A Veszprémi pontifikále liturgiai és zenei tekintetben is igen fontos XIV. századi forrásunk. Mindössze két rokon műfajú kódex maradt fönn a középkori Magyarországról, vonalrendszeres kottát azonban csak a veszprémi forrás tartalmaz. A pontifikále könyvtípusára a IX. századtól kezdve fokozatos egységesedési folyamat jellemző. A XIV. században Európa nagy részén a Durandus által szerkesztett pontifikále másolatai terjedtek el, a keletebbi régióban azonban korábbi változatok is használatban voltak. Ilyen a Veszprémi pontifikále is – sajátos liturgikus rendjének eredetét eddig nem sikerült azonosítani.
A pontifikálék kottás tételeket is tartalmazhatnak, amelyek jellemzően más műfajú könyvekben, elsősorban zsolozsmaforrásokban is megtalálhatók. A liturgikus párhuzamok keresése mellett tehát a dallamváltozatoknak a magyarországi antifonálék anyagával való összevetésére is lehetőség nyílik. A tapasztalatok alapján a Veszprémi pontifikálénak nemcsak liturgikus rendje sajátos, de dallamvariánsai is eltérnek a hazai normatívától. Disszertációm tárgya a kódex templomszentelési szertartása, amely a pontifikálék leghosszabb, legösszetettebb fejezete, és amelyben a legtöbb kottás tétel is található. Az előadás a forrásról és műfaji környezetéről, valamint a templomszentelési szertartás zenei repertoárjáról és a tételek elrendezésének sajátosságairól nyújt képet

• Tudományos fórum
• 2012