A magyar népzenekutatásban kevéssé kutatottak azok a jellegzetesen hangszeres fogalmazású dallamok, amelyeket nem, vagy csak távolról lehet valamely magyar népdaltípussal rokonítani; ilyen többek között az erdélyi férfitáncok zenéje. A gyors legényes tánctípushoz kapcsolódó dallamok Közép-Erdélyben viszonylag egységes, jól áttekinthető műfajt alkotnak. Ugyanakkor a dallamkészlet bősége és összetétele tájanként változik. A Maros–Küküllők vidéke e tekintetben meglehetősen elkülönül a többi aldialektustól: vannak csak itt élő típusok, viszont más, egyébként elterjedt típusok itt hiányoznak. Előadásomban annak  a dallamformáló elvnek a szerepét elemzem, amelyet Bartók Béla román hangszeres dallamgyűjteményének előszavában a „shifted rhythm” terminussal ír le: egy háromtagú motívum oly módon ismétlődik meg, hogy az egyes motívumelemek metrikai helyzete a visszatéréskor megváltozik. A magyar népzenében ezt az eljárást még nem vizsgálták, pedig Erdély-szerte találhatunk rá magyar példákat. A vonatkozó dallamok elemzése arra mutat, hogy a metrikus motívumeltolódás különösen jellemző a vidék régiesebb kultúrájú mikrotájaira, így dialektális elhatároló jelentőséget is tulajdoníthatunk neki.

Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet (Zoom-alkalmazással) élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. A közvetítés az alábbi linkre kattintva tekinthető meg: https://zoom.us/j/96811498400.

• Tudományos fórum
• 2021