Hírek, események |
|
|
|
Domokos Mária – Paksa Katalin: 18. századi források dallamai és a magyar néphagyomány |
A magyar zenetörténet kottás forrásokban rendkívül szegény, és a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Nagy jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így megkönnyíti a sokszor kezdetlegesen lejegyzett források „megfejtését”. Megjelenés előtt álló könyvünk arra kíván választ adni, hogy milyen – a népzenével összefüggő – forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeket hogyan értelmezhetjük a zenetörténet, illetőleg a szájhagyomány szempontjából. A történeti források és a népzenei típusrend 20. században gyűjtött dallamainak összevetéséből mintegy 200–250 éves időbeli elterjedtség regisztrálható. A népdaltípusok földrajzi megoszlása és a változatok száma, szöveganyaga, népszokásokhoz való kapcsolódása a történeti dallamok hagyományba ágyazottságáról tájékoztat. Mindezek segíthetnek annak eldöntésében, vajon a 18. századi kotta egy sok száz éves hagyomány felkerülése az írott kultúrába, vagy éppen a korabeli populáris divatot örökíti meg, esetleg olyan dallamot, amely éppen akkor kezd folklorizálódni.
