Hírek, események


 Tudományos fórum >>>

Ft310.600A 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a magyar kultúra és művelődéstörténet kiemelkedő jelentőségű alakja 1881. március 25-én született a Torontál megyei Nagyszentmiklóson. Szerteágazó – zeneszerzői, zongoraművészi és népzenekutatói – életművét Intézetünk Bartók Archívuma immár hat évtizede gondozza és kutatja.

Jelenlegi legfontosabb és leghosszabb távú projektünk Bartók zeneműveinek kritikai összkiadása, amely sorozat öt évvel ezelőtt indult el, s azóta öt kötet látott napvilágot. A magyar Editio Musica Budapest Zeneműkiadó és a német G. Henle Verlag gondozásában megjelenő összkiadás nyomán több mint húsz új Urtext kiadás készült el zongoraművekből és kórusművekből, valamint megjelent a zenekari Concerto kispartitúrája és zenekari anyaga is.

Másik fontos vállalkozásunk Bartók írásainak magyar nyelvű kritikai összkiadása, melynek eddig négy kötete látott napvilágot szintén az Editio Musica Budapest gondozásában.

Tavaly nyáron új adatbázist tettünk közzé Népzene Bartók műveiben címmel, amely a Bartók-életműben nagy szerepet játszó népzene-feldolgozások eredeti hangzó és írott forrásait teszi közzé teljes körűen és sokféle szempont szerint kereshető formában.

Számunkra, munkásságnak és életrajzának kutatói számára Bartók ma is a legfontosabb emberi és művészi mércét és inspirációt jelenti.

 Ft095.600  063 1 03  Ft280b

Karpati JanosKárpáti János (1932) a Zenetudományi Tanszak első, legendás osztályának volt tagja: tanulmányait többek között Szabolcsi Bence, Bartha Dénes és Bárdos Lajos irányította, diplomáját 1956-ban szerezte meg. Pályája kezdetén kismonográfiákat írt Domenico Scarlattiról és Arnold Schönbergről (1959, 1963), ám tudományos munkásságának fókuszába mégis  Bartók Béla zenéje került: a komponista vonósnégyeseiről, illetve kamarazenéjéről szóló monográfiáit mindmáig a Bartók-kutatás alapműveiként tartják számon (1967, 1976), ezek angol (1975, 1994), illetve japán (1998) nyelvű kiadása számottevő nemzetközi visszhangot is kiváltott. A Bartók-kutatáson belül igen jelentős eredményeket mondhatott magáénak Bartók és az arab népzene vizsgálata terén is. Szerkesztője volt a részben a Zenetudományi Intézet kiadványaként megjelent Bartók és az arab népzene című CD-ROM-nak. Másik meghatározó tudományos szakterülete a Kelet zenéje, melyről két magyar nyelvű monográfiát is publikált (1981, 1998), e kötetek előkészítéseként lehetősége nyílt arra, hogy Marokkóban és Japánban kutasson. Az Élet és Irodalom, valamint a Magyar Zene recenzenseként másfél évtizedig szemlézte a kortárs magyar zene legújabb termését. E tevékenységének részeként kezdett behatóan foglalkozni Szőllősy András művészetével, amelyről két kötete is napvilágot látott (1999, 2005). A Zeneakadémia könyvtárának vezetőjeként aktívan közreműködött a RIPM tevékenységében, feldolgozva a 19. századi magyar zenei folyóiratokat. 1998-tól 2006-ig a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke volt. Ő kezdeményezte és rendezte a Társaság eddigi legjelentősebb projektjét 2001-ben, a teljes magyar zenetörténetet bemutató Symphonia Hungarorum kiállítást, amelynek nyomán szerkesztésében megjelent a Képes magyar zenetörténet című kiadvány. 1980 és 1986 között alelnöke volt az International Association of Music Libraries-nek. 1971-ben Erkel Ferenc-díjban, 1991-ben a Magyar Alkotóművészek Egyesülete nagydíjában, 2005-ben Széchenyi-díjban részesült, és elnyerte az Amerikai Liszt Társaság „Award for Excellence” érmét (1996). 2005-ben neki ítélték az MTA Eötvös József-koszorúját. Utolsó nagyobb terjedelmű munkája, Mozart leveleinek válogatott kiadása, 2017-ben jelent meg. A Zeneakadémia könyvtárának vezetőjeként, valamint a Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnökeként folyamatos kapcsolatot ápolt a Zenetudományi Intézettel, az Intézet szakmai tevékenységét szakértőként tanácsokkal támogatta. Figyelmére, segítőkészségére mindig számíthattunk, ha problémáinkkal hozzá fordultunk. Személyében a Zenetudományi Intézet munkatársai nemcsak egy kiváló tudóst, de egy kedves, megértő barátot is gyászolnak.

jan23

 

Gilányi Gabriella: Magyar Neumakatalógus. Zenei írásjelek a középkori Magyarországról

Bartók terem, 2021. március 25. csütörtök, 10 óra

Bővebben ...

almasi istvanAlmási István, a 19. század jeles dalgyűjtőjének, Almási Sámuelnek dédunokája, 1934-ben született Kolozsváron, s ugyanott érettségizett 1951-ben. A Kolozsvári Zeneakadémia hallgatójaként csatlakozott a Jagamas János vezette népzenei terepkutatásokhoz. Érdeklődése homlokterébe hamarosan a népzenei hagyomány kutatása került, amely mellett egy egész életre elkötelezte magát. Miután 1956-ban zenetanári és karvezetői oklevelet szerzett, egészen nyugdíjazásáig a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Intézetének tudományos kutatójaként tevékenykedett. Gyűjtéseinek egyik célja az úgynevezett „fehér foltok”, a népzenei szempontból ismeretlen vagy kevéssé ismert területek feltárása volt (Érmellék, Szilágyság, Lápos mente, Aranyosszék, Kis-Küküllő – Maros köze, Nyárád mente, Homoród mente, Háromszék). Többezer énekes és hangszeres dallamot gyűjtött, s azok nagyrészéről lejegyzést is készített.

Fontos szerepet játszott Seprődi János népzenei hagyatékának közreadásában (1974). Számos idevágó témájú publikációja mellett kutatástörténeti érdeklődését tükrözi 1989-ben megvédett doktori disszertációjának címe: Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti korszaka (1920-ig).  Kiemelkedő jelentőségű a Szilágysági magyar népzene című monográfiája (1979). Ugyancsak hiánypótló munka a Iosif Herțeával készített 245 népi táncdallam című gyűjtemény. Számos témakört felölelő tudományos közleményeiből két gyűjteményes kötetben jelent meg válogatás az utóbbi években: A népzene jegyében (2009), „Most jöttem Erdélyből” (2019).

Számos tudományos, közművelődési és oktatási fórumokon tartott előadásokat magyar, román, német és angol nyelven. Nyelvtudását szaktanulmányok többirányú fordításával is kamatoztatta, hozzájárulva ezzel a román, magyar és német nyelvű szakirodalmak átjárhatóságához. A rendszerváltás utáni években előadásokat tartott kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi egyetemeken, az ELTE Folklór Tanszékén és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén.

Munkásságának kényszerű megszakadása nagy veszteség a magyar népzenetudomány számára. Befejezetlen munkáinak folytatása, gyűjtéseinek közreadása a következő kutatógenerációk nemes feladata. Emlékét megőrizzük és továbbadjuk szellemi utódainknak.

Paksa KatalinPaksa Katalin 1971 óta, azaz fél évszázadon át tartozott az ELKH  BTK Zenetudományi Intézet és jogelődeinek aktív kutatói állományába.  A magyar népzenetudomány meghatározó jelentőségű képviselője volt, aki pályafutását Bálint Sándor és Vargyas Lajos mellett kezdte, és utóbbi hívta át a Néprajzi Múzeumból az MTA Népzenekutató Csoportjába 1971-ben. 1995–1998 között a Népzenei Osztály vezetője volt. 1988-ban A magyar népdal díszítése c. témájával a kandidátusi fokozatot, 2003-ban a Magyar népzenetörténet c. könyvével MTA doktora fokozatot szerzett. Munkássága felöleli a népzenetudomány minden területét: a népzenei gyűjtést, lejegyzést, rendszerezést, szomszéd- és rokonnépi összehasonlítást, monografikus vizsgálatot, népzenetörténeti kutatást, a hagyományos népi előadás- és díszítésmódot, a népzene és műzene kapcsolatának vizsgálatát. Mindezeken a területeken alapvető eredményekkel gazdagította tudományágát. Alakja, személyiségének kisugárzása meghatározó volt intézetünkbenmostantól már csak emlékét őrizhetjük. Amíg azonban kutatómunkájának otthona, a Zenetudományi Intézet létezik, ígérhetjük, hogy tudományos eredményeit ápoljuk, gondozzuk, és tudományos munkáit képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten folytatjuk. Nyugodjék békében!

huszar 2019 09 19Fájó szívvel értesültünk arról, hogy 2021. február 8-án 70 éves korában elhunyt a felvidéki magyarság egyik kiválósága, kulturális életének mindenese, Huszár László.

 

A pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészdiplomájával, a budapesti ELTE további diplomájával a zsebében működött tanárként, majd a Csemadok munkatársa lett. Kiváló szervező képességgel, zenei tudással, sokféle érdeklődéssel megáldva neki köszönhetően jött létre Dunaszerdahelyen a Csemadok Művelődési Intézete, illetve utódintézménye, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, melynek 2007-től haláláig igazgatója, Népzenei Adattárának létrehozója, folyamatos fejlesztője volt.    

Működése alatt lelkiismeretes szervezőmunkájának köszönhetően dunaszerdahelyi és anyaországi magyar népzenekutatók részvételével nagyszabású népzenei gyűjtések folytak a szlovákiai magyarság körében (többek közt a Zobor vidéken Kodály Zoltán nyomában), keze alatt számos népzenei kötet jelent meg a Zenetudományi Intézet kutatóinak munkáit is beleértve, melyek szorosra fűzték a két intézmény együttműködését.

A jó gazda eszével és szívével mindig látta, mire van szükség, előre gondolt, amikor már 2001-ben magyarországi, romániai és szlovákiai magyar népzenekutatók részvételével konferenciát szervezett a magyar nyelvterület népzenéjéről, Bartók Béla emlékestet rendezett Nagymegyeren, magyar népzenekutató zsűritagok szakmai véleményére támaszkodva gondosan előkészítette a kétévente megrendezett szlovákiai magyar népzenei versenyeket. Az érdeklődőknek nyári táborokban tette lehetővé a népdalok, népi hangszerek tanulását és számos más formában szolgálta a népzenét, a magyarságot, melyért felelősséget érzett, melyért teljes szívvel, töretlen jókedvvel, fáradhatatlanul, szerényen dolgozott. 

 

huszar 2012 09 13

 

Az Ág Tibor szlovákiai népzenekutató emlékére 2020 tavaszára meghirdetett, majd őszére áttett népdaléneklési versenyt a koronavírus járvány miatt már nem lehetett megtartani. Most az ő szervezetét is a vírus győzte le. Emlékét megőrizzük

 

Bartók Péter (1924. július 31. – 2020. december 7.)

 

Bartók Péter, Béla és DittaSzomorúan hallottuk a hírt, hogy 2020. december 7-én Bartók Béla második fia, Bartók Péter 96 éves korában elhunyt.

      Túlzás nélkül állítható, hogy Bartók Péter egész életét édesapja életműve, szellemi hagyatéka ápolására tette fel. Édesanyja, Pásztory Ditta hazatelepülése után rendszeresen járt Magyarországra, s döntő szerepe volt abban, hogy Ditta újra kezdett zongorázni; ő szorgalmazta, illetve a legkorszerűbb technikai felszereléssel látta el, hogy otthon Bartók műveiből, illetve a Bartók repertoárján is szereplő néhány régebbi szerző darabjaiból felvételeket készíthessenek az ő előadásában. Hangmérnökként létrehozta a Bartók Records hanglemezvállalatot, mely 1949 és 1969 között művészileg kiemelkedően értékes felvételeket jelentetett meg, alapvetően Bartók és néhány kortársa zenéjét kívánva népszerűsíteni. Édesanyja halála (1982) után az 1980-as években, hosszas pereskedést követően, melyben maga képviselte saját ügyét, tudott csak apja amerikai hagyatékához hozzájutni. A birtokába került kéziratokról kezdettől mintaszerűen gondoskodott. Biztonságba helyezte őket, s egyik első dolga volt, hogy a zeneművek és a levelezés kéziratairól a New York-i Bartók Archives-ban készült fénymásolatok egy teljes sorozatát 1988-ban saját költségén juttassa el Budapestre, hogy az amerikai hagyatéktól mindaddig elvágott egyetlen nyilvános kutatóhelyen az ott folyó kutatásokat támogassa. Bartók írásainak kéziratmásolatait a Bartók Béla Írásai könyvsorozat előkészítését támogatandó küldte meg még a kompozíció-kéziratok előtt.

      Éveken át dolgozott a teljes kéziratanyag tökéletes minőségű, eredeti méretű hiteles színes másolatainak elkészítésén. Majd 2001-ben ebből is egy teljes sorozatot, mintegy 17 000 oldalnyi zenei és levélkézirat másolatát küldte el ugyancsak saját költségén Budapestre, s helyezte letétbe az MTA Bartók Archívumban, aminek köszönhetően vált a budapesti gyűjtemény immár a teljes életmű méltó forrásgyűjteményével rendelkező kutatóhelyévé.

      Édesapja zeneműveinek hibáktól mentes javított kiadását kezdeményezte a zeneszerző kiadóival (Editio Musica Budapest, Universal Edition Bécs, Boosey & Hawkes London) együttműködve. Utóbb saját kiadóját (Bartók Records and Publications) is felhasználta kiadatlan művek, illetve kézirat-hasonmások és további javított kottakiadások megjelentetésére. Maga szervezett ehhez egy közreadó-gárdát, s a munkában a legnagyobb odaadással vett részt maga is.

Bartók Péter, Denijs Dille és ifj. Bartók Béla (1987?)      A kéziratok alapján javított kiadásokat kezdeményezett és gondozott Bartók úttörő jelentőségű etnomuzikológiai műveiből is. Új kiadásban adta közre az A magyar népdal (The Hungarian Folk Song), valamint a török népdalgyűjtemény (Turkish Folk Music from Asia Minor) angol változatát. Támogatta a Magyar Népdalok: Egyetemes Gyűjteménynek a Bartók Archívum munkatársai által gondozott kiadványsorozata elindítását, mely az 1930-as években Bartók által rendezett és kiadásra előkészített addigi teljes magyar népdalkincs különösen becses történeti monumentumának tekinthető. Sokat tett a sokáig kiadatlan, illetve csak részlegesen kiadott nagy szlovák népzenei gyűjtemény magyarországi közreadásáért.

      Angolul írt visszaemlékezései (My Father, 2002, magyarul: Apám, 2004), melynek magyar kiadását szeretettel segítette, ritka értékes és őszinte emberi dokumentum, Bartók egyedülálló személyiségéről, emberi nagyságáról felbecsülhetetlen közvetlenségű élményt ad.

      Apja iránti odaadó szeretetének, egyúttal az ő megalkuvásmentes magatartásához híven sokáig ellenállt a magyar állam részéről többször fölmerült kezdeményezésnek, hogy Bartók hamvainak hazahozatalához hozzájáruljon. A rendszerváltás előhírnökének tekinthető, hogy bátyjával, ifj. Bartók Bélával egyetértésben, rendkívül gondos előkészítést követően 1988-ban – ismét saját költségükre – hozatták haza Bartók földi maradványait, hogy itt, hazájában kerüljenek végső nyugvóhelyre.

 

Vikárius lászló

a Bartók Archívum vezetője

Beethoven MagyarorszagonA Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma kiállítást rendez a 250 éve született Ludwig van Beethoven tiszteletére „a zene a kifejezés határára érkezett” – Beethoven Magyarországon címmel.

 

A kiállítás meghívója itt tölthető le, az impresszum pedig itt érhető el.

 

A járványhelyzet miatt az eseményt 2020. december 15-én 18 órától a Zenetudományi Intézet Youtube csatornáján tekinthetik meg.

beethoven conference news

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete 2020. december 4-én, 11 órától egy meghívásos nemzetközi online konferencia keretében emlékezik meg Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulójáról. A konferencia elsősorban, bár nem kizárólag, a közép-kelet-európai térség Beethoven-recepcióját állítja a középpontba. Az előadások a Beethoven-kultusz (ki)alakulását az egyes régiók, városok, kiemelt kulturális intézmények zenei gyakorlatán, ill. a társadalmi nyilvánosság szereplőinek tevékenységén keresztül vizsgálják felfedve a zeneszerzőről alkotott elképzeléseink időbeli, földrajzi, politikai, kulturális meghatározottságát.

A Zoom-on keresztül közvetített program letölthető innen, vagy a rendezvény honlapjáról.

Az online esemény linkjét itt találják

Gilányi Gabriella, a BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának tudományos főmunkatársa, az MTA Lendület-Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagja, a középkori gregorián kottaírások szakértője, az elmúlt időszakban Bolyai-ösztöndíjasként végzett kiemelkedő kutatómunkájáért a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumától elismerő oklevelet kapott.


A Gotizáló hangjegyírások Magyarországon a közép-európai gregorián forrásrepertoár tükrében című Bolyai-projekt a késő középkori hazai hangjegyírások és az attól elválaszthatatlan (csak kontextusban értelmezhető) regionális, azaz délnémet, közép-európai (lengyel, cseh) írásmódok a korábbinál részletgazdagabb feltérképezését tűzte ki célként. A kutatás eredménye a sok publikáció mellett egy új hazai hangjelzés-terminológia megalkotása, illetve az összes hazai gregorián forrás hangjegykészletét feldolgozó nagyszabású adatbázis kialakítása volt.


A kottaírásokhoz kapcsolódó rendkívül izgalmas detektívmunka a hazai cantus planus térképén számos fehér foltot színezett ki, s lehetővé tette több ismeretlen középkori kottaíró alhagyomány és másolóműhely elkülönítését pl. a Felvidéken, illetve Erdély egyes tájain.

nov1

MTU 20202020. november 12.
Mi a rész és mi az egész? Középkori kottás kódextöredékek és rekonstrukciójuk


Az ülés előadásai:

  • Czagány Zsuzsa: A zenei szempontú töredékkutatás a medievisztika szolgálatában
  • Gilányi Gabriella: Fragmentumok és kottaírások. Erdély a legújabb gregorián paleográfiai kutatások tükrében
  • Szoliva Gábriel: A 13. századi esztergomi hangjelzett breviárium földarabolt második kötete

 Az előadások az MTA YouTube-csatornáján élőben követhetők.

 

A rész és az egész viszonya a kódextöredékek esetében látszólag egyértelmű. Minden fragmentum egy teljes kódexhez tartozott egykor, s mi más volna a fragmentológiai kutatás legfőbb célja, mint ezen egész minél teljesebb helyreállítása? Ez valóban így van, ugyanakkor számolnunk kell egy másik szemponttal is: a középkori kódextöredékek fragmentumai a legtöbbször nem elszigetelten maradtak fönn. Arra is van persze példa, hogy egy-egy kódex lapjai, laptöredékei önmagukban, különálló egységként kerülnek elő, ez azonban a ritkább eset. Sokkal gyakrabban találjuk őket másodlagos funkciójukban: könyvet, iratot fedő kötésként, kötéstáblát, gerincet védő és erősítő borítóként, előzéklapként, kisebb-nagyobb darabokra vágva és méretre szabva, csíkokra hasítva, keresztbe és hosszába ragasztva, a bekötendő könyv formájának/méretének s a mindenkori könyvkötőműhely gyakorlatának, munkamódszerének megfelelően. Az eredeti környezetéből, anyakódexéből kiszakított fragmentum a történelem egy későbbi pontján tehát egy másik objektummal lép kapcsolatba, s alkot vele új egységet. Az új egység – egy új, másféle egész – tudományos vizsgálatában ismét más kutatási szempontok érvényesülnek és más tudományterületek jutnak szóhoz. Céljuk immár nem kizárólag és nem elsősorban az eredeti fragmentum helyreállítása (helyére állítása), hanem – legalább olyan hangsúlyosan – a töredéket hordozó könyv vagy kézirat keletkezéstörténetének megismerése, az új egésznek a komplex földolgozása.

Az egy éve alakult Kutatócsoport három előadója ezen elméleti alapvetésből kiindulva beszél az első év eredményeiről, kutatási tapasztalatairól és legközelebbi terveiről.

 

Az ülés és előadásainak bővebb leírása elérhető az alábbi linken >>>

 

jan23

 

Ignácz Ádám: Populáris zene és nosztalgia a késő Kádár-korszakban

Bartók terem, 2020. november 12. csütörtök, 10 óra

video

Absztrakt

jan23

 

Békéssy Lili: Zenei reprezentáció és mindennapi zeneélet. Az 1857-es császár-látogatás Pest-Budán

Bartók terem, 2020. október 29. csütörtök, 10 óra

video

Absztrakt

Az MTA Lendület-Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport szeretettel hív minden érdeklődőt, szakmán belül és kívül, a prágai, pozsonyi és budapesti zenei középkorász-műhelyek által kezdeményezett Early Music in Central Europe: Local Elements – Transregional Connections – International Research online előadássorozat nyitó előadására, melyet Barbara Haggh-Huglo, a University of Maryland, College Park professzora tart 2020. október 21-én 17.00 órakor.

 

Az előadás a ZOOM rendszerén keresztül követhető, mely előzetes regisztrációhoz kötött. A regisztrációhoz szükséges tudnivalók a meghívóban olvashatók.

nepzenebartokmuveiben adatbazisA Bartók Archívum új adatbázist tett közzé „Népzene Bartók műveiben” címmel, mely Bartók eredeti népi dallamokat felhasználó műveinek népzenei forrásait mutatja be. Tartalma Lampert Vera Népzene Bartók műveiben (Budapest: Helikon, 2005) című kötetében, valamint a Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása már megjelent köteteiben (München, Budapest: G. Henle Verlag, Editio Musica Budapest, 2016–) közölt adatokon alapul. Azonban – élve a digitális kiadás kínálta lehetőségekkel – ezeket az adatokat sokféle szempont szerint kereshető formában, magukat a népzenei forrásokat (hangfelvételeket és lejegyzéseket) pedig lehetőség szerint teljes körűen teszi közzé.

Az adatbázis a Zenetudományi Intézet honlapján az Adatbázisok menüpont alatt, illetve közvetlenül innen is elérhető. Szerkesztője Kerékfy Márton, társszerkesztője Biró Viola, a kottagrafikai munkákat Nakahara Yusuke és Büky Virág végezte. A bevezető szöveget Lampert Vera írta.

Az adatbázisról Biró Viola ismertetője a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján olvasható.

Vikárius László, a Bartók Archívum vezetőjének emlékező beszéde Bartók sírjánál 2020. szeptember 26-án.

 

 

Koszorúzás az MTA székházában a Bartók emléktáblánál

A Zenetudományi Intézet igazgatója és a BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum munkatársai az emlékezés koszorúját helyezték el az MTA székházában, abban a helyiségben, ahol Bartók 1934-től dolgozott a magyar népdalok rendezésén.

 A Zenetudományi Intézet igazgatója és a BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum munkatársai az emlékezés koszorúját helyezték el az MTA székházában, abban a helyiségben, ahol Bartók 1934-től dolgozott a magyar népdalok rendezésén.

 

 

Koszorúzás Bartók sírjánál

koszoruzas 1 tn koszoruzas 1 tn koszoruzas 1 tn

Fotó: Zeneakadémia.

 

 

A BTK Zenetudományi Intézet igazgatójának kiegészítései Berta Péter, a Magyarságtudományi Kutatóintézet munkatársának cikkéhez.

 

 

feb13

2020. szeptember 24., csütörtök 14:30
MTA BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem
1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 7.
 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Régi Zenetörténeti Osztálya és az MTA „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport meghívja Önt legújabb kiadványainak hangversennyel egybekötött bemutatójára.

A rendezvényen a kiadványok kedvezményesen vásárolhatók meg.

Tekintettel a járványhelyzetre, az Intézetben kézfertőtlenítési és maszkviselési kötelezettség áll fenn, a teremben pedig legföljebb 50 fő tartózkodhat egyszerre. A távolságtartási protokollnak megfelelően a székek egymástól 1,5–2 méterre állnak. Azokat, akik helyet kívánnak biztosítani maguknak a teremben, arra kérjük, hogy részvételi szándékukat 2020. szeptember 21-ig Meszéna Beátánál, a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen jelezzék. Azok számára, akik nem vállalják a személyes jelenlétet, mégis szeretnének részesei lenni az eseménynek, azt javasoljuk, hogy a ZOOM rendszerén keresztül csatlakozzanak hozzánk. Ennek technikai részleteit és a szükséges linket a bemutató előtti napon, szeptember 23-án küldjük el.
A mostoha körülmények ellenére mindenkit szeretettel várunk, akár a valóságos, akár a virtuális térben,

 
Tovább részleteket az rendezvény oldalán találhat.
 

jan23

 

Lipták Dániel: Dincsér Oszkár hagyatéka a Zenetudományi Intézetben

Bartók terem, 2020. szeptember 24. csütörtök, 11 óra

video

Absztrakt

Mélységes fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. EŐSZE LÁSZLÓ Széchenyi-díjas zenetörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja 2020. augusztus 17-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Hamvasztás utáni búcsúztatását 2020. szeptember 30-án 10.00 órakor a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában tartjuk evangélikus szertartás szerint.

 

„Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog”

(Jn 11, 25)

 

Életéért hálát adnak, halálát siratják, emlékét szívükben őrzik: fia és lánya, menye és veje, unokái, dédunokái; Csekő Imre és családja, rokonai, barátai, kollégái, tisztelői.

Dr. Eősze Lászlót a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Táviratcím: Csekő, 1026 Budapest, Hollósy Simon utca 14.