Egy archívum olyan, mint a brácsaszólam a zenekarban: ha jó, senki sem veszi észre. Láthatatlanul működik, hiteles adatokkal támasztva alá a különböző kutatásokat. Az így született publikációkra vetülő reflektorfényből azonban kevés jut e kutatásokat kiszolgáló archívumokra. Napjainkban a kutatói feladatok változását; bővülését és differenciálódását tapasztalhatjuk. Egyre nagyobb hangsúllyal jelenik meg például a múzeumpedagógia, az ismeretterjesztés, a tananyagfejlesztés, gyakran interdiszciplináris kontextusban. A zene- és táncfolklór ma már nem csak egy szűk tudományos réteg érdeklődésére számíthat, így az adatok ellenőrizhetősége és gyors elérése létkérdéssé vált. 

Vajon ki tudja-e szolgálni ezeket a megváltozott igényeket egy hagyományos archívum? Lehet-e kutatás tárgya maga az archívum? Hogyan hat a digitális bölcsészet az archívumi gyakorlatra? Milyen határai vannak a gépi intelligencia felhasználásának? Miközben válaszokat keresünk e kérdésekre, az örökölt problémáktól eljutunk a legújabb publikálási koncepciókig.

• Tudományos fórum
• 2018