|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Riskó Kata: Verbunk és verbunkos - Népi és történeti stílusok kapcsolata |
A verbunk, a verbunkos a magyar népzene északi dialektusterületének is egyik jellegzetes tánca. Ahogyan már több kutató (pl. Martin György, Sárosi Bálint, Tari Lujza) leírta, az erdélyi verbunkok többségének régiesebb dallamával szemben e táncokat verbunkos stílusú, vagy ún. műverbunk dallamok kísérik. A terület néhány csárdása és nem tánchoz használt dallama szintén a verbunkos stílushoz kötődik.
A népi dallamcsoport és a verbunkos rokonsága az utóbbi alapvonásainak közismertsége miatt szembetűnő; a kutatók több népi verbunkdallamhoz párhuzamokat is találtak a történeti forrásokban. Nem vizsgálták azonban a dallamokat egységes csoportként, s nem elemezték jellegzetességeiket részletesen és a történeti forrásokkal összevetve.
Az előadás választ keres a felvetődő kérdésekre: Hogyan illeszthető az északi terület verbunkjainak stílusa a verbunkos zene történetébe? A verbunkos mely korszakaiból őriztek meg tipikus elemeket a néphagyományban fennmaradt verbunkok? S a régi kanásztáncritmusnak a verbunkban való továbbélésén túl – amit már Bartók felismert – mivel járulhatott hozzá a népi hagyomány a 19. század népies közzenéjének változásaihoz?
