A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében 2025. március 25-én 15 órakor Bartók Béla és Maurice Ravel műveiből ad hangversenyt két kanadai művész: Emmanuel Vukovich (hegedű) és Maria Fuller (zongora). A hangversenyt Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője vezeti be.

Program:

Bartók-Székely: Román népi táncok (BB 68)

Bartók: Szonáta szólóhegedűre (BB 124)

Ravel: Tzigane

A hangverseny ELMARAD.

Szeretettel meghívjuk Szabó Ferenc János „Carissima Pillangó" – Szamosi Elza művészete című könyvének a bemutatójára.

Időpont: 2025. március 21. (péntek), 17 óra
Helyszín: Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)

A beszélgetés résztvevői:

Karczag Márton, a Magyar Állami Operaház Emléktárának vezetője
Szabó Ferenc János zenetörténész, a kötet szerzője
Szatmári Áron irodalomtörténész, a kötet szerkesztője

Moderátor:

Retkes Attila zenetörténész, a Gramofon főszerkesztője

A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) Magyar Nemzeti Csoportja a Zenetudományi Intézet Könyvtárában tartotta 2025. évi közgyűlését. A közgyűlés hivatalos programja után a tagság szakmai fórumot tartott, melyen a hazai zenei gyűjtemények aktuális tevékenysége, projektjei, kihívásai kerültek szóba. Különös hangsúlyt kapott a beszélgetés során az AIBM Magyar Nemzeti Csoport a Magyar Zene Házával együttműködésben szervezett zenei könyvtáros továbbképzése, melynek első alkalmára 2025. április 4-én kerül sor.

Szabó Ferenc János

The Last Romantic in His Own Words.

Ernst von Dohnányi’s Selected Writings and ­Documents

(Oxford University Press, 2024)

Bevezetőt mondanak a közreadók:

Kusz Veronika és James A. Grymes zenetörténészek

A könyvet bemutatja:

Bollobás Enikő irodalomtörténész, az MTA levelező tagja

Zeneszerzők írásai – a közreadás lehetőségei

A kerekasztal-beszélgetést vezeti: Dalos Anna zenetörténész

A beszélgetés résztvevői: Dargay Marcell zeneszerző, 

Kerékfy Márton, Kusz Veronika és Vikárius László zenetörténészek

The Original Bösendorfer Piano of Ernst von Dohnányi

(Capriccio, 2024)

Sofja Gülbadamova zongoraművésszel 

Mácsai János zenetörténész és hangszerrestaurátor beszélget

Dohnányi Ernő: Szvit régi stílusban op. 24 (részletek)

Johann Strauss – Dohnányi Ernő: „Du und du”-keringő

Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. Valós idejű közvetítéshez a linkre kattintva tud csatlakozni pár perccel az esemény megkezdése előtt: (Meeting ID: 769 044 1289. Passcode: HUNRENBTK. Ezekre nincs szükség, amennyiben a linkre kattintva csatlakozik.)

Gilányi Gabriella, Töredéktől a műhelyig. Egy 15. századi Graduale Strigoniense rekonstrukciója 

/ From Fragment to Workshop. Reconstructing a 15th-Century Graduale Strigoniense. Resonemus pariter 4. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez. Sorozatszerkesztő: Czagány Zsuzsa. Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztály, 2025, pp. 400.

Több olyan hazai zenei kódex ismert, amely hiányos, viszont nagyobb egység, csonka korpusz és/vagy jelentékeny mennyiségű töredékanyag maradt fenn belőle. A most megjelent kötet arra keresi a választ, mit árul el kisebb számú fennmaradt fragmentum az egykori anyakódexről, hol húzódnak a megismerés-azonosítás határai a töredékkutatásban, azaz mekkora részből rekonstruálható az egész?

Gilányi Gabriella évek óta foglalkozik egy izgalmas kottás töredékcsaláddal, amely nyolc pergamen fólióból áll: mindössze ennyit sikerült összegyűjteni a már nem létező anyakódexből. A fragmentumok egy 15. századi, reprezentatív kiállítású magyarországi eredetű graduále maradványai, amelyet könyvkötészeti alapanyagként hasznosítottak újra a tartalom elavulása után. A kutatás és az azonosítás aprólékos folyamata – az őrzőkötetek és a  pergamen levelek kodikológiai, liturgikus-tartalmi, dallami, zenei paleográfiai és intézménytörténeti vizsgálata – nem várt eredménnyel zárult: feltárult az anyakódex háttere, eredete és kapcsolata egy sor rokon forrással (kódexek és kódextöredékek). A töredékcsalád utáni nyomozás tehát az eredeti célt messze túlszárnyalva új fénytörésbe állítja a Magyar Királyság késő középkori zenei kódexművészetét.

A színesen illusztrált, kétnyelvű könyvből az NKFIH Mecenatúra pályázat támogatásával magyar és angol internetes kiadvány is készült, amely szabadon elérhető itt: https://resonemus.zti.hu

Örömmel jelentjük, hogy megjelent Sipos János ny. munkatársunk új, online kiadványa: www.zti.hu/sipos. Ez a három nyelvű weboldal Sipos János 1987-ben kezdődő törökségi népzenei gyűjtéseinek egy részét mutatja be.

Sipos János gyűjt 1989-ben, Anatóliában

A Publikációk alatt megtekinthetjük többek között Sipos könyveit, e-könyveit, cikkeit és konferencia szerepléseit.

A Keresés lehetővé teszi a videó- és hangfelvételek műfaj, szövegkezdet, hangszer, adatközlők, illetve gyűjtési hely alapján történő megtekintését és meghallgatását.

A Hang- és a video tárban a gyűjtések teljes, vágatlan formája szerepel, a videók esetében gyakran „road-movie” formában.

A gyűjtési helyek térképe

Ignácz Ádám, A munkásdaltól a popdalig – A munkásdalkutatás transzformációi Magyarországon és a keleti blokkban (1949–1989) (Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2025)

Ez a kismonográfia azt mutatja be, miként indult meg és milyen transzformációkon ment keresztül az intézményes munkásdalkutatás az egykori keleti blokkban. A kötet kiemelt figyelmet szentel a munkás­dalkutatók közötti nemzetközi együttműködéseknek; feltárja, hogy a tudományág kelet-európai képviselői az 1950-es évek végétől kezdődően milyen találkozókat szerveztek, milyen – a kutatási anyagok, infor­mációk országok közötti áramlását biztosító – intézményeket működ­tettek, és miként keresték a Nyugat, illetve a harmadik világ hasonló akadémiai-ideológiai profillal rendelkező szakembereivel a kooperáció lehetőségét. A cserekapcsolatok megélénkülése, továbbá a vasfüg­gönyön túlról beáramló tudás az 1960-as évek közepére alapjaiban változtatta meg az addig nemzeti keretek között dolgozó kelet-európai kutatók gondolkodását. Mindez ahhoz is nagyban hozzájárult, hogy a munkásdalkutatás – amely sokáig az 1945 előtti munkásmozgalom zenei emlékeinek összegyűjtését tekintette a legfontosabb feladatá­nak – lassanként az újabb politikai dalokra, a nyugati folk revivalre és a modern populáris zene néhány műfajára is nyitottá vált. A nemzetközi hálózatok és cserekapcsolatok problémaköréhez a kötet elsősorban magyarországi perspektívából közelít: arra kérdez rá, hogy a külföldi partnerek miként vettek részt a munkásdalkutatás első magyarországi intézményeinek – az MTA Munkásdal Bizottságának és az MTA Bartók Archívum munkásdalrészlegének – kialakításában, illetve hogy a nem­zetközi téren legaktívabb magyar kutatók – a zenetudós Maróthy János és a műgyűjtő Szatmári Antal – kapcsolatrendszerei miként formálták (át) ezen intézmények munkáját.

A kötet megrendelhető a Penna könyvesboltból.

2025. február 13-án a Glossza, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont podcast-sorozatának szerkesztősége workshop-ot rendezett. A Humán Tudományok Kutatóházában megtartott egésznapos programon a Zenetudományi Intézet három munkatársa is részt vett: Lipták Dániel, Németh István Csaba és Németh Zsombor.

Könyvtárosaink rendszeresen frissítik szakmai ismereteiket. Benyovszky Mária és Bácsi Fanni 2025. február 26-án a Qulto Szakmai Napon vettek részt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 

A Magyar Kultúra Napján Dunapatajon ünnepélyes könyvbemutatón vett részt a Zenetudományi Intézet két munkatársa, Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára. A 2024-ben megjelent Dunapataji népdalgyűjtemény című kötet Végvári Rezső 1970-es években végzett gyűjtésének maga készítette, gondosan összeállított, gazdag válogatása. A bemutatót igen színes kulturális program keretezte, amelynek során a könyvben szereplő dalok közül is elhangzott néhány. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a szerző özvegye is.

Erdélyi-Molnár Klára, Buzás Attila és Szabó Ferenc János, a Zenetudományi Intézet munkatársai egy archív hanghordozók digitalizálásával kapcsolatos workshopon részt vettek Bécsben az ÖAW Phonogrammarchivjában, valamint az Österreichische Mediathekben, azaz az osztrák nemzeti hangtárban. A magyar kollégák bemutatták a Zenetudományi Intézet hangfelvétel-gyűjteményeit, valamint megismerték a bécsi hangarchívumok gyűjtési, digitalizálási, hangrestaurálási és megőrzési gyakorlatát. Zárásként a Wienbibliothek im Rathaus zenei gyűjteményét is meglátogatták. A kétnapos programot, melyen a Zenetudományi Intézet mellett a Magyar Zene Háza, a Csorba Győző Könyvtár és a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár munkatársai vettek részt, a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) Magyar Nemzeti Csoportja szervezte, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Biró Viola – Vikárius László (szerk.)

Lampert Vera (*1944) neve fogalommá vált a zenetudományban, főként a Bartók zenéjének népzenei háttere iránt érdeklődők számára. Az Amerikában élő magyar zenetörténész – a budapesti Bartók Archívum munkatársa (1969–1978) és a bostoni Brandeis Egyetem zenei könyvtárosa (1983–2014) – legnagyobb hatású munkája a Bartók műveiben fellelhető népi dallamok jegyzéke. Épp ily fontosak nagyszabású közreadói munkái: Bartók népzenei írásainak két kötete, illetve a Bartók-művek kri­tikai összkiadásában való részvétele. Emellett nagyszámú hiánypótló, emlékezetes tanulmány fűződik a nevéhez.

A jelen tanulmánykötet Lampert Vera kutatási területeihez és zenetörténeti érdeklődéséhez kapcsolódó írásokat tartalmaz, vezető szaktekintélyek és fiatalabb kuta­tók tollából. A vegyes nyelvű, magyar illetve angol írásokat egybegyűjtő kötet tizen­hét tanulmánya három fejezetbe rendeződik: zenetörténeti, majd népzenetudományi munkák után a kötet súlyponti része a Bartók-kutatáshoz kapcsolódik. A kötet, mely az Ünnepelt tudományos munkásságának jegyzékét is tartalmazza, zenetörténeti és notációs kérdéseket, előadástörténetet, népzene és műzene viszonyát vizsgáló, mű- és stíluselemzésre, valamint forráskutatásra támaszkodó tanulmányokat foglal magába.

Ára: 4500 Ft

magyar–angol nyelvű

ISBN: 978 615 5167 61 4

448 oldal

1050 gramm

kemény táblás, cérnafűzött

HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet

Megjelent: 2025. január 28.

Viola Biró – László Vikárius (eds.)

Vera Lampert’s (*1944) name has become a concept in musicology, primarily for those interested in the folk music background of Bartók’s music. The source catalog of Bartók’s folk song arrangements is the most influential work of the Hungarian musi­cologist who has been living in the United States – once member of the Budapest Bartók Archives (1969–1978), than music librarian at Brandeis University in Boston (1983– 2014). Equally important are her large-scale editorial works, two volumes of Bartók writings on folk music, and her participation in the critical edition of Bartók’s composi­tions. She has also contributed a great number of basic and memorable articles.

This volume contains essays related to Vera Lampert’s research and interest in music history, contributions from leading authorities and younger scholars. The seventeen essays in this linguistically mixed collection of Hungarian or English writings are organized in three chapters: the history of music, ethnomusicology, and – the richest section – Bartók research. Completed with a list of Vera Lampert’s scholarly works, the volume presents studies on questions related to music history, notation, performance history, the relation between folk music and art music, analyses of works and style, and source studies.

Price: 4500 Ft

hungarian–angol language

ISBN: 978 615 5167 61 4

448 pages

1050 gramm

hardcover

Institute for Musicology, HUN-REN Research Centre for the Humanities

Published: 28 January 2025.

2025. január 31-én, 71 esztendős korában elhunyt Fügedi János, a Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, a néptáncrészleg korábbi vezetője. Távozásával a magyar és a nemzetközi etnokoreológia utóbbi évtizedeinek kiemelkedő alakját veszítettük el, aki a néptánc mozgásformáit egy természettudós alaposságával és következetességével kutatta, miközben sohasem veszítette el szeretetét aziránt a népi kultúra iránt, aminek egyik máig tovább élő gyümölcse a néptánc.

Fügedi János egyetemi diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerezte meg 1976-ban, doktori címét pedig az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2003-ban. 2021-ben habilitált a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A néptánccal a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttesében ismerkedett meg, később az ELTE Táncegyüttes, majd a Bihari Táncegyüttes tagja volt. 1973 és 1976 között a Népművelési Intézetben néptáncoktatói képzésen vett részt, itt ismerkedett meg egyik mesterével, Szentpál Máriával és a Lábán Rudolf által feltalált tánclejegyzéssel. 1987-től óta tanított a Magyar Táncművészeti Egyetemen táncjelírást, vendégtanárként oktatott az ELTE és az Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén, valamint a nemzetközi Choreomundus programban.

1987-ben vált a Zenetudományi Intézet kutatójává, ahol utóbb tudományos főmunkatársként a néptánc részleget vezette 2023-ig. Kutatási területe a kinetográfia, a tánclejegyzés elmélete, a táncelemzés és a motívumkutatás volt. Ezen túlmenően számos etnokoreológiai gyűjtést végzett többek között Kalotaszegen, Maros-Küküllő mentén és Gyimesben. Tudományos pályáját közel harminc önállóan vagy társszerzőkkel jegyzett könyv és száznál több szakcikk fémjelzi. Monográfiákat alkotott egy-egy felvidéki és baranyai falu tánckultúrájáról, de munkásságának középpontjában a táncjelírás kutatása maradt. Ezen a területen főműve a 2011-ben megjelent Tánc – Jel – Írás, illetve ennek bővített angol nyelvű kiadása a Signs of Dance.

2015-től 2022-ig elnöke volt a Lábán Kinetográfia Nemzetközi Tanácsa (International Council of Kinethography Laban) nemzetközi szervezetnek, aktív tagja volt az ICTMD Etnokoreológiai Munkacsoportjának (International Council for Traditions of Music and Dance). 2021-től vezette az MTE Tánctudományi Kutatóközpontját, alapító tagja volt a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak és az MTA Tánctudományi Munkabizottságának, 2020 óta pedig elnöke a Magyar Tánctudományi Társaságnak. Tudományos munkájáért 2013-ban „A tánctudományért” díjat, 2017-ben Pesovár Ernő emlékplakettet, 2020-ban Magyar Arany Érdemkeresztet, 2023-ban pedig Martin György-díjat vehetett át.

Fotó: Csillag Pál

Meghívó A magyar kultúra napja alkalmából Végvári Rezső: Dunapataji népdalgyűjtemény című művének bemutatójára.

Rendezők: Pataji Múzeum, Dunapataj Nagyközség Önkormányzata
Helyszín: Pataji Múzeum (Dunapataj, Ordasi u. 7.)
Időpont: 2025. január 22., 17.00

A kötetet bemutatják a könyv szerkesztői Dr. Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet munkatársai

A műsorban közreműködnek:
a Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület énekkara és furulya régizene együttese (művészeti vezető: Szűcsné Török llona; Wolfárt László és népzenész barátai),

a Fényes Csillag Citerazenekar (művészeti vezető: Havasi Zoltán; Szűcs Hanna - felkészítő tanára: Szabó LászIó),

a Kodály Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola gyermek néptánccsoportja (felkészítő tanár: Kővágó Zsolt),

valamint a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület táncosai.

2024 decemberében, Szamosi Elza és Giacomo Puccini halálának centenáriuma alkalmából megjelent Szabó Ferenc János „Carissima Pillangó” – Szamosi Elza művészete című kötete. A Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa kötetének első fejezetében az énekesnő életútját dolgozza fel, a második fejezetben pedig a korabeli operakritika mellett korai hangfelvételek és fénykép-, valamint némafilm-felvételek segítségével elemzi az énekesnő előadói stílusát. A kötet függelékében az énekesnő életére és pályájára vonatkozó dokumentumok, statisztikák és jegyzékek, köztük diszkográfia és képjegyzék, valamint Giacomo Puccini Szamosi Elzához írott leveleinek szövegei kaptak helyet.

A kötet a Gramofon Könyvek kiadásában jelent meg.

Dalos Anna, Viták a cigányzenéről a Horthy-korszakban (1920–1944)(Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet , 2024)

Bartók Béla Cigányzene? Magyar zene?című 1931-es előadása jelentős fordulatot hozott Magyarországon a cigányzene és a magyar népzene megítélésében. E kötet arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa a Bartók-előadás létrejöttének kontextusát, s ezzel együtt azt, milyen ismeretátadási stratégiák és sajtóviták övezték a magyar népzene elfogadottságának általánossá válását. A kötet bemutatja a vitákban részt vevő szereplőket, azokat a társadalmi változásokat és közpolitikai adottságokat, amelyek a közbeszéd alakulását befolyásolták, valamint a városi és a falusi cigányzene kutatásának kezdeti lépé­seit. Az a Horthy-korszakbeli diskurzus, amely a cigányzenének a magyar zene történetében betöltött szerepét tisztázta, elválasztha­tatlan a magyar népzenetudomány harmincas évekbeli sikertörténetétől: a magyar etnomuzikológia ugyanis – a népművelést az indoktrinációval sikeresen ötvözve, a kutatási eredmények közkinccsé tétele, az oktatás, a sajtó és a zenei ismeretterjesztés révén – keve­sebb mint két évtized alatt tudta látványosan megváltoztatni a közgondolkodást a magyar népzenéről és a cigányzenéről.

A kötet megrendelhető a Penna könyvesboltból.