A zsolozsma (divinum officium) a mise mellett a középkori liturgia fő pillére – a misénél változatosabb szertartásrenddel, a középkorban folyamatosan gyarapodó zenei tételkészlettel. 

A misével szemben a zsolozsma a liturgikus zenei alkotás és alakítás fontos terepeként nagyobb arányban tartalmaz egy-egy középkori egyházmegye gyakorlatára jellemző elemeket, mind az egyházi év ünnepköreinek anyagában (proprium de tempore), mind a szent-ünnepek tételrendjében (proprium de sanctis). A liturgiának ez a korok és helyszínek szerint változó természete vizsgálati szempontokat ad a kutató kezébe, és lehetővé teszi a középkori zsolozsmahagyományok egyedi összetevőinek megragadását, a rítusváltozatok elkülönítését és rekonstruálását.

A középkori officium liturgikus-zenei szempontú vizsgálatát a ZTI Régi Zenetörténet Osztályán Dobszay László kezdeményezte a múlt század 80-as éveiben. A közép-európai zsolozsmahagyományok teljes repertóriumának áttekintése, összehasonlító elemzése és értelmezése az általa kidolgozott és tanítványai által továbbfejlesztett Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae (CAO-ECE) programban öltött testet.

Az offícium teljes hagyománycsaládjainak föltárása mellett a Régi Zenetörténet Osztályon folyó zsolozsmakutatás másik fő ága a középkori Magyarország és a közép-európai térség szenthistóriáival foglalkozik. Az előzővel szemben ez az egyes szentekhez kapcsolódó liturgikus anyag szondázs-szerű mélyelemzését, monografikus földolgozását jelenti: középpontjában a kultusz és az általa életre hívott zsolozsmaciklus változatai, tétel- és dallamkészletének megjelenésformái, transzmissziós útvonalainak megrajzolása állnak. Ez a kutatási irány évek óta sikeresen tagozódik be a Cantus Planus nemzetközi gregorián munkacsoport által koordinált HISTORIAE projektbe.