|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Ferenci Ilona: Magyar világi énekek, szlovák egyházi énekek, táncok, klarínódarabok - egy kisvárosi orgonista repertoárja az 1670-es évekből |
17. századi hangszeres zenénk reprezentatív forrásának, a Vietoris tabulatúrás könyvnek gazdag, sokrétű anyaga nagyrészt már megjelent az 1950–1960-as évek magyar, szlovák, lengyel nyelvű publikációiban. A közreadók – olykor prekoncepciókkal – a nyelvi hovatartozást és a műfaji jellegzetességeket szem előtt tartva a kézirat egy-egy összefüggő fejezetének darabjait közölték, nem mindig helyes átírásban. Ezért is vált szükségessé a teljes Vietoris tabulatúrás könyv anyagának megjelentetése. Az első teljes kiadást a kötéstábla anyagával együtt magyar–szlovák együttműködés keretében Hulkó Mártával, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatójával közösen adtuk közre. A kötet a pozsonyi OPUS kiadóvállalat és az MTA Zenetudományi Intézet gondozásában az Intézet Musicalia Danubiana sorozatának ötödik köteteként látott napvilágot 1986-ban. A készülő második kiadás meg akarja szólítani a kézirat iránti további érdeklődőket, s egyúttal az 1986 utáni újabb kutatási eredmények összefoglalását is nyújtja.
