A zsolozsma commune sanctoruma (a szentek „közös részének” offíciumai) a sanctorale szakasz (a szentek liturgikus alkalmainak éves ciklusa) tételkészletével szoros egységet alkot. A szentek ünnepeinek liturgikus zenei anyagát meghatározott alkalomra komponált saját (proprium) tételekből vagy a szentek egy-egy csoportjának (apostolok, evangélisták, mártírok, hitvallók és szüzek) megfelelő közös (commune) tételkészletből biztosították.

A commune sanctorum repertoár kiegészítő szerepét, thesaurus jellegét tükrözi a korai zsolozsmaforrások könyvszerkesztési módszere is, amely a könnyebb könyvkezelés érdekében a proprium anyagot követően bizonyos commune tételeket, tételcsoportokat a sanctorale egységébe interpolálva, a többi tételt a szerkönyv végén összegyűjtve rendezi. A középkor folyamán a commune sanctorum zsolozsmák egyes tételkészlete és belső szerkezete meghatározott folyamatok mentén rögzült és a sanctoralétól elkülönült, miközben liturgikus alkalmazása a szentek zsolozsmaciklusainak (historiae) ezredforduló utáni ugrásszerű növekedésével folyamatosan csökkent.

Előadásomban a commune evangelistarum offícium megalkotásának liturgia- és zenetörténeti folyamatát tárgyalom. Ez a kései, feltehetően a 13. század első felében összerendezett zsolozsma a commune sanctorum repertoár késő középkori gyarapodásának egyedi példája, amely szokatlan módon a kötött liturgikus funkció lazulásával válhatott a commune repertoár részévé, és egyidejűleg a commune zsolozsmák késő középkori rendszerezési módszerébe is betekintést nyújt.

• Tudományos fórum
• 2018