Hungarian violin makers - The Legacy of the Reményi Family

Hungarian violin makers - The Legacy of the Reményi Family

Exhibition in the 5th room of the Museum of Music History

Curator: Anna BARANYI

The exhibition is open: From 19 April 2018 to 4 March 2019

The exhibition presents the life’s work of three generations of the violin-making Reményi family: Mihály Reményi (1867 Pest – 1939 Budapest) violin maker and expert, his sons László Reményi (1895 Budapest – 1964 Budapest) and Zoltán Reményi (1900 Budapest – 1973 Toronto), and his grandson Michael Reményi. Mihály Reményi set up his workshop and business in 1890; it operated from the beginning of the 20th century at 58–60 Király Street. His son Zoltán opened the Reményi House of Music in Queen Street of Toronto in 1959, which Michael Reményi moved to Bloor Street and developed further.

Among the craftsmen who worked at the Reményi workshop, there were Dezső Bárány, András Bergmann, Kálmán Cseri, Miksa Frirsz, János Michelberger, István Muntyán, Sándor Papp, József Mirth, Pál Damm, Pál Sáránszky and Ernő Szép, whose works also can be seen at the exhibition. Most of the 24 master crafted instruments on display are property of Michael Reményi of Toronto, while others come from the collections of the Museum of Music History, Róbert Baki, Bence Holló and Semmelweis Tibor. Additionally, thanks to the Szentes family, we can present a range of books and documents connected with violin making.

Pictures of the opening ceremony:

Ligeti György emléktáblájának felavatása

Budapest Főváros Önkormányzata és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete tisztelettel meghívja Önt Ligeti György emléktáblájának felavatására a zeneszerző születésének századik évfordulóján.

IDŐPONT: 2023. május 26., péntek 11.00

HELYSZÍN: Budapest V. kerület, Alkotmány u. 4.

Az ünnepségen beszédet mond dr. Richter Pál, a BTK ZTI igazgatója és Karácsony Gergely főpolgármester.

Az avatás alkalmából elhangzik Ligeti György: Baladă şi joc, két hegedűre (1950) című darabja.

A meghívó itt érhető el.

Elhunyt Ladislav Kačic pozsonyi zenetörténész

2024. augusztus 19-én életének 74. évében, hosszan tartó betegség után Pozsonyban elhunyt Ladislav Kačic zenetörténész, Közép-Európa és benne a történelmi Felvidék régi zenéjének hatalmas tudású, elhivatott és elfogulatlan kutatója, a vele közös témákat művelő magyar zenetörténészek felejthetetlen kollégája és barátja.

1951. május 27-én született Vágújhelyen (Nové Mesto nad Váhom). A pozsonyi Előadóművészeti Egyetemen (VŠMU v Bratislave) folytatott zeneelméleti tanulmányokat; ugyanebben az intézményben oktatott pályája utolsó évtizedeiben (2000–2018) zenetörténeti tárgyakat. 1997–2020 között a Szlovák Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézetének (Slavistický ústav Jána Stanislava SAV) volt tudományos munkatársa, korábban (1983–1996) a Zenetudományi Intézetben (Ústav hudobnej vedy SAV) dolgozott. Pályája elején első munkahelye az OPUS kiadó kotta- és könyvkiadó részlege volt (1973–1982).

Ladislav Kačic a szlovákiai zenetörténet-írásnak azt a csapását követte, amelyen Richard Rybarič (1930–1989) indult el, és amely nem állt messze Bárdos Kornél munkamódszerétől sem. Kačic alapkutatásokat folytatott, hogy minél teljesebben összegyűjtse a mai Szlovákia területéről származó, 17–18. századi zeneéletre vonatkozó forrásanyagot. Érdeklődésének homlokterében mindvégig a zenetörténet barokk korszaka állt, és különösen foglalkoztatta őt a régióban működő szerzetesrendek (ferencesek, jezsuiták, piaristák) zenéje, amely tárgya volt 1998-as PhD-értekezésének is. „Missa franciscana der Marianischen Provinz im 17. und 18. Jahrhundert” című, a forrásközlés szempontjából mérföldkőnek számító, terjedelmes közleményét 1991-ben Budapesten jelentette meg a Studia Musicologica folyóiratban. Tekintélyes életművében fő helyet foglalnak el monográfiái és forráskiadásai, amelyek számos, a 18. században alkotó szerzetes-muzsikust emeltek ki az ismeretlenségből (Gaudentius Dettelbach OFM, Georgius Zrunek OFM, Pantaleon Roškovský OFM, Paulín Bajan OFM, Petrus Peťko SchP, Ferdinandus Pankiewicz SchP, František Budinský SJ), de éppily figyelemre méltóak más pozsonyi – vagy Pozsonyban is aktív – zenészekkel (Paul Charles Durand, Franz Paul Rigler, Anton Zimmermann, Joseph Umstatt) foglalkozó munkái. Kritikai kottakiadásai közül a magyar zenetörténészek számára különösen kedves a lőcsei tabulatúrás könyv közreadása (Pestrý zborník / Tabulatura miscellanea, 2005). Utolsó nagy horderejű levéltári kutatásával az Esterházy Imre érsek pozsonyi udvartartásában patronált zenei együttes adatait tárta fel.

Nyitottsága arra predesztinálta őt, hogy évtizedeken keresztül nemzetközi konferenciák egész sorát szervezze meg a szívéhez közel álló témakörökben, és ilyenkor rendszerint együttműködött más szakterületek – szlavisztika, nyelvészet, irodalom- és történettudomány, művészet- és egyháztörténet – képviselőivel. E konferenciák anyagát többnyire meg is jelentette kötetté szerkesztve. Az általa rendezett tudományos ülésszakokat rendszeresen látogatták elsősorban a Szlovákiával szomszédos országok zenetörténészei – de Szlovéniából, Német- és Horvátországból is –, akik rendre úgy érezhették, hogy valódi regionális partnerség szerveződik Pozsonyban Kačic szárnyai alatt. Ha ezt szóba hozták, ő maga nagyvonalúan és szerényen kitért a méltatás elől.

Életművéért hálásak vagyunk, emlékét megőrizzük! Lux perpetua luceat ei!

Papp Ágnes

A gyászjelentés letöltése.

32. internationale Studientagung der Internationalen Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie – Papp Ágnes beszámolója

Az IAH (iah-hymnologie.de) 2024. július 29. és augusztus 4. között Prágában tartotta kétévente esedékes nemzetközi tudományos konferenciáját mintegy 60 résztvevővel. A munkaközösség a liturgikus, gyülekezeti, templomi és vallásos ének és zene kutatásával és ápolásával foglalkozik a történetitől a kortársi egyházi énekanyagig és énekeskönyvekig, nemzetközi, felekezetközi és interdiszciplináris platformon. Jóllehet az IAH tagságában 31 ország képviselteti magát Izlandtól Taiwanig, Finnországtól Dél-Afrikáig, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, a témákban és az aktivitásban is folyamatosan érzékelhető az európai túlsúly. Érthető tehát, hogy a társaság mindig is szorgalmazta a brit és tengeren túli Hymn Socety-k működését és az azokkal való kapcsolattartást. Az IAH 1959-es alapításának hetvenedik évfordulójához közeledve a prágai konferencián útjára indították az „IAH History” projektet, mely a magyar zenetörténészek számára is tartogat érdekességeket. Az 1970-es és 1980-as években a magyar himnológia ugyanis korszakos egyéniségein (Csomasz Tóth Kálmán, Czeglédy Sándor, Papp Géza, Schulek Tibor és mások) keresztül nagy tekintéllyel volt jelen a testületben; olyannyira, hogy 1983-ra Budapest kapta a 12. nemzetközi tudományos konferencia rendezési jogát.

Az idei prágai tudományos tanácskozásra a vendéglátó városhoz illő tematikát jelöltek meg a szervezők: Több mint 500 éve nyomtatott és élő egyházi énekek. Az 1501-ben megjelent cseh énekeskönyv és hajtásai. A délelőttökön meghívott előadók, különböző tudományterületek (liturgia-, irodalom-, nyelv-, könyv-, zenetörténet) és résztémák specialistáinak a főtémához, a cseh protestáns felekezetek népnyelvű énekeihez kapcsolódó nagyelőadásait hallgatták a résztvevők. A közép-európai történetet a világegyházra tágította ki a Moravian Church Karib-térségi provinciájából érkezett tiszteletes és zeneigazgató, Mikie Roberts prezentációja. Délutánonként párhuzamos szekciókban kötetlen tárgyú előadások hangzottak el. Az egyik német nyelvű szekcióban tartott előadást Papp Ágnes is, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa olyan magyarországi 16–17. századi, kora protestáns, illetve katolikus énekekről, amelyek forrásaként bizonyítottan a 16. századi utrakvista és a cseh testvérek felekezetéhez tartozó énekeskönyveket lehet megjelölni.

A konferenciának az Univerzita Karlova pedagógiai fakultásának Prága Nové Mĕsto negyedében található épülete adott otthont, a kísérőprogramoknak a környékbeli templomok biztosítottak méltó, inspiráló helyszínt. A tudományos részhez szervesen illeszkedtek az énekeskönyv-bemutatók, a koncert, a Strahovi Könyvtár meglátogatása, a „paper-less singing” workshop, az istentiszteletek és a közös éneklések. A minden szempontból kiemelkedő „Hymn Festival” programján (szerkesztők: Miklós Réka, Tomáš Slavický és Ladislav Moravetz) a közép-európai régió késő középkor és a reformáció óta közös dallamai hangzottak fel szakszerű ismertetésekkel váltakozva. A több mint 500 év távlatában, a latin mellett számos nemzeti nyelven kultivált és ma is élő egyházi énekeket a kézbe adott éneklapok alapján, orgonakísérettel a konferencia résztvevői szólaltatták meg soknyelvűen „rögtönözve” több mint egy órán keresztül. A korai cseh reformáció és a cseh egyházi ének „hőskoráról” alkotott képet mélyítette el a szakemberek vezette két tartalmas kirándulás a huszita mozgalom fellegvárába (Tábor), a Husznak menedéket nyújtó vidékre (Kozí hrádek), a cseh testvérek működtette nyomda és mecénásának emlékhelyeire (Králice, Námĕšť nad Oslavou). 

Papp Ágnes