő az a Sárosi Bálint, aki már csak az emlékeinkben él, és akitől volt munkahelyének, a Zenetudományi Intézetnek a munkatársai búcsúznak.
Richter Pál
(Ez az írás eredetileg az Élet és Irodalomban jelent meg)
Sárosi Bálint fontosabb művei (válogatás):
Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967); Cigányzene (Budapest, 1971, németül 1977, angolul 1978); Zenei anyanyelvünk (Budapest, 1973); Folk Music. Hungarian Musical Idiom (Budapest, 1986, németül 1990); Magyar hangszeres népzene (hangzó antológia, Hungaroton, 1980, átdogozott kiadás 1998); A hangszeres magyar népzene (Budapest, 1996); Hangszerek a magyar néphagyományban (Budapest, 1998); Sackpfeifer, Zigeunermusikanten: Die instrumentale ungarische Volksmusik (Budapest, 1999), A hangszeres magyar népzenei hagyomány (Budapest, 2008 – az 1996-ban megjelent A hangszeres magyar népzene javított és bővített kiadása), angolul: Bagpipers, Gypsy Musicians. Instrumental Folk Music Tradition in Hungary (Budapest, 2017), ennek alapján újabb átdolgozott magyar kiadás: Dudások, cigányzenészek. A hangszeres magyar népzenei hagyomány (Budapest, 2019); A cigányzenekar múltja I. 1776–1903 (Budapest, 2004). II. 1904–1944 (Budapest, 2012); Nótáskönyv (Budapest, 2010), Népzenei tájakon (Budapest, 2014), Bejárt utak (Budapest, 2017)
A Penna – az élő bölcsészet magazinja negyedik adását 2022. július 31-én, vasárnap délután 15 óra 23 perces kezdettel vetíti, majd augusztus 1-jén, hétfőn reggel 7 órától ismétli az M5 televíziós csatorna.
Honnan származunk és kik lehettek az őseink? Mit lehet még elmondani Trianonról, az utóhatásairól, az előzményeiről? Lehetséges az időutazás, és ha igen, mi köze lehet a filozófiához? Mi adja a Nemessányi Sámuel által készített hegedűk különlegességét? Az epizódban többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.