Tudományos fórum - Dalos Anna
|
|
Dalos Anna: A nyúl éneke avagy Bárdos Lajos és a politikai katolicizmus Magyarországon 2021. május 27. csütörtök, 10 óra |
Paweł Gancarczyk (Varsó) előadása a „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport online fórumán
A „Lendület” Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport részvételével 2020-ban alakult Early Music in Central Europe: Local Elements – Transregional Connections – International Research nemzetközi online fórum következő eseményére kerül sor 2021. május 19-én 17.00 órakor. Az előadó ezúttal Pawel Gancarczyk, a Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézete zenetudományi részlegének igazgatója, a késő középkori és kora újkori többszólamúság nemzetközileg elismert kutatója, a Muzyka folyóirat főszerkesztője. Az előadás a ZOOM rendszerén keresztül követhető, mely előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a meghívóban megadott linken lehet május 17-én 17.00 óráig.
Kusz Veronika előadása az MTA 194. közgyűlésén
Az MTA 194., a járvány miatt online megrendezett, rendes közgyűlésén – Karikó Katalin és Lovász László mellett – Kusz Veronika, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum főmunkatársa, Bolyai-ösztöndíjas kutató tart előadást Dohnányi Ernőről. A közgyűlésről és az elhangzó előadásokról itt tájékozódhat, Kusz Veronika előadását itt tekintheti meg.
Gilányi Gabriella előadása a RefoRC konferenciáján
Kutatócsoportunk tagja, Gilányi Gabriella tartja az egyik plenáris előadást a BTK Irodalomtudományi Intézetében működő „Lendület” Hosszú reformáció Kelet-Európában 1500–1800 kutatócsoport és a Reformation Research Consortium (ReFoRC) által rendezett nemzetközi konferencia második napján, 2021. május 7-én. Előadásában az erdélyi gyűjteményekben őrzött, túlnyomórészt protestáns hordozókönyvek borítójaként fönnmaradt középkori hangjelzett kódextöredékeket és kottaírásaikat tekinti át. A konferencia teljes programja itt érhető el: https://reforc.com/wp-content/uploads/2021/04/REFO-Program-Program.pdf
Zene és zeneélet a 20. századi Magyarországon – online konferencia
Zene és zeneélet a 20. századi Magyarországon címmel tart online konferenciát Dalos Anna rendezésében a BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívuma 2021. május 6–7-én. A esemény részletes programja itt tekinthető meg, a kattintható linkeket a meghívó tartalmazza. Az előadások absztraktjai itt olvashatók.
Tudományos fórum - Kővári Réka
|
|
Kővári Réka: Az RMDE XVIII. század Ferences iskoladrámák második és harmadik kötetének zenei munkálatai Bartók terem, 2021. április 29. csütörtök, 10 óra |
140 éve született Bartók Béla
A 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a magyar kultúra és művelődéstörténet kiemelkedő jelentőségű alakja 1881. március 25-én született a Torontál megyei Nagyszentmiklóson. Szerteágazó – zeneszerzői, zongoraművészi és népzenekutatói – életművét Intézetünk Bartók Archívuma immár hat évtizede gondozza és kutatja.
Jelenlegi legfontosabb és leghosszabb távú projektünk Bartók zeneműveinek kritikai összkiadása, amely sorozat öt évvel ezelőtt indult el, s azóta öt kötet látott napvilágot. A magyar Editio Musica Budapest Zeneműkiadó és a német G. Henle Verlag gondozásában megjelenő összkiadás nyomán több mint húsz új Urtext kiadás készült el zongoraművekből és kórusművekből, valamint megjelent a zenekari Concerto kispartitúrája és zenekari anyaga is.
Másik fontos vállalkozásunk Bartók írásainak magyar nyelvű kritikai összkiadása, melynek eddig négy kötete látott napvilágot szintén az Editio Musica Budapest gondozásában.
Tavaly nyáron új adatbázist tettünk közzé Népzene Bartók műveiben címmel, amely a Bartók-életműben nagy szerepet játszó népzene-feldolgozások eredeti hangzó és írott forrásait teszi közzé teljes körűen és sokféle szempont szerint kereshető formában.
Számunkra, munkásságnak és életrajzának kutatói számára Bartók ma is a legfontosabb emberi és művészi mércét és inspirációt jelenti.
 |
 |
 |
Elhunyt Kárpáti János, a Tudományok Doktora, a Zeneakadémia Könyvtárának volt igazgatója
Kárpáti János (1932) a Zenetudományi Tanszak első, legendás osztályának volt tagja: tanulmányait többek között Szabolcsi Bence, Bartha Dénes és Bárdos Lajos irányította, diplomáját 1956-ban szerezte meg. Pályája kezdetén kismonográfiákat írt Domenico Scarlattiról és Arnold Schönbergről (1959, 1963), ám tudományos munkásságának fókuszába mégis Bartók Béla zenéje került: a komponista vonósnégyeseiről, illetve kamarazenéjéről szóló monográfiáit mindmáig a Bartók-kutatás alapműveiként tartják számon (1967, 1976), ezek angol (1975, 1994), illetve japán (1998) nyelvű kiadása számottevő nemzetközi visszhangot is kiváltott. A Bartók-kutatáson belül igen jelentős eredményeket mondhatott magáénak Bartók és az arab népzene vizsgálata terén is. Szerkesztője volt a részben a Zenetudományi Intézet kiadványaként megjelent Bartók és az arab népzene című CD-ROM-nak. Másik meghatározó tudományos szakterülete a Kelet zenéje, melyről két magyar nyelvű monográfiát is publikált (1981, 1998), e kötetek előkészítéseként lehetősége nyílt arra, hogy Marokkóban és Japánban kutasson. Az Élet és Irodalom, valamint a Magyar Zene recenzenseként másfél évtizedig szemlézte a kortárs magyar zene legújabb termését. E tevékenységének részeként kezdett behatóan foglalkozni Szőllősy András művészetével, amelyről két kötete is napvilágot látott (1999, 2005). A Zeneakadémia könyvtárának vezetőjeként aktívan közreműködött a RIPM tevékenységében, feldolgozva a 19. századi magyar zenei folyóiratokat. 1998-tól 2006-ig a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke volt. Ő kezdeményezte és rendezte a Társaság eddigi legjelentősebb projektjét 2001-ben, a teljes magyar zenetörténetet bemutató Symphonia Hungarorum kiállítást, amelynek nyomán szerkesztésében megjelent a Képes magyar zenetörténet című kiadvány. 1980 és 1986 között alelnöke volt az International Association of Music Libraries-nek. 1971-ben Erkel Ferenc-díjban, 1991-ben a Magyar Alkotóművészek Egyesülete nagydíjában, 2005-ben Széchenyi-díjban részesült, és elnyerte az Amerikai Liszt Társaság „Award for Excellence” érmét (1996). 2005-ben neki ítélték az MTA Eötvös József-koszorúját. Utolsó nagyobb terjedelmű munkája, Mozart leveleinek válogatott kiadása, 2017-ben jelent meg. A Zeneakadémia könyvtárának vezetőjeként, valamint a Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnökeként folyamatos kapcsolatot ápolt a Zenetudományi Intézettel, az Intézet szakmai tevékenységét szakértőként tanácsokkal támogatta. Figyelmére, segítőkészségére mindig számíthattunk, ha problémáinkkal hozzá fordultunk. Személyében a Zenetudományi Intézet munkatársai nemcsak egy kiváló tudóst, de egy kedves, megértő barátot is gyászolnak.
Tudományos fórum - Gilányi Gabriella
|
|
Gilányi Gabriella: Magyar Neumakatalógus. Zenei írásjelek a középkori Magyarországról Bartók terem, 2021. március 25. csütörtök, 10 óra |
Elhunyt Almási István erdélyi népzenekutató, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Almási István, a 19. század jeles dalgyűjtőjének, Almási Sámuelnek dédunokája, 1934-ben született Kolozsváron, s ugyanott érettségizett 1951-ben. A Kolozsvári Zeneakadémia hallgatójaként csatlakozott a Jagamas János vezette népzenei terepkutatásokhoz. Érdeklődése homlokterébe hamarosan a népzenei hagyomány kutatása került, amely mellett egy egész életre elkötelezte magát. Miután 1956-ban zenetanári és karvezetői oklevelet szerzett, egészen nyugdíjazásáig a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Intézetének tudományos kutatójaként tevékenykedett. Gyűjtéseinek egyik célja az úgynevezett „fehér foltok”, a népzenei szempontból ismeretlen vagy kevéssé ismert területek feltárása volt (Érmellék, Szilágyság, Lápos mente, Aranyosszék, Kis-Küküllő – Maros köze, Nyárád mente, Homoród mente, Háromszék). Többezer énekes és hangszeres dallamot gyűjtött, s azok nagyrészéről lejegyzést is készített.
Fontos szerepet játszott Seprődi János népzenei hagyatékának közreadásában (1974). Számos idevágó témájú publikációja mellett kutatástörténeti érdeklődését tükrözi 1989-ben megvédett doktori disszertációjának címe: Az erdélyi magyar népzenekutatás kezdeti korszaka (1920-ig). Kiemelkedő jelentőségű a Szilágysági magyar népzene című monográfiája (1979). Ugyancsak hiánypótló munka a Iosif Herțeával készített 245 népi táncdallam című gyűjtemény. Számos témakört felölelő tudományos közleményeiből két gyűjteményes kötetben jelent meg válogatás az utóbbi években: A népzene jegyében (2009), „Most jöttem Erdélyből” (2019).
Számos tudományos, közművelődési és oktatási fórumokon tartott előadásokat magyar, román, német és angol nyelven. Nyelvtudását szaktanulmányok többirányú fordításával is kamatoztatta, hozzájárulva ezzel a román, magyar és német nyelvű szakirodalmak átjárhatóságához. A rendszerváltás utáni években előadásokat tartott kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi egyetemeken, az ELTE Folklór Tanszékén és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén.
Munkásságának kényszerű megszakadása nagy veszteség a magyar népzenetudomány számára. Befejezetlen munkáinak folytatása, gyűjtéseinek közreadása a következő kutatógenerációk nemes feladata. Emlékét megőrizzük és továbbadjuk szellemi utódainknak.
77 éves korában 2021. február 13-án elhunyt Paksa Katalin Széchenyi-díjas népzenekutató, a Zenetudományi Intézet professor emeritusa
Paksa Katalin 1971 óta, azaz fél évszázadon át tartozott az ELKH BTK Zenetudományi Intézet és jogelődeinek aktív kutatói állományába. A magyar népzenetudomány meghatározó jelentőségű képviselője volt, aki pályafutását Bálint Sándor és Vargyas Lajos mellett kezdte, és utóbbi hívta át a Néprajzi Múzeumból az MTA Népzenekutató Csoportjába 1971-ben. 1995–1998 között a Népzenei Osztály vezetője volt. 1988-ban A magyar népdal díszítése c. témájával a kandidátusi fokozatot, 2003-ban a Magyar népzenetörténet c. könyvével MTA doktora fokozatot szerzett. Munkássága felöleli a népzenetudomány minden területét: a népzenei gyűjtést, lejegyzést, rendszerezést, szomszéd- és rokonnépi összehasonlítást, monografikus vizsgálatot, népzenetörténeti kutatást, a hagyományos népi előadás- és díszítésmódot, a népzene és műzene kapcsolatának vizsgálatát. Mindezeken a területeken alapvető eredményekkel gazdagította tudományágát. Alakja, személyiségének kisugárzása meghatározó volt intézetünkben, mostantól már csak emlékét őrizhetjük. Amíg azonban kutatómunkájának otthona, a Zenetudományi Intézet létezik, ígérhetjük, hogy tudományos eredményeit ápoljuk, gondozzuk, és tudományos munkáit képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten folytatjuk. Nyugodjék békében!
Elhunyt Huszár László a dunaszerdahelyi Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatója
Fájó szívvel értesültünk arról, hogy 2021. február 8-án 70 éves korában elhunyt a felvidéki magyarság egyik kiválósága, kulturális életének mindenese, Huszár László.
A pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészdiplomájával, a budapesti ELTE további diplomájával a zsebében működött tanárként, majd a Csemadok munkatársa lett. Kiváló szervező képességgel, zenei tudással, sokféle érdeklődéssel megáldva neki köszönhetően jött létre Dunaszerdahelyen a Csemadok Művelődési Intézete, illetve utódintézménye, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, melynek 2007-től haláláig igazgatója, Népzenei Adattárának létrehozója, folyamatos fejlesztője volt.
Működése alatt lelkiismeretes szervezőmunkájának köszönhetően dunaszerdahelyi és anyaországi magyar népzenekutatók részvételével nagyszabású népzenei gyűjtések folytak a szlovákiai magyarság körében (többek közt a Zobor vidéken Kodály Zoltán nyomában), keze alatt számos népzenei kötet jelent meg a Zenetudományi Intézet kutatóinak munkáit is beleértve, melyek szorosra fűzték a két intézmény együttműködését.
A jó gazda eszével és szívével mindig látta, mire van szükség, előre gondolt, amikor már 2001-ben magyarországi, romániai és szlovákiai magyar népzenekutatók részvételével konferenciát szervezett a magyar nyelvterület népzenéjéről, Bartók Béla emlékestet rendezett Nagymegyeren, magyar népzenekutató zsűritagok szakmai véleményére támaszkodva gondosan előkészítette a kétévente megrendezett szlovákiai magyar népzenei versenyeket. Az érdeklődőknek nyári táborokban tette lehetővé a népdalok, népi hangszerek tanulását és számos más formában szolgálta a népzenét, a magyarságot, melyért felelősséget érzett, melyért teljes szívvel, töretlen jókedvvel, fáradhatatlanul, szerényen dolgozott.
Az Ág Tibor szlovákiai népzenekutató emlékére 2020 tavaszára meghirdetett, majd őszére áttett népdaléneklési versenyt a koronavírus járvány miatt már nem lehetett megtartani. Most az ő szervezetét is a vírus győzte le. Emlékét megőrizzük
Elhunyt Bartók Péter (1924–2020)
Bartók Péter (1924. július 31. – 2020. december 7.)
Szomorúan hallottuk a hírt, hogy 2020. december 7-én Bartók Béla második fia, Bartók Péter 96 éves korában elhunyt.
Túlzás nélkül állítható, hogy Bartók Péter egész életét édesapja életműve, szellemi hagyatéka ápolására tette fel. Édesanyja, Pásztory Ditta hazatelepülése után rendszeresen járt Magyarországra, s döntő szerepe volt abban, hogy Ditta újra kezdett zongorázni; ő szorgalmazta, illetve a legkorszerűbb technikai felszereléssel látta el, hogy otthon Bartók műveiből, illetve a Bartók repertoárján is szereplő néhány régebbi szerző darabjaiból felvételeket készíthessenek az ő előadásában. Hangmérnökként létrehozta a Bartók Records hanglemezvállalatot, mely 1949 és 1969 között művészileg kiemelkedően értékes felvételeket jelentetett meg, alapvetően Bartók és néhány kortársa zenéjét kívánva népszerűsíteni. Édesanyja halála (1982) után az 1980-as években, hosszas pereskedést követően, melyben maga képviselte saját ügyét, tudott csak apja amerikai hagyatékához hozzájutni. A birtokába került kéziratokról kezdettől mintaszerűen gondoskodott. Biztonságba helyezte őket, s egyik első dolga volt, hogy a zeneművek és a levelezés kéziratairól a New York-i Bartók Archives-ban készült fénymásolatok egy teljes sorozatát 1988-ban saját költségén juttassa el Budapestre, hogy az amerikai hagyatéktól mindaddig elvágott egyetlen nyilvános kutatóhelyen az ott folyó kutatásokat támogassa. Bartók írásainak kéziratmásolatait a Bartók Béla Írásai könyvsorozat előkészítését támogatandó küldte meg még a kompozíció-kéziratok előtt.
Éveken át dolgozott a teljes kéziratanyag tökéletes minőségű, eredeti méretű hiteles színes másolatainak elkészítésén. Majd 2001-ben ebből is egy teljes sorozatot, mintegy 17 000 oldalnyi zenei és levélkézirat másolatát küldte el ugyancsak saját költségén Budapestre, s helyezte letétbe az MTA Bartók Archívumban, aminek köszönhetően vált a budapesti gyűjtemény immár a teljes életmű méltó forrásgyűjteményével rendelkező kutatóhelyévé.
Édesapja zeneműveinek hibáktól mentes javított kiadását kezdeményezte a zeneszerző kiadóival (Editio Musica Budapest, Universal Edition Bécs, Boosey & Hawkes London) együttműködve. Utóbb saját kiadóját (Bartók Records and Publications) is felhasználta kiadatlan művek, illetve kézirat-hasonmások és további javított kottakiadások megjelentetésére. Maga szervezett ehhez egy közreadó-gárdát, s a munkában a legnagyobb odaadással vett részt maga is.
A kéziratok alapján javított kiadásokat kezdeményezett és gondozott Bartók úttörő jelentőségű etnomuzikológiai műveiből is. Új kiadásban adta közre az A magyar népdal (The Hungarian Folk Song), valamint a török népdalgyűjtemény (Turkish Folk Music from Asia Minor) angol változatát. Támogatta a Magyar Népdalok: Egyetemes Gyűjteménynek a Bartók Archívum munkatársai által gondozott kiadványsorozata elindítását, mely az 1930-as években Bartók által rendezett és kiadásra előkészített addigi teljes magyar népdalkincs különösen becses történeti monumentumának tekinthető. Sokat tett a sokáig kiadatlan, illetve csak részlegesen kiadott nagy szlovák népzenei gyűjtemény magyarországi közreadásáért.
Angolul írt visszaemlékezései (My Father, 2002, magyarul: Apám, 2004), melynek magyar kiadását szeretettel segítette, ritka értékes és őszinte emberi dokumentum, Bartók egyedülálló személyiségéről, emberi nagyságáról felbecsülhetetlen közvetlenségű élményt ad.
Apja iránti odaadó szeretetének, egyúttal az ő megalkuvásmentes magatartásához híven sokáig ellenállt a magyar állam részéről többször fölmerült kezdeményezésnek, hogy Bartók hamvainak hazahozatalához hozzájáruljon. A rendszerváltás előhírnökének tekinthető, hogy bátyjával, ifj. Bartók Bélával egyetértésben, rendkívül gondos előkészítést követően 1988-ban – ismét saját költségükre – hozatták haza Bartók földi maradványait, hogy itt, hazájában kerüljenek végső nyugvóhelyre.
Vikárius lászló
a Bartók Archívum vezetője
„a zene a kifejezés határára érkezett” – Beethoven Magyarországon KIÁLLÍTÁS
A Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma kiállítást rendez a 250 éve született Ludwig van Beethoven tiszteletére „a zene a kifejezés határára érkezett” – Beethoven Magyarországon címmel.
A kiállítás meghívója itt tölthető le, az impresszum pedig itt érhető el.
A járványhelyzet miatt az eseményt 2020. december 15-én 18 órától a Zenetudományi Intézet Youtube csatornáján tekinthetik meg.
Beethoven Reception and Reception History. An International Musicological Online Conference
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete 2020. december 4-én, 11 órától egy meghívásos nemzetközi online konferencia keretében emlékezik meg Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulójáról. A konferencia elsősorban, bár nem kizárólag, a közép-kelet-európai térség Beethoven-recepcióját állítja a középpontba. Az előadások a Beethoven-kultusz (ki)alakulását az egyes régiók, városok, kiemelt kulturális intézmények zenei gyakorlatán, ill. a társadalmi nyilvánosság szereplőinek tevékenységén keresztül vizsgálják felfedve a zeneszerzőről alkotott elképzeléseink időbeli, földrajzi, politikai, kulturális meghatározottságát.
A Zoom-on keresztül közvetített program letölthető innen, vagy a rendezvény honlapjáról.
Elismerő oklevelet kapott az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumától Gilányi Gabriella
Gilányi Gabriella, a BTK Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának tudományos főmunkatársa, az MTA Lendület-Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagja, a középkori gregorián kottaírások szakértője, az elmúlt időszakban Bolyai-ösztöndíjasként végzett kiemelkedő kutatómunkájáért a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumától elismerő oklevelet kapott.
A Gotizáló hangjegyírások Magyarországon a közép-európai gregorián forrásrepertoár tükrében című Bolyai-projekt a késő középkori hazai hangjegyírások és az attól elválaszthatatlan (csak kontextusban értelmezhető) regionális, azaz délnémet, közép-európai (lengyel, cseh) írásmódok a korábbinál részletgazdagabb feltérképezését tűzte ki célként. A kutatás eredménye a sok publikáció mellett egy új hazai hangjelzés-terminológia megalkotása, illetve az összes hazai gregorián forrás hangjegykészletét feldolgozó nagyszabású adatbázis kialakítása volt.
A kottaírásokhoz kapcsolódó rendkívül izgalmas detektívmunka a hazai cantus planus térképén számos fehér foltot színezett ki, s lehetővé tette több ismeretlen középkori kottaíró alhagyomány és másolóműhely elkülönítését pl. a Felvidéken, illetve Erdély egyes tájain.
A Lendület-Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tudományos ülése a Magyar Tudomány Ünnepén
|
|
2020. november 12.
Mi a rész és mi az egész? Középkori kottás kódextöredékek és rekonstrukciójuk
Az ülés előadásai:
- Czagány Zsuzsa: A zenei szempontú töredékkutatás a medievisztika szolgálatában
- Gilányi Gabriella: Fragmentumok és kottaírások. Erdély a legújabb gregorián paleográfiai kutatások tükrében
- Szoliva Gábriel: A 13. századi esztergomi hangjelzett breviárium földarabolt második kötete
Az előadások az MTA YouTube-csatornáján élőben követhetők.
A rész és az egész viszonya a kódextöredékek esetében látszólag egyértelmű. Minden fragmentum egy teljes kódexhez tartozott egykor, s mi más volna a fragmentológiai kutatás legfőbb célja, mint ezen egész minél teljesebb helyreállítása? Ez valóban így van, ugyanakkor számolnunk kell egy másik szemponttal is: a középkori kódextöredékek fragmentumai a legtöbbször nem elszigetelten maradtak fönn. Arra is van persze példa, hogy egy-egy kódex lapjai, laptöredékei önmagukban, különálló egységként kerülnek elő, ez azonban a ritkább eset. Sokkal gyakrabban találjuk őket másodlagos funkciójukban: könyvet, iratot fedő kötésként, kötéstáblát, gerincet védő és erősítő borítóként, előzéklapként, kisebb-nagyobb darabokra vágva és méretre szabva, csíkokra hasítva, keresztbe és hosszába ragasztva, a bekötendő könyv formájának/méretének s a mindenkori könyvkötőműhely gyakorlatának, munkamódszerének megfelelően. Az eredeti környezetéből, anyakódexéből kiszakított fragmentum a történelem egy későbbi pontján tehát egy másik objektummal lép kapcsolatba, s alkot vele új egységet. Az új egység – egy új, másféle egész – tudományos vizsgálatában ismét más kutatási szempontok érvényesülnek és más tudományterületek jutnak szóhoz. Céljuk immár nem kizárólag és nem elsősorban az eredeti fragmentum helyreállítása (helyére állítása), hanem – legalább olyan hangsúlyosan – a töredéket hordozó könyv vagy kézirat keletkezéstörténetének megismerése, az új egésznek a komplex földolgozása.
Az egy éve alakult Kutatócsoport három előadója ezen elméleti alapvetésből kiindulva beszél az első év eredményeiről, kutatási tapasztalatairól és legközelebbi terveiről.
Az ülés és előadásainak bővebb leírása elérhető az alábbi linken >>>
Tudományos fórum - Ignácz Ádám
|
|
Ignácz Ádám: Populáris zene és nosztalgia a késő Kádár-korszakban Bartók terem, 2020. november 12. csütörtök, 10 óra
|
Tudományos fórum - Békéssy Lili
|
|
Békéssy Lili: Zenei reprezentáció és mindennapi zeneélet. Az 1857-es császár-látogatás Pest-Budán Bartók terem, 2020. október 29. csütörtök, 10 óra
|
