A 20. századig, majd főleg a 20. század során az európai népzenében általában sok változás történt az egyszólamúság-többszólamúság viszonylatában a korábbi állapotokhoz képest. A magyar népzenét illetően a változások legjelentősebb mértékben a hangszeres zenét érintették a szólójáték helyetti több tagból álló bandák kialakulásával.
A jelen előadás azonban elsősorban a vokális zenére koncentrál, mivel az I. illetve II. világháború után kialakult történelmi helyzet következtében kisebbségi sorba került magyarság közt elindult egy spontán többszólamúsodási folyamat. Terepmunkák igazolják, hogy pl. a szlovákiai, szlovéniai magyarság körében a rádió és televízió általánossá válása, és vele párhuzamosan a hagyomány teljes fellazulása az adott ország népzenéjéhez való bizonyos szintű idomulást eredményezett. Ez a 20. század második felében a korábbiaknál jóval erőteljesebbé vált, többek közt a magyar anyanyelvi iskolák számának csökkenése és az adott nemzet kultúrájának a korábbinál erősebb megismerése (hadkötelezettség, transzmigráció, vegyes házasságok stb.) következtében.
A legújabb többszólamú jelenségeket nem soroljuk a népzene régi rétegeiben jellemző és a kutatás előtt jól ismert egyéb (heterofónia, organum, faux-bourdon) jelenségek közé. Az újfajta többszólamúság a más nyelvű népek újabbkori zenéjével való és a korábbinál erőteljesebb találkozások, hatások következményei. A vokális népzenében fellelhető, a mai magyar határon túl megfigyelhető legújabbkori többszólamú megoldások összességükben azonban a magyar népzene egészét nem érintő, izolált, helyi jelenségek.
Az előadás változata annak a Multipart musical phenomenons in Hungarian folk music c. konferenciaelőadásnak, mely 2013. április 27-én Bécsben, az European Voices III. nemzetközi konferencián az Institut für Volksmusikforschung und Ethnomusikologie an der Universität für Musik und darstellende Kunst Wien rendezésében hangzott el.

• Tudományos fórum
• 2013