Hírek, események |
|
2025. május 22‒23-án Esztergom adott otthont a Scriptorium-konferencia idei, a Prímási Levéltár, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ és a PPKE BTK Klasszika Filológia Tanszék által szervezett alkalmának. Ahogy az eddigi konferenciák, úgy az immár nyolcadik tanácskozás is történeti időrendben haladva, összesen hét szekcióban vette sorra a különböző tudományterületről érkező harminc előadó legfrissebb kutatási eredményeit. A kétnapos programot Varga Lajos váci segédpüspök, az állandó szervező, az OKGYK igazgatójának szavai keretezték.
Az első napon a középkori és kora újkori kéziratosság emlékei álltak a figyelem középpontjában. Az első csoportban két előadás is töredékkutatással foglalkozott, az egyik zenei vonatkozású volt. Gilányi Gabriella (Régi Zenetörténeti Osztály) az Esztergomhoz köthető ‒ itt őrzött zsolozsma-, ill. esztergomi miseénekeket tartalmazó ‒ kódextöredékek újabban felkutatott, esetenként igen apró darabjait mutatta be. A következő szekciót Czagány Zsuzsa (Régi Zenetörténeti Osztály) előadása nyitotta egy, a 16. század első harmadában a kolozsvári Szent Mihály templom számára készült miseének-gyűjteményről. A jelenleg Gyulafehérváron őrzött, csonka Graduale három töredékére az előző évben Kolozsvárt akadtak az előadó által vezetett MTA-Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai. Ugyanebben a szekcióban még egyszer hallhatott a közönség zenei töredékről, mégpedig a Csurgói Református Gimnáziumban őrzött források kapcsán Kisdi Klárától (HUN-REN OSzK Fragmenta et Codices Kutatócsoport). A többi felszólalás igen változatos képet mutatott nyelvészeti, rejtjelezési, történelmi, egyháztörténeti vagy éppen teológiai-liturgikus források és fejtegetések bemutatásával.
A konferencia második napján elhangzott előadások időköre a 17-iktől a 20. századig terjedt. Nemcsak időben, de tematikában is egymástól távol eső kéziratok kerültek terítékre: a történeti szemtanúi beszámolóktól a közéleti beszéden át a visszaemlékezésekig, a költői alkotásoktól a naplófeljegyzéseken át a magánlevelekig, valamint a boldoggá avatási ügyektől és a szerzetesi nekrológoktól az iskolaépítési dokumentumokig igen színes volt a paletta. Ebbe a kavalkádba jól illeszkedtek az újkori, kéziratos egyházi énekeskönyvek.
Katolikus kántorkéziratokról nem csak Kővári Réka (Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum) és Papp Ágnes (Magyar Zenetörténeti Osztály) beszélt. Barna Gábor néprajzkutató (Szeged) előadásában a 19. századi, Alföldről fönnmaradt, halott melletti virrasztásokhoz szolgáló énekeskönyvek tartalmában megfigyelt különbségeket-változásokat elemezte. Miklós Réka (Zenta, Szeged, Graz) a bácskai németek egy 20. század eleji énekeskönyv-kiadványát és a kapcsolódó kántori segédanyagokat, orgonakíséreteket mutatta be. A Zenetudományi Intézet két munkatársának előadása zenetörténeti forrásként részben már korábban is ismert, de újabban nem kellőképpen értékelt, vagy lappangó 18–19. századi kántorkönyvekről szólt. Kővári Réka a Petróci Sándor kanonok-plébános és könyvtárvezető Vácott őrzött hagyatékából közelmúltban előkerült kéziratok sorsával foglalkozott. Papp Ágnes azokra a 19. század eleji kántorkéziratokra hívta fel a figyelmet, amelyek többek között majdnem kétszáz évvel korábbi dallamokat konzerváltak, így betekintést engedtek az énekek változataiba és hosszan tartó történetébe, amit a múlt századi magyar népénekkutatás igyekezett is kiaknázni.
A tudományos tanácskozás mellett üdítő színfoltot jelentett egy tervezett, valamint egy spontán tárlatvezetés a konferenciának is helyet adó Szent Adalbert Központban. Első nap estére esett a Rózsa a liliomok között ‒ Esztergom „Rubintként ragyogó csodás művű” középkori székesegyháza című időszaki kiállítás közös megtekintése. A középkori Magyar Királyság egyházi központját, a Szent Adalbert templomot az egymásba nyíló termekbe tervezték úgy, mintha magába a székesegyházba lépnénk be, és haladnánk végig az épületen (majd a képzeletbeli sekrestyeajtón kilépve a folyosón ér véget a kiállítás). Az igen látványos, maketteket, másolatokat és eredeti tárgyakat számos molinó kíséretében felvonultató kiállítás az alapítástól az 1450 novemberi felszentelésig kíséri végig a székesegyház és a hozzá tartozó épületek sorsát. A szövegekben, ábrázolásokban és régészeti maradványokban ránk maradt információkat rekonstruálva láthattuk. Az utolsó teremben megfestett szentelési jelenet is a legapróbb részletekig kidolgozott, ahogy megtudtuk Hegedűs Andrástól, a Prímási Levéltár vezetőjétől. A második napon a hosszabb ebédszünet alkalmat adott az ismerkedésre a Keresztény Múzeum Erdélyi Zsuzsanna Gyűjteménye állandó kiállításával – a vallási néprajz tárgyi emlékeivel – Barna Gábor kalauzolásában.
Kővári Réka - Papp Ágnes
Hegedűs András, a Prímási Levéltár vezetője tárlatvezetést tart a konferencia résztvevőinek a „Rózsa a liliomok között” c. kiállításban
A Szent Adalbert székesegyház és a mai bazilika egymáshoz viszonyított fekvése és arányai (makett a kiállításban)
A Szent Adalbert székesegyház felszentelésekor, 1450. november 15-én Szécsi Dénes bíboros érsek megkeni szent olajjal a templom falait (festett jelenet a kiállításban)
A székesegyház 1450 novemberi felszentelésekor ‒ míg az érsek szent olajjal megkeni a templom falait ‒ a szentélyben a már megkent oltárt egy klerikus folyamatosan tömjénezve járja körül (a kiállítás festett jelenete előtt az érseki trón és márványpadló)
Papp Ágnes
Kővári Réka
