Intézetünkben Czagány Zsuzsa vezetésével új kutatócsoport alakult a magyar középkor hangjelzett kódextöredékei tanulmányozására és publikálására. Pályázatuk eredményéhez gratulálunk és sikeres munkát kívánunk!

Digitális zenei fragmentológia. A magyar középkor hangjelzett kódextöredékei – kutatás, rendszerezés, online megjelenítés

Az MTA BTK Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai:

Czagány Zsuzsa, kutatócsoport-vezető

Gilányi Gabriella, tudományos főmunkatárs

Szoliva Gábriel OFM, PhD hallgató

Meszéna Beáta, kottagrafikus

Gaál Eszter, DLA hallgató

A kutatás bemutatása

Pályázatunk kulcsszava a rekonstrukció. Miből rekonstruálunk mit? Többé-kevésbé véletlenszerűen fennmaradt, kottaírást tartalmazó pergamendarabokból, csíkokból, olykor egészen apró töredékekből állítunk helyre nagyobb egységeket, szerencsés esetben egész oldalakat, sőt könyvrészeket. Olyanokat amelyek egykor a középkori Magyarország egyházaiban, világi és szerzetesi közösségeiben használt szertartáskönyvekbe, liturgikus-zenei kódexekbe tartoztak. E kódexek az idők folyamán kikoptak a használatból; lapjaikat kihasították, földarabolták és könyvborítóként újrahasznosították; ilyen újrahasznosított alakban – 16-17. századi nyomtatványok vagy kéziratok borítójaként – találkozunk velük számos magyarországi és külföldi könyvtárban.

A rekonstrukció legelső, vagy legalsó szintjén – amelyet nevezhetünk archeo-muzikológiának – megállapítjuk, az adott fragmentum mit és hogyan tartalmaz: milyen énektételek, szövegek és dallamok vannak rajta lejegyezve, és ez utóbbiak milyen fajta kottaírással. Mind a kottaírásnak, mind a dallamváltozatoknak ugyanis identitást kifejező szerepük volt a középkorban: az, hogy a hajdani lejegyző milyen kottaírást használt a lejegyzéskor, illetve merre kanyarította a dallamot, következtethetünk az egykori kódex keletkezésének idejére, használati helyére, megállapíthatjuk, vajon az székesegyház vagy gazdag társaskáptalan tulajdona volt-e, vagy kis falusi plébániáé, netán a királyi udvarban forgatták, esetlege külföldről importálták, és itthon hozzáigazították a hazai szokásrendhez.

A rekonstrukció következő szintjein a megtalált és azonosított kódextöredékek rendszerbe foglalása következik: az a folyamat, melynek során egyfelől a töredékek köré képzeljük a teljes kódexet, másfelől a fragmentumokat formai és tartalmi tulajdonságaik alapján csoportokba/családokba rendezzük, meghatározott korhoz, térséghez és intézményhez kapcsolva őket. Ha szerencsénk van, az újonnan föltárt töredéket már ismert kódex lapjai közé illeszthetjük, vagy több töredékről állapíthatjuk meg, hogy hajdan ugyanahhoz a mára elveszett könyvhöz tartoztak. 

A kottás kódextöredékek rekonstrukciójának eredményeit az erre a célra létrehozott Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis web-oldalon tesszük közzé; remélve azt, hogy a világszerte, de különösképpen a közép-európai országokban az utóbbi évtizedben föllendülő töredékkutatás hasonló célú kezdeményezéseivel találkozva a középkori Magyarország kottás kódexállományának egyre nagyobb részét tudjuk – legalább virtuálisan – rekonstruálni.