|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
A Magyar Kultúra Napján Dunapatajon ünnepélyes könyvbemutatón vett részt a Zenetudományi Intézet két munkatársa, Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára. A 2024-ben megjelent Dunapataji népdalgyűjtemény című kötet Végvári Rezső 1970-es években végzett gyűjtésének maga készítette, gondosan összeállított, gazdag válogatása. A bemutatót igen színes kulturális program keretezte, amelynek során a könyvben szereplő dalok közül is elhangzott néhány. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a szerző özvegye is.
Erdélyi-Molnár Klára, Buzás Attila és Szabó Ferenc János, a Zenetudományi Intézet munkatársai egy archív hanghordozók digitalizálásával kapcsolatos workshopon részt vettek Bécsben az ÖAW Phonogrammarchivjában, valamint az Österreichische Mediathekben, azaz az osztrák nemzeti hangtárban. A magyar kollégák bemutatták a Zenetudományi Intézet hangfelvétel-gyűjteményeit, valamint megismerték a bécsi hangarchívumok gyűjtési, digitalizálási, hangrestaurálási és megőrzési gyakorlatát. Zárásként a Wienbibliothek im Rathaus zenei gyűjteményét is meglátogatták. A kétnapos programot, melyen a Zenetudományi Intézet mellett a Magyar Zene Háza, a Csorba Győző Könyvtár és a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár munkatársai vettek részt, a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) Magyar Nemzeti Csoportja szervezte, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Biró Viola – Vikárius László (szerk.)
Lampert Vera (*1944) neve fogalommá vált a zenetudományban, főként a Bartók zenéjének népzenei háttere iránt érdeklődők számára. Az Amerikában élő magyar zenetörténész – a budapesti Bartók Archívum munkatársa (1969–1978) és a bostoni Brandeis Egyetem zenei könyvtárosa (1983–2014) – legnagyobb hatású munkája a Bartók műveiben fellelhető népi dallamok jegyzéke. Épp ily fontosak nagyszabású közreadói munkái: Bartók népzenei írásainak két kötete, illetve a Bartók-művek kritikai összkiadásában való részvétele. Emellett nagyszámú hiánypótló, emlékezetes tanulmány fűződik a nevéhez.
A jelen tanulmánykötet Lampert Vera kutatási területeihez és zenetörténeti érdeklődéséhez kapcsolódó írásokat tartalmaz, vezető szaktekintélyek és fiatalabb kutatók tollából. A vegyes nyelvű, magyar illetve angol írásokat egybegyűjtő kötet tizenhét tanulmánya három fejezetbe rendeződik: zenetörténeti, majd népzenetudományi munkák után a kötet súlyponti része a Bartók-kutatáshoz kapcsolódik. A kötet, mely az Ünnepelt tudományos munkásságának jegyzékét is tartalmazza, zenetörténeti és notációs kérdéseket, előadástörténetet, népzene és műzene viszonyát vizsgáló, mű- és stíluselemzésre, valamint forráskutatásra támaszkodó tanulmányokat foglal magába.
Ára: 4500 Ft
magyar–angol nyelvű
ISBN: 978 615 5167 61 4
448 oldal
1050 gramm
kemény táblás, cérnafűzött
HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet
Megjelent: 2025. január 28.
2025. január 31-én, 71 esztendős korában elhunyt Fügedi János, a Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa, a néptáncrészleg korábbi vezetője. Távozásával a magyar és a nemzetközi etnokoreológia utóbbi évtizedeinek kiemelkedő alakját veszítettük el, aki a néptánc mozgásformáit egy természettudós alaposságával és következetességével kutatta, miközben sohasem veszítette el szeretetét aziránt a népi kultúra iránt, aminek egyik máig tovább élő gyümölcse a néptánc.
Fügedi János egyetemi diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerezte meg 1976-ban, doktori címét pedig az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2003-ban. 2021-ben habilitált a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A néptánccal a Magyarországi Nemzetiségek Központi Táncegyüttesében ismerkedett meg, később az ELTE Táncegyüttes, majd a Bihari Táncegyüttes tagja volt. 1973 és 1976 között a Népművelési Intézetben néptáncoktatói képzésen vett részt, itt ismerkedett meg egyik mesterével, Szentpál Máriával és a Lábán Rudolf által feltalált tánclejegyzéssel. 1987-től óta tanított a Magyar Táncművészeti Egyetemen táncjelírást, vendégtanárként oktatott az ELTE és az Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén, valamint a nemzetközi Choreomundus programban.
1987-ben vált a Zenetudományi Intézet kutatójává, ahol utóbb tudományos főmunkatársként a néptánc részleget vezette 2023-ig. Kutatási területe a kinetográfia, a tánclejegyzés elmélete, a táncelemzés és a motívumkutatás volt. Ezen túlmenően számos etnokoreológiai gyűjtést végzett többek között Kalotaszegen, Maros-Küküllő mentén és Gyimesben. Tudományos pályáját közel harminc önállóan vagy társszerzőkkel jegyzett könyv és száznál több szakcikk fémjelzi. Monográfiákat alkotott egy-egy felvidéki és baranyai falu tánckultúrájáról, de munkásságának középpontjában a táncjelírás kutatása maradt. Ezen a területen főműve a 2011-ben megjelent Tánc – Jel – Írás, illetve ennek bővített angol nyelvű kiadása a Signs of Dance.
2015-től 2022-ig elnöke volt a Lábán Kinetográfia Nemzetközi Tanácsa (International Council of Kinethography Laban) nemzetközi szervezetnek, aktív tagja volt az ICTMD Etnokoreológiai Munkacsoportjának (International Council for Traditions of Music and Dance). 2021-től vezette az MTE Tánctudományi Kutatóközpontját, alapító tagja volt a Magyar Etnokoreológiai Társaságnak és az MTA Tánctudományi Munkabizottságának, 2020 óta pedig elnöke a Magyar Tánctudományi Társaságnak. Tudományos munkájáért 2013-ban „A tánctudományért” díjat, 2017-ben Pesovár Ernő emlékplakettet, 2020-ban Magyar Arany Érdemkeresztet, 2023-ban pedig Martin György-díjat vehetett át.
Fotó: Csillag Pál
Meghívó A magyar kultúra napja alkalmából Végvári Rezső: Dunapataji népdalgyűjtemény című művének bemutatójára.
Rendezők: Pataji Múzeum, Dunapataj Nagyközség Önkormányzata
Helyszín: Pataji Múzeum (Dunapataj, Ordasi u. 7.)
Időpont: 2025. január 22., 17.00
A kötetet bemutatják a könyv szerkesztői Dr. Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet munkatársai
A műsorban közreműködnek:
a Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület énekkara és furulya régizene együttese (művészeti vezető: Szűcsné Török llona; Wolfárt László és népzenész barátai),
a Fényes Csillag Citerazenekar (művészeti vezető: Havasi Zoltán; Szűcs Hanna - felkészítő tanára: Szabó LászIó),
a Kodály Zoltán Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola gyermek néptánccsoportja (felkészítő tanár: Kővágó Zsolt),
valamint a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület táncosai.
|
|
V. Szűcs Imola: A reformkori kéziratos kottás énekeskönyvek népzenei és műzenei kapcsolatai. Színház és folklorizáció HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2025. január 23. csütörtök, 10 óra 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.
|
2024 decemberében, Szamosi Elza és Giacomo Puccini halálának centenáriuma alkalmából megjelent Szabó Ferenc János „Carissima Pillangó” – Szamosi Elza művészete című kötete. A Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa kötetének első fejezetében az énekesnő életútját dolgozza fel, a második fejezetben pedig a korabeli operakritika mellett korai hangfelvételek és fénykép-, valamint némafilm-felvételek segítségével elemzi az énekesnő előadói stílusát. A kötet függelékében az énekesnő életére és pályájára vonatkozó dokumentumok, statisztikák és jegyzékek, köztük diszkográfia és képjegyzék, valamint Giacomo Puccini Szamosi Elzához írott leveleinek szövegei kaptak helyet.
A kötet a Gramofon Könyvek kiadásában jelent meg.
Dalos Anna, Viták a cigányzenéről a Horthy-korszakban (1920–1944) (Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet , 2024)
Bartók Béla Cigányzene? Magyar zene? című 1931-es előadása jelentős fordulatot hozott Magyarországon a cigányzene és a magyar népzene megítélésében. E kötet arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa a Bartók-előadás létrejöttének kontextusát, s ezzel együtt azt, milyen ismeretátadási stratégiák és sajtóviták övezték a magyar népzene elfogadottságának általánossá válását. A kötet bemutatja a vitákban részt vevő szereplőket, azokat a társadalmi változásokat és közpolitikai adottságokat, amelyek a közbeszéd alakulását befolyásolták, valamint a városi és a falusi cigányzene kutatásának kezdeti lépéseit. Az a Horthy-korszakbeli diskurzus, amely a cigányzenének a magyar zene történetében betöltött szerepét tisztázta, elválaszthatatlan a magyar népzenetudomány harmincas évekbeli sikertörténetétől: a magyar etnomuzikológia ugyanis – a népművelést az indoktrinációval sikeresen ötvözve, a kutatási eredmények közkinccsé tétele, az oktatás, a sajtó és a zenei ismeretterjesztés révén – kevesebb mint két évtized alatt tudta látványosan megváltoztatni a közgondolkodást a magyar népzenéről és a cigányzenéről.
A kötet megrendelhető a Penna könyvesboltból.
