|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kerékfy Márton: Ligeti György 1949/50-es népzenei tanulmányútja |
A Ligeti Györgyről szóló életrajzok rendre megemlítik, hogy a zeneszerző budapesti tanulmányai végeztével, 1949 októbere és 1950 júliusa között ösztöndíjjal Romániába utazott népzenei tanulmányútra, s ennek során előbb a bukaresti, majd a kolozsvári folklór intézetben dolgozott, valamint népzenei gyűjtésekben is részt vett (Kovásziban és Inaktelkén). Tudjuk, hogy tapasztalatairól Ligeti egy beszámolót és egy tanulmányt is írt (Népzenekutatás Romániában, Egy Arad megyei román együttes). Ligeti egyetlen népzenei tanulmányútjának közvetlen és közvetett forrásait 2011-ben alkalmam nyílt tanulmányozni a baseli Paul Sacher Stiftungban, a bukaresti, valamint a kolozsvári folklór intézetben. Előadásomban bemutatom Ligeti román és magyar népzenei lejegyzéseit, ismertetem népzenekutatói munkájának eddig nem tisztázott részleteit, valamint annak kompozíciós hozadékát: két, saját gyűjtésű népdalokon alapuló feldolgozás-ciklust (Inaktelki nóták, Hat inaktelki népdal).
