Hogyan és miért keltettek botrányt a párizsi vásári kofák a Théâtre des Bouffes-Parisiens társulatának 1861-es pesti vendégjátéka alkalmával? Milyen hangnemben jódlizott Hegyi Aranka a Szép Heléna 1888-as népszínházi előadásain? És miért hiányzott Giulietta, a kurtizán neve a Hoffmann meséi magyarországi bemutatójának színlapjáról? Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre keresem a választ előadásomban, melyben Offenbach műveinek 19. századi fővárosi fogadtatását vizsgálom a hardcore tudományosság jegyében.
Csáky Móric kultúrtörténeti tanulmányának (Az operett ideológiája és a bécsi modernség, 1996) megjelenése óta ismeretes, hogy Offenbach darabjainak hatására jelentősen átalakult a szórakoztató zenés színház bécsi és budapesti hagyománya, s a Habsburg Monarchia nagyvárosaiban is megindult az operett-termelés. S bár egy 1999-ben megjelent tanulmánykötetben Rainer Franke a zeneszerző és színházi ember kelet-európai fogadtatásának vizsgálatát sürgette, máig nem történt kísérlet annak vizsgálatára, Offenbach mely darabjait, milyen színházakban, mikor, milyen nyelven és milyen formában játszották a magyar fővárosban.

• Tudományos fórum
• 2012