Hírek, események |
|
|
|
Riskó Kata: Régi és új formák a korai verbunkosban |
Bár a verbunkos stílusának jellegzetességeit, népzenei és műzenei kapcsolatait számos kutató, köztük Szabolcsi Bence, Bónis Ferenc, Papp Géza, Tari Lujza és Domokos Mária vizsgálta, stílusjegyeinek eredetét máig nem tárta fel a zenetudomány. Papp Géza egy 1976-os tanulmányában kísérletet tett a korai verbunkos elsősorban ritmikai és díszítőelemeinek történeti elemzésére, munkáját azonban nem folytatta újabb részletes kutatás. Előadásomban a formák szempontjából vizsgálom azt az átalakulást, amely a 18. század végén a hangszeres magyar zenében végbement. A szakirodalom általában a periódusokból álló szimmetrikus kisformát említi a korai verbunkos tipikus formájaként. Emellett azonban a forrásokban több régi, már lassan eltűnő strófatípust és, ezzel összefüggésben másfajta dallamszerkezetet találunk, továbbá e formák új ízlés szerinti fokozatos változása is nyomon követhető. Különösen igaz mindez az akkori élő hagyományt feltehetően jobban tükröző – a szerzők feltüntetése nélkül megjelent – sorozatokra, amelyek így a stílus kialakulásának folyamatát is tanúsítják.
