1936-ban Bartók Törökországban, 1957 és 1978 között Vikár László és Bereczki Gábor a Volga–Káma-vidék finnugor, illetve török népei között gyűjtött népzenét. Sipos János 1987-től végez kutatásokat az anatóliai törökök, azerik, karacsájok, kazakok, kirgizek, türkmének és a terület egyes etnikai és vallási kisebbségei körében. Milyen megfontolások állhattak Bartók anatóliai kutatásai hátterében, egyáltalán miért volt érdemes és érdemes mindmáig magyar etnomuzikológusnak a török népek között kutatnia? A kérdésre adható válasz újabb kérdéseket vet fel. Az előadásban áttekintést kapunk arról, hogyan vélekedtek nagy népzenekutatóink a magyar népzene eredetéről, illetve hogyan függ össze a nyelvi rokonság a népzenei rokonsággal. Megtudhatjuk továbbá, hogy ez a kezdetben a magyar népzene keleti rétegeinek feltárását célzó kutatás hogyan alakult át fokozatosan a hatalmas területen élő törökös nyelvű népek zenéjét feltáró terepmunkává, melyet még izgalmasabbá tett, hogy a feldolgozás és elemzés során kiderült: a törökös népek népzenéi között egész más viszonyok fedezhetőek fel, mint amilyeneket nyelveik között találunk.

A video felvételekkel színesített előadás amellett, hogy megismertet az eddigi kutatások eredményeivel, zenei körútra visz a magyar zenekutatók által meglátogatott törökös népek között.

• Tudományos fórum
• 2013