|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Kodály és az emberiség – Dalos Anna előadása Los Angelesben
2023. július 31. és augusztus 4. között a Los Angelesi Colburn School ad otthon az idén ötven éves Nemzetközi Kodály Társaság (International Kodály Society) évfordulós konferenciájának. A Connecting Humanity Through Music című szimpóziumon, négy párhuzamos ülésszakon közel száz előadó beszél Kodály Zoltán zenepedagógiai módszeréről és annak korszerű alkalmazási lehetőségeiről a világ minden táján. Augusztus 2-án délelőtt meghívott előadóként Dalos Anna, a BTK Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója tart keynote előadást. Zoltán Kodály’s Humanism című referátuma – a nagyrészt az 1920-as és 1930-as években keletkezett Magyar Népzene-sorozat elemzésével – arra a kérdésre keresi a választ, milyen emberi gesztusok, érzések, tragédiák keltették fel a népzenekutató és zeneszerző Kodály érdeklődését és váltottak ki belőle együttérzést a parasztság iránt.
ELVESZETT ÉS MEGTALÁLT TÖREDÉKEK – A Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai Cascaisban
A lisszaboni NOVA egyetemen működő CESEM (Centro de Estudos de Sociologia e Estética Musical / Centre for the Study of the Sociology and Aesthetics of Music) Early Music Studies kutatócsoport nemzetközi kollokviumot tartott 2023. július 19 ̶ 22. között a Lisszabon melletti Cascaisban Lost and Found: Traces of Early Music címmel. A konferenciára a kutatócsoport Texts and Voices Lost and Found: Recovering, Reconstituting, and Recreating Musical Fragments (c.1100-c.1600) 2021 óta futó projektjének részeként került sor, s a projekt két szálának megfelelően az előadások is két tematikus egység köré szerveződtek. Egy részük a középkori liturgikus egyszólamúság töredékesen fennmaradt forrásait, másikuk a 16. századi Portugália polifon zenéjének eddig jobbára ismeretlen, túlnyomórészt a coimbrai Santa Cruz kolostorban fönnmaradt kéziratait, illetve szerzőit és műveit mutatta be.
Megjelent három, 19. századi alföldi kéziratos énekes- és kántorkönyv hasonmás kiadása
Harangozó Imre – Kővári Réka (közread.): Magyar isteni szolgálat... – Alföldi kéziratos kántorkönyvek a 19. századból. Ipolyi Arnold Népfőiskola, Újkígyós, 2022. 261 p.
Az elmúlt századokból elő- vagy nyilvánosságra kerülő egy-egy kéziratos énekeskönyv mindig felkelti a vallásos énekek, népénekek iránt fogékony ember érdeklődését. Ha pedig mindehhez még kotta is társul, akkor a kutató már a mennyben érzi magát.
Még a múlt évezredben került az akkor ifjú tanító, hitoktató, a népi kultúra megőrzéséért és megismertetéséért azóta is híven munkálkodó újkígyósi Harangozó Imre tulajdonába három kéziratos énekeskönyv, amelyek a 19. század folyamán íródtak az Alföld különböző pontjain. A most megjelent kötet első, legnagyobb, zenei szempontból legértékesebb (a dél-alföldi Bácska területéről való) adai, valamint az utolsó, legrövidebb (a közép-alföldi Békésben fekvő) újkígyósi énekeskönyv a címlapon közli az utókorral, hogy hol is készült, ill. hol voltak használatban a bennük rögzített énekek, énekszövegek. A második kéziratos keletkezési helyét a közreadás során sikerült megállapítanunk, amikor is néhány (halottas) énekszövegben a helység plébánosának és papjának neveit olvastuk: Jászfényszaru (Észak-Alföld, Jászság).
A kántorkönyvek anyaga ugyan eltér egymástól, azonban – akár e három kéziratost együtt, akár csak a legelsőt tekintjük – jól mutatják a kor egyházzenei és kántori gyakorlatát. A teljes énekanyag túlnyomó többsége szentmisékre való, de emellett Újkígyóson zsolozsma-anyagot is olvashatunk (igaz, átköltött formában). Az adai kántorkönyv a magas zeneművészettől (M. Haydn-szerzemény magyarítása) a népi(es) műzenén (az ún. pásztormisén) keresztül a személyes halottas énekekig új és régi énekanyagot egyaránt tartalmaz, közülük többet kottával, néhányat kísérettel is. A jászfényszarui énekeskönyv főként halottas anyagával mutatja azt a – különben az adai kéziratosban is meglévő – gyakorlatot, hogy a halotti vagy emlékmisére a hozzátartozók mit vártak el a kántortól (az elhunyt nevén kívül pl. foglalkozására vonatkozó adatokat is olvashatunk az énekszövegekben).
A kötetben közreadott kéziratosok a liturgia-, kegyesség-, zene-, irodalom- és helytörténet, valamint a vallási néprajz számára is adalékokkal szolgálnak.
Kővári Réka
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 2023 – A BTK munkatársainak nyertes pályázatai
A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársai közül 2023-ban Dóbék Ágnes, Papp Ingrid, Riskó Kata, Somogyi Szilvia, Szakál Anna, Turbucz Dávid és Ulicsni Viktor nyerte el az ösztöndíjat.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma 2023. június 8-i ülésén döntött az idén benyújtott pályázatokról. Ebben az évben 834 érvényes pályázat érkezett, amelyek közül a szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján 155 részesül a támogatásban.
A nyertes pályázatot benyújtó kutatóknak a Bolyai-ösztöndíj elnyeréséről kiállított okleveleket a szeptemberi Bolyai-napon adják majd át.
Zenetudományi Intézet – Zenetörténeti kincsek kutatása világhírű zeneszerzőktől a népzenéig
Az Erdődy–Hatvany Palotában található BTK Zenetudományi Intézet különleges zenetörténeti kincseket, egyedülálló gyűjteményeket, archívumokat őriz. Intézeteinket bemutató videósorozatunk legújabb epizódjában a zenetudományi kutatásokba tekintünk be.
Kiállítótér egyedülállóan a Zenetudományi Intézethez kapcsolódik a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban. A Zenetörténeti Múzeum az 1969-es alapításától gyűjti a zenetörténet Magyarországon fellelhető tárgyi emlékeit: hangszereket, régi hanghordozókat, fotókat, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat. Farkas Zoltán, a múzeum vezetője számára a legfőbb kihívás az, hogy a zenetudomány eredményeit emberközelien mutassa be a nagyközönség számára.
Az intézetben található Bartók Archívumot 1961-ben alapították a Bartók-hagyaték megőrzésére. Az alapja a híres zeneszerző magyarországi hagyatéka, amelyet ifj. Bartók Béla helyezett el itt tartós letétbe. Az eredeti kéziratok tekintetében a világ második legnagyobb Bartók-gyűjteményének számít. Az archívum az életmű kutatásának központi intézményének tekinthető és a mai napig nemzetközi érdeklődés övezi. Az archívum munkatársainak egyik legfőbb vállalkozása a Bartók-összkiadás elkészítése, amely Somfai László irányításával indult meg, és jelenleg Vikárius László vezetésével folyik.
Az intézet különleges gyűjteménye a magyar népzenei és néptánchagyományt rögzítő hang- és filmfelvételek. Ezek archiválása, hiteles adatolása, sokoldalú feltárása, hozzáférhetőségük biztosítása fontos feladat. Az archívum a hangzó felvételekből mintegy 18 500 órányi anyagot őriz. Arról, hogy ezek digitalizálása miként zajlik, Buzás Attila hangmérnök mesél a filmben. A Néptánc Archívum Európa egyik legnagyobb néptáncgyűjteményét óvja, amely főként a Kárpát-medence magyarságának táncaira, tánczenéjére és táncéletére vonatkozik. Az archívum filmtára mintegy 400 ezer méter filmen majdnem 700 óra terjedelmű anyagot tartalmaz, a kézirattára pedig több tízezer lap terjedelmű kéziratos anyagot őriz. Emellett a táncfotótára és a táncírástára is szintén fontos része, ez utóbbinak a kétharmadát a lábánkinetográfiai lejegyzések teszik ki. Hogy ez pontosan mit jelent, azt Karácsony Zoltán mondja el az archívum bemutatása mellett.
Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető
Lipták Dániel gyakorló népzenészek sorából érkezett és kezdte el feldolgozni Dincsér Oszkár hagyatékát, aki a magyar népzenekutatás egyik kulcsfigurája volt. Nevét leginkább a Két csíki hangszer című úttörő szemléletű tanulmány, valamint a népzenei gramofonfelvételek kapcsán ismeri a szakma. Hagyatéka 2018 végén bukkant fel, és 2019 májusában került az intézet birtokába.
A 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport elsődleges célja a 20. századi magyar zene dokumentumainak összegyűjtése, archiválása és kutatása. Az archívumban olyan kiemelkedő gyűjtemények találhatók, mint Dohnányi Ernő és Lajtha László hagyatéka. Idén tavasszal nyílt meg a Zenetörténeti Múzeumban a kutatócsoport és a bázeli Paul Sacher Alapítvány által közösen rendezett Ligeti-labirintuscímű kiállítás, amely a száz éve született Ligeti György művészi alkatába, elgondolásaiba és eredményeibe nyújt betekintést. Ligeti egy alkalommal így jellemezte alkotói útkeresését: „műről műre tapogatózom előre, különböző irányokban, mint egy vak a labirintusban”. A labirintusba a kiállítás kurátorai, Dalos Anna és Kerékfy Márton vezeti be a nézőket.
Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető
Forrás: abtk.hu