Hírek, események |
|
|
|
Ránki András: A magyar zeneesztétika útjai az 1960-as évek első felében |
A magyar zeneesztétikai gondolkodás történetében kiemelkedően fontos az 1960-as évtized. 1962 és 1966 az a két szimbolikus dátum, amely a nevezett diszciplína hazai felfutását keretezi. 1962-ben A valóság zenei képe címmel látott napvilágot Ujfalussy József kandidátusi disszertációja, amelyben a szerző a zenei közlőközeg szerkezetének és működésének sajátosságait vizsgálta. 1966-ban publikálta Maróthy János Zene és polgár – zene és proletár című akadémiai doktori értekezését, amelyben a zenei típusalkotás körében mozgó történeti vizsgálódásoké a főszerep, míg ugyanebben az évben A zeneesztétika története I. Éthosz és affektus címmel kiadott kandidátusi értekezésében Zoltai Dénes az európai kultúrában felhalmozódott, zenével kapcsolatos reflexiók szisztematikus áttekintésére vállalkozott. Előadásomban e három mű alaptendenciáinak felvázolására teszek kísérletet, vizsgálva egymáshoz való viszonyukat, valamint a hazai általános művészetfilozófiai és a nemzetközi zeneesztétikai diskurzusban betöltött funkciójukat is.
