A Lohengrin 1850. augusztus 28-án Weimarban lezajlott premierje után másfél évtizedig nem került ki újabb opera Richard Wagner műhelyéből. Megmagyarázhatatlannak tetsző ellentmondás, hogy éppen ebben a zeneiszínpadi tekintetben néma időszakban érte el minden korábbi operakomponistát árnyékba borító európai hírnevét. E notorietást előzetesen nyilvánosságra hozott poétikájának és politikájának köszönhette. Ezeroldalszámra kibocsátott írásai telve voltak izgalmas, provokatív, modern, ugyanakkor ingerlően homályos gondolatokkal és fogalmakkal, és önmagukban is elérték volna a kívánt hatást, de átütőerejüket sokszorosan megnövelte evangéliumi attitűdjük. Wagner egy messiás képességével vonzotta magához a híveket és hitvallókat, akik felesküdtek rá, és harcba indultak érte. Ami annyit is jelentett: égisze alatt megvívták saját harcaikat is. A magyar zenekultúrában mindenesetre így történt. Hogy hogyan, arról faggatjuk az előadásban a Zenészeti Lapokat, az első magyar zenei szaklapot, melynek megindítását Mosonyi Mihály kezdeményezte. Kodály szavával: „Mosonyi lelkes híve és propagátora volt Wagner művészetének”. Nem csoda, hogy a folyóirattal afféle magyar Revue Wagnérienne indult útjára.

• Tudományos fórum
• 2013