|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
2025. június 10-én került sor a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Bartók termében Ferenczi Ilona Csáti graduálról összeállított iker-kiadványának bemutatójára. Az esemény során többször „elveszett és megtaláltatott”-ként említett forrás közkinccsé tétele nemcsak a Magyar Zenetörténeti Osztály nyugalmazott munkatársának újabb, népénekvizsgálatra épülő munkája, de interdiszciplináris szempontból is gazdag elemző-anyagot nyújt.
Az ünnepi esemény moderátora, Kim Katalin, osztályvezető, igazgatóhelyettes, a kötet szerkesztője, a Magyarország zenetörténete-kézikönyvsorozathoz kapcsolódó – Bárdos Kornél-kezdeményezte és azon belül a 16–17. századra is specializálódó – alapkutatások, valamint az évtizedek során újrafogalmazott, mikrohistóriai fókusszal bővülő osztálymunkák lényeges eredményeit közlő Műhelytanulmányok-sorozat jelentőségének felidézésével vezette be a szerző, Ferenczi Ilona kötetét. A bemutatón a kiadást támogató gyűjteményi, teológiai és hitéleti intézmények képviselői is megjelentek.
Enghy Sándor, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem rektora az értékfelismerés és értékmegőrzés erejét, a teológia és a zenei gyakorlat szerves kapcsolatát, jelen kiadvány összefogásra épülő fontosságát emelte ki. A kötetet egy hányatott sorsú forrás immár mindenki számára elérhetővé tett tételeként méltatta Kovács Áron, az őrzési hely és a forrásmunkát engedélyező Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Kézirattárának vezetője. Gazda István, a Mezőcsáti Református Egyházközség lelkésze a megőrzés – helyreállít(ód)ás – az értékek életre keltése hármasságában foglalta össze a graduál történetét és újra elevenedését a helyi gyülekezet zenekutúrájában.
 |
 |
 |
H. Hubert Gabriella irodalomtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény nyugalmazott igazgatója az első magyar kéziratos protestáns graduál jegyzetes átiratának, valamint hasonmás kiadásának hiánypótló voltát hangsúlyozta. Könyvismertetőjében kitért Ferenczi Ilona 40 évvel ezelőtti, az irodalomtörténészek számára is iránytűnek számító első protestáns graduálokról szerzett publikációjára, az irodalomtörténészek által is használt kéziratos graduálkatalógusra – melyhez képest jelen kiadvány a zenei paleográfiai részletek alaposabb vizsgálatát, a modern-értelmező átírásokkal való elmélyült összevetést is lehetővé teszi az érdeklődők számára. Méltatta a szerző magyar nyelvű gregorián és liturgia kapcsolatában végzett feltárásait, az énekgyűjtemények keletkezési helyeinek, korabeli gyakorlatának témájában született kutatásait. Az egy újfajta zenetörténetírás ambíciójával – a Magyar Zenetörténeti Osztály által – elindított Műhelytanulmányok-sorozat 16–17. századra fókuszáló részeként, analógiának tekinthető az irodalomtörténeti kutatásokkal. A tanulmánykötetben (1.1.) értelmező átírás, kritikai jegyzetek segítik a tájékozódást. A feltehetően 1602 körül – esetleg némileg előbb –– készült kézirat facsimile-közléséből (1.2) az anonim szerző zeneértő, szép notációjú, érthető neumákkal operáló stílusa is nyomon követhető.
 |
 |
Richter Pál ismertetőjében a Műhelytanulmányok-sorozat új, dupla kötetét a mezőcsáti gyülekezet kezdeményezte és támogatta vállalásként is jellemezte. A 18. században Csáton megtalált, majd Sárospatakra vitt, végül számos hányattatás után 2006-ban államközi egyezménnyel hazakerült kézirat liturgiatörténeti jelentősége ahhoz is köthető, hogy még a Huszár Gál-féle graduál egyházi évnek megfelelő rendjét követi. Keletkezéstörténete, a hasonmásközlésben is nyomon követhető igényes kivitelezése, zenei helyesírása mellett az énekeskönyv érdekes adalékkal szolgál a középkori magyarországi graduál-gyakorlat korai protestáns énekhagyományban való tovább éléséről is. A közreadás e tradíció újra élővé tételének reményét is magában hordozza.
E gondolatra rímelve, az esemény zárásaként a Csáti graduál néhány tételét szólaltatta meg a Zenetudományi Intézet munkatársaiból alakult ad hoc énekkar, Ferenczi Ilona rövid elemzéseivel és vezetésével.
Tóth Emese
Fotók: Vizinger Zsolt és Szőts-Rajkó Kinga
