A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
2025. június 26–28. az Alamire Foundation, a Leuveni Katolikus Egyetem és a Royal Library of Belgium (KBR) szervezésében és támogatásával rendezték meg a Global Music and Religious Orders in the Early Modern Era című nemzetközi zenetudományi konferenciát, amelyen a BTK Zenetudományi Intézet két kutatója, Papp Ágnes és Richter Pál vett részt. A két és fél napos konferencia csütörtökön és pénteken Leuvenben az Alamire Foundation Park Abbey-ben található Polyphony Házában, szombaton pedig Brüsszelben a Belga Királyi Könyvtár Panoráma termében zajlott. A kézirattárban a könyvtár állományából külön kis kiállítást rendeztek a konferencia résztvevői számára a témához kapcsolódó, nevezetes dokumentumokból – korai nyomtatványokból és kéziratokból –, majd bemutatták az újranyitott KBR múzeum ragyogó tárlatát a Burgundi Hercegség könyvtárának kincseivel, köztük a reneszánsz vokálpolifónia kézirataival.
A konferencia fő szervezője Henry T. Drummond brit zenetörténész, a KU Leuven és az Alamire Foundation kutatója volt. A konferenciának Magyarországon kívül az USA-ból, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Olaszországból, Spanyolországból, Svájcból, Szlovéniából, Szlovákiából és Ukrajnából voltak résztvevői. Papp Ágnes a cseh kancionálok és a magyar jezsuita énekeskönyvek kapcsolatáról (From Czech kancionáls to Hungarian Jesuit Hymnbooks: Transmission and Connections of Vernacular Church Song Repertoire in Seventeenth-Century Central Europe), Richter Pál pedig Kájoni János munkásságáról (Musical Syncretism in the Works of a Seventeenth-Century Franciscan Monk in Transylvania) tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást.
Richter Pál