2024 novemberében jelent meg a Bartók Béla Zeneművei Kritikai Összkiadásának 10. kötete, amely a zeneszerző valamennyi énekhangra és zongorára írt népdalfeldolgozását tartalmazza. A kötet azáltal, hogy a műfaj minden darabját egybegyűjtve közli, egyedülálló áttekintés ad e különleges, Bartók műhelyében oly fontos szerepet játszó műfajról, és ennek stiláris változásairól. Sokatmondó a kötet műveinek kivételesen tág időkerete is: a kötet legkorábbi darabja egyidős Bartók első, meghatározó népdal-élményével (Székely népdal, 1904), a legkésőbbi a halálának évére datálható (Három ukrán népdal, 1945). A kötet különlegessége ugyanakkor, hogy számos Bartók életében kiadatlan, illetve korábban nem ismert műalakot tesz közzé, ezáltal minden eddiginél árnyaltabb képet nyújt Bartóknak e műfajhoz való viszonyáról. 

A Lampert Vera közreadásában, Biró Viola közreműködésével készült kötet kotta főrésze hét kompozíciót tartalmaz, köztük olyan jól ismert műveket, mint a Nyolc magyar népdal, a szlovák népdalokra komponált Falun, a Húsz magyar népdal, vagy a Bartók és Kodály által 1906-ban közösen kiadott Magyar népdalok Bartók-dalai (ez utóbbiakat két verzióban közli, az első kiadás, illetve az utolsó revideált kiadás szövege szerint). A kottarész Függelék-anyaga ellenben jelentős részben újdonság: a mintegy nyolc, kéziratban maradt mű (végigírt de nem véglegesített sorozatok – köztük egy kilenc darabból álló, eddig jószerivel ismeretlen román népdalciklus –, alkalmi összeállítások, és befejezetlen vagy töredékes művek), illetve néhány műverzió egy része most került először kiadásra. Miközben e kiadatlan, többnyire a népdalgyűjtések időszakából származó művek Bartók kompozíciós és népzenekutatói munkájának szoros összefüggéseiről árulkodnak, a műverziók a népdalfeldolgozás módjának és céljának sokféleségéről adnak képet. Ez utóbbira különleges példa a Bartók–Kodály kiadvány néhány darabjának háromféle feldolgozása: a kiadásban megjelent, műkedvelőknek szánt eredeti változat (Magyar népdalok, BB 42, 1906), az ezzel egykorú, Bartók saját használatára szánt koncertverzió (Négy magyar népdal, 1906), végül a mintegy húsz évvel későbbi, lemezfelvételen rögzített, merész harmonizálású koncertverzió (Öt magyar népdal, BB 97, 1928). 

A kötet anyagát gazdag szövegapparátus egészíti ki. A kottaközreadást a művek keletkezés-, előadás- és fogadtatástörténetéről tájékozató háromnyelvű előszó vezeti be, amelyet az előadóknak szánt, Bartók kottaírási sajátságait és előadási kérdéseket tárgyaló fejezet követ. A Függelék második részében a dalszövegek szószerinti angol fordítása kap helyet. Végül kritikai megjegyzések zárják a kötetet, amelyek a művek kompozíciós forrásait mutatják be, olykor keletkezéstörténeti kérdések részletes tárgyalásával, illetve kottakéziratok – mindenekelőtt a Húsz magyar népdal teljes fogalmazványának – átírásával.

Biró Viola

• Bartók Béla
• 2024