|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
|
|
Gombos László: Egy világhírű ismeretlen: Kozma József találkozásai Farkas Ferenccel és az alkalmazott zenei műfajokkal |
A Farkas Ferenccel egy évben, 1905-ben született Kozma József francia chansonjaival és filmzenéivel világsikert aratott, hazájában azonban – több évtizedes emigrációjának köszönhetően – szinte elfelejtették. Akárcsak pályatársa, ő is igen sokoldalú volt. Sokoldalúnak kellett lennie, mivel a Zeneakadémiáról kikerülve korrepetitorként, színházak zenei mindeneseként és a filmiparban tevékenykedve biztosította megélhetését. Bár ideje és energiája nagy részét az alkalmazott zene kötötte le, mindvégig megőrizte ambícióját, hogy a „komoly” műfajokban is maradandót alkosson. Az előadás a Hulló falevelek alkotójának zeneszerzői útkereséseibe ad bepillantást a különféle darabok és környezetük felidézésével.
