|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
|
|
Tari Lujza: Egy ismeretlen magyar népzenegyűjtés a berlini Phonogramm-Archivban (1935, 1937) |
G. Küppers-Sonnenberg német újságíró és fényképész 1935 és 1939 között öt alkalommal járt a Balkánon, elsősorban azzal a céllal, hogy dokumentálja a Bácskában és a Bánátban élő német lakosság kultúráját, s megismerje a körülötte élő más népekét. A berlini néprajzi múzeumtól megbízást kapott tárgyi anyag gyűjtésére és fonográfos népzenei felvételek készítésére. A technika iránt nagy érdeklődést mutató Küppers bravúros utazásokat tett a maga által vezetett Hanomag autóval Berlintől Skopjeig, Kolozsvártól Csernovicig. Minden útja során érintette Magyarországot, melyről nemcsak nagy elragadtatással írt, hanem számos népzenei–néprajzi vonatkozású fényképet készített, két alkalommal pedig népzenét (szorosan vett paraszti, valamint a tágabb parasztpolgári miliőt reprezentáló, kisvárosi cigányzenés népies műzenét) is gyűjtött.
Mindeddig teljesen ismeretlen volt a Magyarország több területén végzett népzenegyűjtése, csakúgy, mint a felvett horvát, szlovén, német, román, albán, zsidó, macedón népzenei anyag. A hengerek, fényképfelvételek tartalmát egy az adott népek köréből meghívott kutatókból álló nemzetközi munkabizottság azonosította, a jegyzőkönyvek adatait pontosította. A magyar gyűjtés feldolgozását Tari Lujza végezte. A gyűjtésekből válogatás jelent meg CD-n, címlapján az 1935-ös mezőkövesdi felvételről készült fényképpel. A lemez egy nívós sorozat részeként először mutat be európai anyagot: Walzenaufnahmen aus Südosteuropa / Wax Cylinder recordings from Southeast Europe / G. Küppers-Sonnenberg 1935–1939. Berliner Phonogramm-Archiv Historische Klangdokumente / Historical Sound Documents. Herausgeber der Reihe: Lars Christian Koch & Susanne Ziegler, BPhA-WA-7, Ethnologisches Museum, Staatliches Museum Berlin – Preußischer Kulturbesitz, 2011.
