2025. április 25-én tartotta XVIII. Lelkiségtörténeti Konferenciáját a PPKE–HUN-REN Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum épületében. Az évenkénti rendszerességgel ismétlődő, nyitott, tematikus szimpóziumokon  a rendezők szívesen látják irodalom-, művelődés- és művészettörténészek, történészek és filológusok mellett a zenetörténészeket is. „Kert és a lelkiség a régi Magyarországon” volt az idei tanácskozás témája, amelyen Papp Ágnes „O quales flores habet Paradisus: A Kájoni-kódex egy motettájának nyomában” címmel tartott előadást. Azon túl, hogy a motetta egyedi szövegösszeállítása milyen utalásokat tartalmaz a kijelölt tematikába illeszkedve, az előadás apropóját a Kájoni János-féle másolat forrásának, szerzőjének azonosítása adta a wrocławi Egyetemi Könyvtárban őrzött egyik kottanyomtatványban.

Nagy érdeklődés övezte az „Egy délután Dohnányival” című rendkívüli Tudományos Fórum programját 2025. március 20-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében. Az első részben a The Last Romantic in His Own Words: Ernst von Dohnányi’s Writings and Interviews című (Oxford University Press, 2024) kötetet mutatták be a szerző-közreadók, Kusz Veronika és videóüzenetben James A. Grymes, továbbá Bollobás Enikő irodalomtörténész, az MTA levelező tagja. Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen Dalos Anna zeneszerző-írások közreadásának módszertanáról és hasznosíthatóságáról kérdezte a zeneszerző Dargay Marcellt, valamint intézeti kollégáit, Kerékfy Mártont, Kusz Veronikát és Vikárius Lászlót. A programot az orosz‒német zongoraművésznő, Sofja Gülbadamova nagyszerű játéka gazdagította, aki Dohnányi Ernő kompozícióit tűzte műsorára. Az Európa-szerte fellépő Dohnányi-előadó, akivel Németh István Csaba folytatott rövid beszélgetést, a Zenetörténeti Múzeum félköríves klaviatúrájú Bösendorfer-zongoráján, Dohnányi egykori saját hangszerén vett fel nemrégiben lemezt (Capriccio, 2024).

A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) Magyar Nemzeti Csoportja a Zenetudományi Intézet Könyvtárában tartotta 2025. évi közgyűlését. A közgyűlés hivatalos programja után a tagság szakmai fórumot tartott, melyen a hazai zenei gyűjtemények aktuális tevékenysége, projektjei, kihívásai kerültek szóba. Különös hangsúlyt kapott a beszélgetés során az AIBM Magyar Nemzeti Csoport a Magyar Zene Házával együttműködésben szervezett zenei könyvtáros továbbképzése, melynek első alkalmára 2025. április 4-én kerül sor.

Szabó Ferenc János

2025. február 13-án a Glossza, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont podcast-sorozatának szerkesztősége workshop-ot rendezett. A Humán Tudományok Kutatóházában megtartott egésznapos programon a Zenetudományi Intézet három munkatársa is részt vett: Lipták Dániel, Németh István Csaba és Németh Zsombor.

Könyvtárosaink rendszeresen frissítik szakmai ismereteiket. Benyovszky Mária és Bácsi Fanni 2025. február 26-án a Qulto Szakmai Napon vettek részt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 

A Magyar Kultúra Napján Dunapatajon ünnepélyes könyvbemutatón vett részt a Zenetudományi Intézet két munkatársa, Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára. A 2024-ben megjelent Dunapataji népdalgyűjtemény című kötet Végvári Rezső 1970-es években végzett gyűjtésének maga készítette, gondosan összeállított, gazdag válogatása. A bemutatót igen színes kulturális program keretezte, amelynek során a könyvben szereplő dalok közül is elhangzott néhány. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a szerző özvegye is.

Erdélyi-Molnár Klára, Buzás Attila és Szabó Ferenc János, a Zenetudományi Intézet munkatársai egy archív hanghordozók digitalizálásával kapcsolatos workshopon részt vettek Bécsben az ÖAW Phonogrammarchivjában, valamint az Österreichische Mediathekben, azaz az osztrák nemzeti hangtárban. A magyar kollégák bemutatták a Zenetudományi Intézet hangfelvétel-gyűjteményeit, valamint megismerték a bécsi hangarchívumok gyűjtési, digitalizálási, hangrestaurálási és megőrzési gyakorlatát. Zárásként a Wienbibliothek im Rathaus zenei gyűjteményét is meglátogatták. A kétnapos programot, melyen a Zenetudományi Intézet mellett a Magyar Zene Háza, a Csorba Győző Könyvtár és a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár munkatársai vettek részt, a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) Magyar Nemzeti Csoportja szervezte, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

2024. december 10-én a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében került sor a Budapesti zenei hálózatok című ünnepi konferenciára Szőnyiné Szerző Katalin tiszteletére. A résztvevőket és az ünnepeltet Kim Katalin (a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője), Boronkay Antal (Editio Musica Budapest Zeneműkiadó művészeti vezetője) és Laskai Anna (MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtár csoportvezetője) köszöntötte. A nap folyamán a résztvevők több szekcióban hallgathattak meg előadásokat, amelyek – Liszt Ferenc és Erkel Ferenc munkássága mellett – a korszak zenei életének különböző aspektusait világították meg. 

A konferenciát követően a Magyar Ábránd. Budapesti mindennapok Erkel és Liszt korában című kiállítás megnyitójára került sor, amelyen Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója, és Kim Katalin, a tárlat főkurátora mondott bevezetőt. Az esemény a Magyar Zenetörténeti Osztály szervezésében valósult meg, és a 19. századi főváros pezsgő zenei életét mutatja be mikrohistóriai megközelítéssel. A kiállítás célja, hogy bepillantást nyújtson a 19. századi Pest-Buda zenei életének professzionalizálódó intézményeibe, a polgári zenei egyesületek és dalárdák működésébe, valamint a szalonok, vendéglők és fürdők zenei világába. 

A tárlatot a Zenetörténeti Múzeum 2. termében a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársai, Békéssy Lili Veronika, Grosz Sára Aksza, Gusztin Rudolf, Horváth Pál, Illés Szabolcs, Kaczmarczyk Adrienne, Kim Katalin, Simény Beáta, Tóth Emese és Vizinger Zsolt mutatták be. A konferencia és a kiállítás az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a gyulai Erkel Ferenc Területi Múzeum, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kulturális Tanács támogatásával jött létre.

Horváth Pál

2024. december 10-én a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Bartók termében került sor a Budapesti zenei hálózatok című ünnepi konferenciára Szőnyiné Szerző Katalin tiszteletére. A résztvevőket és az ünnepeltet Kim Katalin (a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője), Boronkay Antal (Editio Musica Budapest Zeneműkiadó művészeti vezetője) és Laskai Anna (MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtár csoportvezetője) köszöntötte. A nap folyamán a résztvevők több szekcióban hallgathattak meg előadásokat, amelyek – Liszt Ferenc és Erkel Ferenc munkássága mellett – a korszak zenei életének különböző aspektusait világították meg. 

Kép – Zene – Színház. Pillanatképek a 19. század magyarországi zenetörténetéből címmel tartott vendégelőadást a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának három munkatársa a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karán, 2024. november 16-án. Horváth Pál (Magyar nyelvű zenés színjátszás a 19. században) korabeli forrásokon, valamint a különböző társulati formációk és zenés betéteket felváltó daljátékokon keresztül villantotta fel a magyar nyelvű operajátszás intézményesülésének pillanatképeit. A zenei kéziratok összehasonlítása és a zeneszerzői műhelyek bemutatása mellett jó alkalom volt ez arra, hogy a zenetudós felhívja hallgatói figyelmét egy kotta kézbevétele során felmerülő kérdések forráskritikai jelentőségére, amely egy előadó számára minden korban fontos. 

Az École nationale des Chartes, a párizsi Sciences et Lettres tudományegyetem (Université PSL) nagymúltú intézete adott otthont 2024. november 6-án és 7-én a Fragmenta Liturgica című kollokviumnak, amelyen a rendezők, Laura Albiero és Francesco Siri meghívására 12 ország 21 kutatója vett részt. Az előadások csaknem kivétel nélkül középkori liturgikus, ezen belül leginkább liturgikus kottás kódextöredékekkel foglalkoztak, hiszen az előadók nagyrészt a gregoriánkutatás területéről érkeztek. A tanácskozáson a (zenei) fragmentológia valamennyi vezető európai műhelye képviseltette magát Norvégiától Portugáliáig, Franciaországtól Magyarországig. Az egyetlen Európán kívüli előadó a Tokiói Egyetem Párizsban tanult docense, Shin Nishimagi volt.

2024. október 17-én konferencia zajlott a pécsi Magtár Látogatóközpontban, a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont részeként működő Klimo Könyvtár fennállásának 250. évfordulója alkalmából. A könyvtár Klimo György pécsi püspök (1710–1777) monumentális gyűjteménye: sokfélesége jól tükrözi tulajdonosának sokirányú, kora tudományosságának szinte valamennyi területére kiterjedő érdeklődését, nyitottságát és gyűjtőszenvedélyét. Ennek a sokféleségnek a keresztmetszetét kínálta a 250 éves a Klimo Könyvtár című, Dezső Krisztina és Méreg Martin Zsolt által rendezett jubileumi konferencia is, melynek előadói, köztük a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport két tagja, Czagány Zsuzsa és Gilányi Gabriella, a bölcsészettudományok megannyi ágáról érkezve mutatták be a Klimo Könyvtár, illetve a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjteményeinek Osztálya valamely fondjában folytatott kutatásaik részeredményeit. 

2024. szeptember 23. és 26. között került sor az International Association of Sound and Audiovisual Archives (IASA) éves kongresszusára. A rendezvényen – melynek a Valenciai Egyetem adott otthont – 52 országból 262 szakember vett részt, kutatók, könyvtárosok, archiváriusok, informatikusok, az audiovizuális ipar képviselői. Magyarországot Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa képviselte, Kocsis Géza, a baseli Paul Sacher Stiftung munkatársa mellett. A kongresszuson került sor a IASA éves közgyűlésére is. Szabó Ferenc János a IASA Discography Committee alelnökeként részt vett a bizottság ülésein, valamint „Audiovisual Collections in Hungary – Where Do We Stand Now?” címmel előadást tartott a magyar audiovizuális gyűjteményekről.

Laughing your staves off: irony, satire, and parody in visual representations and narratives of music címmel, Bécsben került megrendezésre az Association Répertoire International d’Iconographie Musicale (RIdIM) 23. konferenciája (2024. augusztus 29–31.). A nemzetközi zenei ikonográfiai szervezet tudományos összejövetelének idén otthont adó Universität für Musik und Darstellende Kunst épületében az európai, amerikai, ázsiai és ausztrál művészeti és kutatóintézetek előadói között a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának két munkatársa is részt vett.

Az IAH (iah-hymnologie.de) 2024. július 29. és augusztus 4. között Prágában tartotta kétévente esedékes nemzetközi tudományos konferenciáját mintegy 60 résztvevővel. A munkaközösség a liturgikus, gyülekezeti, templomi és vallásos ének és zene kutatásával és ápolásával foglalkozik a történetitől a kortársi egyházi énekanyagig és énekeskönyvekig, nemzetközi, felekezetközi és interdiszciplináris platformon. Jóllehet az IAH tagságában 31 ország képviselteti magát Izlandtól Taiwanig, Finnországtól Dél-Afrikáig, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, a témákban és az aktivitásban is folyamatosan érzékelhető az európai túlsúly. Érthető tehát, hogy a társaság mindig is szorgalmazta a brit és tengeren túli Hymn Socety-k működését és az azokkal való kapcsolattartást. Az IAH 1959-es alapításának hetvenedik évfordulójához közeledve a prágai konferencián útjára indították az „IAH History” projektet, mely a magyar zenetörténészek számára is tartogat érdekességeket. Az 1970-es és 1980-as években a magyar himnológia ugyanis korszakos egyéniségein (Csomasz Tóth Kálmán, Czeglédy Sándor, Papp Géza, Schulek Tibor és mások) keresztül nagy tekintéllyel volt jelen a testületben; olyannyira, hogy 1983-ra Budapest kapta a 12. nemzetközi tudományos konferencia rendezési jogát.

Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának tudományos munkatársa 2024 júliusában részt vett a 20. Crescendo Nyári Akadémián (Crescendo Summer Institute).

A Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society, IMS) az 1982-es strassburgi konferenciáján kezdeményezte a középkori latin egyházi egyszólamúság, vagyis a gregorián és rokonai, határterületei munkacsoportjának létrehozását Cantus Planus néven. Helmut Hucke személyében elnököt is választottak. Rajeczky Benjaminnak és Falvy Zoltánnak, a Zenetudományi Intézet akkori igazgatójának nemzetközi kapcsolatai nyilvánvaló szerepet játszottak abban, hogy a munkacsoport első konferenciája Magyarországon, Veszprémben rendeztetett meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal is, hogy egy, a többiekhez képest „szabad” szocialista országban mind a nyugatiak, mind a keleti blokk kutatói találkozhassanak. Így is történt. Az első találkozó közel harmadát magyar kutatók tették ki: az említetteken kívül Dobszay László, Szendrei Janka, Ullmann Péter és a fiatal Mezei János. E két utóbbi a mostani gödöllői eseményen is részt vett. Veszprémben két lengyel kutatónő képviselte a bevonni kívánt „keletieket”, a többiek nyugatról jöttek, köztük olyan meghatározó tudósok, mint Michel Huglo, Ruth Steiner, akik életük végéig a Cantus Planus törzstagjai voltak (Steiner elnöke is), továbbá Leo Treitler, Karlheinz Schlager és Ismael Fernandez de la Cuesta. A bolognai, 1987-es IMS-konferencia után 1988-ban Tihanyban gyűltünk össze, ekkor formálódott ki a Cantus Planus profilja, így a világi egyszólamúság (a trubadúrének és társai) jórészt kiszorult a tematikából, viszont megjelent a bizánci zene is, amelynek kutatói ugyan a közelmúltban önálló munkacsoportba szerveződtek, ám egy részük hűséges maradt a Cantus Planushoz is. A svéd Corpus Troporum döntően latin filológiai, egyben liturgikai projektje is ekkortól lett (tevékenysége befejezéséig) a munkacsoport állandó tématerületeinek egyike. Az akkori, komoly számban bevont fiatalok, a „Tihany generation”, ma a gregorián kutatásának meghatározó középnemzedékéhez tartoznak, és fogékonyságuk lett az alapja annak, hogy a digitális technikák kreatív befogadásával világszerte több kutatóhelyen igen jelentős lépések történtek a teljes középkori forrásanyagot (kódexeket, illetve töredékeket) megcélzó feldolgozás felé. Ennek egyik zászlóshajója volt a ZTI-ben Dobszay irányításával megvalósult CAO-ECE program. Tihanytól kezdve kétévente, vagy ha a nagy IMS-konferenciák ötéves periódusa úgy hozta, egymás utáni évben (ekkor kisebb számban) gyűlt és gyűlik össze az egyre szaporodó közösség. A Cantus Planus a jelzett kiválás ellenére ma is az IMS legnagyobb munkacsoportja, listáján kb. 350 kutató szerepel, köztük komoly létszámban doktorvégzett vagy éppen doktorandusz fiatalok.

Violist Tabea Zimmermann, together with the director G. Henle Verlag, Munich, Norbert Gertsch visited the Budapest Bartók Archives. Zimmermann first performed Bartók’s last work, left behind in sketches, some forty years ago in the version prepared for publication by Tibor Serly (published by Boosey & Hawkes in 1949). Ever since, she regularly performs and teaches this important work of the viola repertoire. This is why she has come to Budapest to discuss with Bartók scholars the possibility of knowing a more authentic form of the piece. For this special occasion, the Bartók Archives organised an English-language conference devoted to the work. At the conference, greeted by Pál Richter, director of the Institute for Musicology, several aspects of this difficult work were addressed by the different speakers. These included the biographical background (László Vikárius), questions of style and references to earlier works by the composer (Virág Büky), the role of the viola in Bartók’s other works (Péter Laki); Bartók as orchestrator (Csilla Mária Pintér), special problems of the autograph draft and its interpretation (Yusuke Nakahara), and formal and structural characteristics of existing reconstructions (Zsombor Németh). The work that has become performable at all thanks to Tibor Serly’s “reconstruction,” and orchestration of the incomplete draft score, can now be studied in an excellent-quality facsimile edition accompanied by a transcription (Nelson Dellamaggiore) and a philological commentary (László Somfai), edited by Peter Bartók. This is why it is worth reconsidering how the composition could be better presented in a new critical edition based on principles of modern Urtext editions.

Tabea Zimmermann brácsaművésznő és Norbert Gertsch, a müncheni G. Henle zeneműkiadó igazgatója tett látogatást a budapesti Bartók Archívumban. A művésznő mintegy negyven éve játszotta először Bartók utolsó, vázlatokban hátrahagyott versenyművét Serly Tibor kiadásra előkészített, majd 1949-ben a Boosey & Hawkes kiadónál megjelent változatában. A brácsairodalom megkerülhetetlen alkotását azóta is rendszeresen adja elő és tanítja. Ezért is foglalkoztatja a mű hitelesebb változatának lehetősége, s erről kívánt megbeszélést tartani Bartók-kutatókkal. Ez alkalomból az Archívum angol nyelvű ülésszakot rendezett a mű problematikájáról, minél többféle megközelítésben. A Zenetudományi Intézet igazgató, Richter Pál által megnyitott konferencia előadásai az életrajzi hátteret (Vikárius László), a zenei stílus kérdéseit és korábbi művekkel való mélyebb kapcsolatát (Büky Virág), Bartók brácsahasználatát más műveiben (Laki Péter), a komponista zenekari műveinek instrumentáriumát (Pintér Csilla Mária), a kézirat problematikáját és értelmezési lehetőségeit (Nakahara Yusuke), valamint az eddigi rekonstrukciók formai-strukturális jellegzetességeit (Németh Zsombor) vizsgálták. A mű, mely Serly Tibor úttörő „rekonstrukciós”-feltáró-hangszerelő munkájának köszönhetően vált előadhatóvá, ismertté és a brácsarepertoár kiemelkedő jelentőségű darabjává, ma már – Bartók Péternek köszönhetően – kiváló minőségű, átírással (Nelson Dellamaggiore) és gondos filológiai tanulmánnyal (Somfai László) kísért hasonmás kiadásban tanulmányozható. Ezért is merülhet föl, hogy érdemes – az azóta kialakult Urtext-kiadások szellemében – újragondolni a mű hitelesebb közreadásának lehetőségeit. 

Június 22-én az állandó kiállítás megtekintésén felül koncertekkel és kurátori tárlatvezetésekkel várta az érdeklődőket a Zenetörténeti Múzeum.

Az első programon Bartók műveket hallgathatott a közönség Ábrahám Márta (hegedű) és Borbély László (zongora) előadásában. A két muzsikus a Szonáta no. 2. és a Rapszódia no. 2. darabokkal kápráztatta el a nagy létszámú hallgatóságot. A múzeum első termében Laskai Anna zenetörténész tartott lebilincselő előadást a Filharmóniai Társaság 170 évéről készült kiállításban. Olyan, a mai napig is használatos unikális dokumentumot is megtekinthettek az érdeklődők, mint az ún. „Aranykönyv”, vagyis az emlékkönyv, amelyben a zenekarral közreműködő muzsikusok és karmesterek bejegyzéseit olvashatjuk. A Bartók teremben tartott második koncerten kamarazenék csendültek fel. Két, Londonban élő japán művész, Naoko Inoue (hegedű) és Eri Yamamoto (zongora) már többször szerepelt Budapesten. A Szent Iván éjjelén Fülep Márkkal (fuvola) kiegészült kamaraegyüttes változatos műsort kínált a nagy mesterek ismert műveitől a ritkán hallható érdekességekig. Fülep Márk egy rendkívül szép hangú, különleges fuvolán játszik, amely a magyar állam tulajdona, és ezzel a fellépéssel is köszönetét fejezte ki a hangszer használatáért. Az este folytatásában ismét Bartók Béla kapott főszerepet. Erdősné Borz Zsófia művészettörténész olyan változatos műfajú képzőművészeti alkotásokat mutatott be, amelyeknek Bartók volt az ihlető forrása. A látogatók egy interaktív terminállal saját maguk is készíthettek emailban küldhető mail artot. Az este zárásaként Mozart A-dúr, illetve Brahms h-moll klarinétötösét hallgatgatta a közönség az Erdődy palotában. Varga Gáborhoz (klarinét) budapesti zenekarok tagjaiból álló vonósnégyes csatlakozott. A koncertek műsorvezetője Gombos László zenetörténész volt, aki az elhangzó művekről tartott előadásával még színesebbé tette a koncertélményt.

Weiner Leó (1885‒1960), a világhírű magyar zeneszerző és zenepedagógus elveszettnek hitt kompozíciója bukkant fel Adler Marianne (1890–1966) zongoraművész hagyatékából. A hagyatékból származó kézirategyüttest Brian Lamb, a Hollandiában élő brit műgyűjtő, orgonista és zongorakísérő vásárolta meg a budapesti Darabanth Aukciósház online árverésén 2024 februárjában.

A négykezes zongoramű Weiner Leó Csongor és Tünde című műve egy részleteként került árverezésre. Lamb a számára elérhető információk alapján nem tudta beazonosítani a kompozíciót, ezért arra gyanakodott, hogy ismeretlen művel áll szemben, és Kőry Ágneshez, a Londonban élő zenetörténészhez, a londoni Béla Bartók Centre for Musicianship alapító igazgatójához fordult levélben. A megkeresés neki köszönhetően keresztül jutott el Kusz Veronikához, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársához. Az általa végzett azonosítás során kiderült, hogy a kézirat kétséget kizárólag Weiner tollából való, ám a műnek valóban nincs köze a Csongor és Tünde eddig ismert műalakjához, vagyis a kézirat címlapján – talán idegen kéztől származó – felirat részben téves. Az ugyanitt olvasható „Scherco” [sic!] és „op. 1” megjelölés miatt ugyanakkor felmerült a lehetőség, hogy Weiner elveszettnek hitt első opusza bukkant fel. A zeneszerző eredetileg vonósötösre komponált Scherzóját már 1905 júniusában, Weiner diplomázása előtt egy évvel eljátszották a budapesti Zeneakadémián, egy évvel később pedig zenekari változata is elhangzott a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyén (1906. október 22., vezényelt: Kerner István). A közönségsiker ellenére Weiner valószínűleg nem volt teljesen elégedett művével – alighanem ezért is maradhatott kéziratban –, de annyi bizonyos, hogy tovább foglalkoztatta a scherzo-írás problematikája. Gál György Sándor szerint, aki az 1950-es évek végén hosszas interjúkat folytatott az idős zeneszerzővel, Weiner akkor határolódott el végleg a közkedvelt műtől, amikor sikerült megtalálnia az általa ideálisnak érzett scherzo-hangütést a Csongor és Tündében. A szerző saját jegyzékei arról tanúskodnak, hogy Weiner a mű kéziratát megsemmisítette, bár ezek szerint nem végzett tökéletes munkát, hiszen egy négykezes kivonatról, melyet korábban az Adler-családnak adott át feltehetőleg otthoni használatra, megfeledkezhetett. A gyanút, hogy a Weiner keze által lejegyzett ismeretlen mű az op. 1-es „Scherzo” lehet, számos izgalmas zenei és életrajzi tényező igazolja – ezek tudományos bemutatására a közeljövőben a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetben kerül sor.

Brian Lamb, aki gyermekkora óta gyűjt zenei kéziratokat, és szenvedélyesen kutatja a zeneszerzők írásmódja és az interpretációs árnyalatok kapcsolatát, előszeretettel foglalkozik kevésbé előtérben álló komponisták életművével. Ahogy ő maga fogalmazott: „Minden bizonnyal habókosnak tartanak, de ez engem csöppet sem zavar. Csakis az érdekel, hogy minden arra érdemes zenemű napvilágra kerüljön, és ne csak az unalomig ismert legnagyobb zeneszerzőket játsszák.” Mr. Lamb bevallása szerint műgyűjtői tevékenységének csúcspontja, s egyben számára a legszebb 75. születésnapi ajándék a kitűnő korai Weiner-mű felfedezése. A kiadásra és a mű bemutatására vonatkozóan máris megkezdődtek az előkészületek.

Kusz Veronika

A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (AIBM / IAML) 2024. június 21. és 28. között, a Dél-afrikai Köztársaság Stellenbosch városában rendezte éves kongresszusát. Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa nemcsak részt vett az eseményen, de több feladatot is vállalt.

2024. június 10–11-én a University of Surrey adott otthont a bécsi székhelyű Gesellschaft für Historische Tonträger éves konferenciájának, melyhez ebben az évben a University of Surrey „Early Recordings Association” projektje is csatlakozott. Szabó Ferenc János, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa szekcióelnökként és előadóként is részt vett a programon, előadásában a His Master’s Voice 1928. évi magyar zenei hanglemezsorozatát mutatta be. A konferencia keretében az Early Recordings Association workshopot tartott rekonstruált akusztikus hangfelvételi eszközökről, Szabó Ferenc János egy zongoradarab kétféle eljátszásával tesztelhette a 20. század elejének hangfelvételi eljárását.

2024. július 17–18-án Bécsben Kim Katalin és Gusztin Rudolf részt vett a Tatjana Marković zenetörténész által vezetett „Discourses on music at the margins of the Habsburg Empire, c. 1750–1914” című projekt Musical life of the Austro-Hungarian southern border area and local centreselnevezésű műhelybeszélgetésén (workshop), melynek az Osztrák Tudományos Akadémia adott otthont. Kim Katalin Über die Rezeption der Huldigungsoper ‚Erzsébet‘ /‘Elisabeth‘ von Ferenc Erkel aus dem Jahr 1857 c. előadásában Erkel Ferenc operáinak recepciójába adott betekintést az Erzsébet c. opera példáján keresztül, továbbá elemezte id. Ábrányi Kornél, a 19. századi zeneélet és zenei publicisztika, valamint zenetörténetírás meghatározó alakjának Erkel-recepcióját, amelyet a zeneíró Erkel-életrajzában és a 19. század magyar zeneéletéről írt nagyhatású monográfiájában fogalmazott meg. Gusztin Rudolf National Identity on the Austria-Hungary Border. The Dalfüzér/Liederkranz of Sopron/Ödenburg c. előadásában a soproni Dalfüzér példáját keresztül rávilágított arra, hogy a nemzet/nemzetiség értelmezése sokszínű és változó volt a 19. század Magyarországában, így oka van, hogy a németajkú, többségében német repertoárral rendelkező dalárda miért tartotta magát magyarnak, s miért tekintettek így rá az osztrák dalegyletek is.

A ZTI MZO két munkatársa mellett Tatjana Marković Reconstruction of musical life along the Habsburg southern military border – Carl Remay‘s theatre troupe címmel és Pál-Ádány Rebeka ‘The Ministry of Compassion has Begun’: Charity Concerts after the Great Flood of Szeged címmel mutatta be kutatásait. A második napon került sor egy hasznos megbeszélésre a jövőbeni közös munkát illetően, melynek ereményei reményeink szerint bő egy éven belül további műhelymegbeszélések, publikációk, valamint egy konferencia formájában öltenek testet.

(Kép forrása: Amselino, CC BY-SA 4.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0>, via Wikimedia Commons, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Campus_Akademie_B%C3%A4ckerstrasse_13.jpg)

Gusztin Rudolf

2024. június 7-én a Szegedi Tudományegyetem és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajza József születésének 220. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát A Nemzeti Színház műsorkínálata az induló évtizedben (1837–1848) címmel. A Bajor Gizi Színészmúzeumban tartott eseményen a Magyar Zenetörténeti Osztály két munkatársa is szerepelt. Kim Katalin, a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője Erkel Ferenc Bátori Mária című operájának előadásai a Nemzeti Színházban, valamint Horváth Pál, az osztály tudományos segédmunkatársa Magyar operarepertoár a Nemzeti Színház első évtizedében címmel tartottak előadást.

Horváth Pál

2024. június 7-én a Szegedi Tudományegyetem és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajza József születésének 220. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát A Nemzeti Színház műsorkínálata az induló évtizedben (1837–1848) címmel. A Bajor Gizi Színészmúzeumban tartott eseményen a Magyar Zenetörténeti Osztály két munkatársa is szerepelt.

Május 30-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében került sor a Geyer Stefi életéről szóló kötet bemutatójára. A 20. század elején Geyer Stefi meghatározó szereplője volt a hazai és a nemzetközi koncertéletnek, a gyorsan felejtő közönség azonban már csak úgy emlékszik rá, mint Bartók Béla ifjúkori reménytelen szerelmére, aki a neki ajánlott Hegedűversenyen kívül, még a kapcsolatuk megszakítása után is, számos további kompozíció megírására ihlette. Személye a nagyközönség számára ismeretlen volt, ahogyan, néhány levéltől eltekintve, a Bartókkal 1907 és 1908 között folytatott levelezést is csak a Bartók kutatók szűk köre ismerhette, jó ideig ennek is csak az egyik felét, Bartók Geyer Stefihez írt leveleit, a Paul Sacher Stiftung kis példányszámban megjelent facsimile kiadásából. Húsz évvel az 1908-as szakítás után, Stefi második férjének, Walter Schultessnek köszönhetően, a két művész ismét kapcsolatba került egymással. Az egykori szerelem igaz barátsággá szelídült, néhány közös hangversenyt is adtak, levelezésük újra felvett fonala pedig csak azt követően szakadt meg ismét, amikor Bartók Amerikába ment. A kötetben közölt utolsó Bartók-tétel, egy 1945. július 16-ára datált levéltöredék azonban azt mutatja, hogy ekkor sem szakadt volna meg végleg. Bartók Béla és Geyer Stefi teljes levelezését 2021-ben, a zürichi Peter Lang kiadó adta közre, Váradi Helga és Dominik Sackmann gondozásában. Ez a kötet jelent meg most magyarul a Balassi Kiadónál, Váradi Helga és Vikárius László közreadásában. 

Május 23-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében Tudományos Fórum keretében mutatták be Grabócz Márta, az MTA külső tagjának Zenei jelentés és narratív stratégiák a 18­–20. századi zeneművekben (Budapest, Rózsavölgyi és Társa, 2024) című kötetét. Az eseményt Kim Katalin, a Tudományos Fórum szervezője nyitotta meg, majd Tallián Tibor bevezetője után a Zenetudományi Intézet három munkatársa mutatta be a könyvet. Kaczmarczyk Adrienne, az Új Liszt Összkiadás főszerkesztője, Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője és Dalos Anna, a 20­–21. Századi Magyar Zenei Archívum vezetője egy-egy tematika mentén különböző fejezeteket ismertettek. A rendezvény zárásaként Grabócz Márta Nagy Dániellel, a kötet szerkesztőjével beszélgetett. A szerző többek között rámutatott arra is, milyen az általa használt elemzési mód, amely a kötetben tárgyalt szerzők – Mozart, Beethoven, Liszt, Bartók, Kurtág, Dusapin, Eötvös, Mâche – műveinek széles időbeli spektruma ellenére egységessé formálja a kötetet.

Régóta tervezett erdélyi kutatókörútjukra indultak 2024. május 12-én a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella és Tóka Borbála. A három helyszínen – Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában –folytatott kutatásnak kettős célja volt: egyrészt minél több középkori kottás kódextöredék föltárása, azonosítása és digitalizálása, másrészt az új leletek elhelyezése a középkori Erdély liturgikus-zenei forrástérképén. Az utóbbi cél persze inkább távlati, hiszen az eléréséhez szükséges mélyelemző munkára jórészt a helyszíni terepszemlét követően kerül majd sor.

„Musical Practice in the long nineteenth century. Unknown Ego documents from Central Europe” alcímmel jelent meg a Studien zur Musikwissenschaft 62. kötete. A Guido Adler által alapított tekintélyes zenetudományi periodika különszáma a 2022-ben azonos címmel, Bécsben megrendezett tudományos workshop előadásainak tanulmánnyá átdolgozott változatait közli. A bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen (MDW) lezajlott szakmai találkozó a személyes források, ego-dokumentumok (naplók, levelek) kutatásának újabb eredményeire, egyben a forrástípus vizsgálatának módszertani lehetőségeire összpontosított. A megbeszélések tanulságait is magukba foglaló esettanulmányok a hosszú 19. század eddig ismeretlen és kiadatlan ego-dokumentumain keresztül arra mutatnak rá, hogy a levelekből és visszaemlékezésekből milyen zenetörténeti tanulságok rajzolódhatnak ki. A Martin Eybl, Gesa Finke és Békéssy Lili Veronika által szerkesztett kötet szerzői között a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének több munkatársa is szerepel. 

Ötven éve, 1974-ben a Magyar Tudományos Akadémia összevonta korábbi zenetudományi kutatóhelyeit, a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumból kibővült Zenetudományi Intézetet. Így jött létre az azóta is működő, a zenetudomány számos területét művelő Zenetudományi Intézet. Az évforduló alkalmából a ZTI kutatói április 11–12-én konferencián ismertették a kutatások történetével és az aktuális kutatási témákkal kapcsolatos gondolataikat.

A svédországi Örebro Egyetem zenei, színházi és művészeti fakultása 2024. április 9. és 11. között a stockholmi Olasz Kulturális Intézetben rendezte meg a Neue Sachlichkeit North and South. Transforming Music during the European Interwar Years (and Beyond) című konferenciát. A szimpózium előadói a Neue Sachlichkeit jelenséget vizsgálták zeneszerzés-történeti, zeneesztétikai, hatás- és médiatörténeti, valamint előadóművészeti szempontból. Szabó Ferenc János, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa „Record criticism and new attitudes of music listeners” című előadásában Polgár Tibor zeneszerző a Tükör folyóiratban megjelent hanglemezkritikáinak elemzésével a harmincas évek új, objektívebb, a gépzene által életre hívott zenehallgatási módjait tárgyalta.

A konferencia programja itt megtekinthető: https://www.oru.se/english/schools/music-theatre-and-art/research/conference-neue-sachlichkeit-north-and-south-9-11-april-2024/

2024. március 11. és 13. között Medieval and Early Modern Age Culture and Education in Central Europe címmel nemzetközi interdiszciplináris konferencia zajlott Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galéria tanácstermében, a Szlovák Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, a Comenius Egyetem Bölcsészkara és a rózsahegyi (Ružomberok) Katolikus Egyetem szervezésében. A résztvevők túlnyomó többsége a zenei medievisztika különböző területeiről érkezett, a tágabb értelemben vett interdiszciplinaritást elsősorban a három nyitóelőadást tartó művészettörténészek – a Cseh Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének kutatója, Milada Studničková és a Szlovák Nemzeti Galéria régi gyűjteményének kurátora, Dušan Buran – valamint a pozsonyi történész-középkorász-paleográfus Juraj Šedivý képviselték. A konferencia főágának előadásai – köztük a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport (https://ldzf.zti.hu/) három tagja, Gilányi Gabriella, Czagány Zsuzsa és Enyedi Mózes prezentációi – a közép-európai térség középkori zenetörténetének aktuális kérdéseit (a gregorián ének regionális változatait, a töredékkutatást és notációtörténetet, a monasztikus közösségek liturgikus dallamhagyományait, a ritmizált cantus fractus és a korai polifónia regionális megjelenési formáit) tárgyalták, tükrözve az egyes országok, műhelyek, kutatócsoportok folyamatban lévő, vagy éppen lezáruló projektjeinek tematikus súlypontjait. Ezek mellett lehetőség nyílt az aktuálisan folyó nagyszabású, széles hatósugarú vállalkozások bemutatására is, diszkusszió tárgyává téve az épülő, egyre inkább anyagteljességre törekedő adatbázisokat, forrásjegyzékeket és dallaminventáriumokat, többek között a Földváry Miklós által útjára indított Usuariumot (https://usuarium.elte.hu/), az aktuálisan a kanadai Dalhousie Egyetemen a Digital Analysis of Chant Transmission (https://dact-chant.ca/) nemzetközi hálózat részeiként működtetett Cantus és Cantusindex platformokat (Debra Lacoste, Jennifer Bain), vagy az európai COST-hálózatba betagozódó EarlyMuse – A New Ecosystem of Early Music Studies (https://www.cost.eu/actions/CA21161/ ) projektet (Philippe Vendrix).

Bevezető utóhang: Tudtunk Eötvös Péter hónapok óta tartó súlyos betegségéről, aggódva füleltük a híreket, örültünk minden reménykeltő változásnak. Versenyfutásban készülődtünk erre a Tudományos Fórumra, nagyon vágytuk, hogy az előadások még örömet szerezhessenek a művei tudományos visszhangja iránt mindig is nagyon érdeklődő zeneszerzőnek. Boldogság volt látni online üzenetét, amivel az utolsó előadás utolsó pillanatában megköszönte az ülés résztvevőinek a közreműködést. Alig hatvan órával később Eötvös Péter meghalt. Isten Veled, Péter, hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ismerhettünk. (Halász Péter) 

Csütörtökön, 2024. március 21-én délután 14 órától a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézetében tudományos rendezvény keretében került sor az Eötvös Péter munkássága és művei előtt tisztelgő, a legújabb hazai tudományos eredményeket bemutató ülésszakra. A konferenciát személyes jelenlétével tisztelte meg Kurtág György, Eötvös Péter zeneszerző online vett részt a rendezvényen.

Az Eötvös-kutatás legújabb eredményeit bemutató Tudományos Fórum magyar előadóinak prezentációi A Musical Theatre, Instrumental Theater in Péter Eötvös’s Oeuvre című, Párizsban megrendezett nemzetközi ünnepi szimpóziumon is elhangoztak, Grabócz Márta szervezésében (IRCAM, 2024. január 12–13.).

Az előadások előtti bevezetőt a Strasbourg-i Egyetem professzora, az MTA külső tagja, egyben a Zenetudományi Intézet volt munkatársa, Grabócz Márta tartotta, aki sokoldalú tudományos és zeneélet-szervezői tevékenysége részeként a kortárs magyar zeneszerzők működésével és tevékenységével is foglalkozik. A Tudományos Fórumot Kim Katalin, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője szervezte és vezette le. Az Eötvös-fórum előadásai különösen a zeneszerző operakompozíciói, kamara- és hangszeres műveinek, valamint komponálási módszerének vizsgálata köré épültek. 

Farkas Zoltán (Bartók Béla Emlékház; HUN–REN BTK Zenetudományi Intézet) Eötvös Péter opera-életművében a személyes stílus hiányának kérdéséről adott elő a zeneszerző ezzel kapcsolatos nyilatkozatából indulva ki. Eötvös Péter 2021-ben bemutatott, Sleepless című operájának filozófiai konnotációiról tartott előadást Orbán Jolán (PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet), aki a „vendégbarátság, ellenségesség, vendégszeretetgyűlölet” fogalmait és operai megvalósulását járta körül Jacques Derrida és Ludwig Wittgenstein elméletei nyomán. A mítosz és intertextualitás kérdését Könyves-Tóth Zsuzsanna (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) vizsgálta Eötvös Péter két operája kapcsán. Az előadás a Madách Imre Az ember tragédiája által inspirált és a később visszavont Die Tragödie des Teufels opera, és annak újrarendezett szövegkönyve alapján újrakomponált Paradise reloaded (Lilith) mitológiai vonatkozásaira, különösképpen Lilith és Lucifer alakjára tért ki. Eötvös Péter Love and Other Demonscímű operájának időkezeléséről és nagyformájáról tartott előadást Megyeri Krisztina (DLA; Pászti Miklós AMI, Biatorbágy), a történeti helyett a zeneszerző szempontjából elemezve a kompozíciót. Előadásában a modern zenei karakterizálás időkezelését és dramaturgiai elemzését adta. 

A tudományos fórum második ülésszakát megnyitó Grabócz Márta (Strasbourg-i Egyetem; MTA külső tag) Samuel Beckett 1957-ben megjelent Embers [Zsarátnok] c. hangjátéka által inspirált dramaturgia megvalósításait és zenei értelmezéseit vizsgálta Eötvös Péter csaknem öt évtizedet felölelő időintervallum alatt készült öt kamaraművében a „Now, Miss!” -től az Octet Plus-ig. -ig. Laki Péter (Bard College, Annandale-on-Hudson) Eötvös Péter Korrespondenz című vonósnégyesének zenei dramaturgiájáról tartott előadást, középpontban a zenei „párbaj”, illetve a levelezés mint inspirációs forrásból kiindulva, „’Von Paris aus geht der Ruhm’. Képzeletbeli színház és magánhangzókódolás Eötvös Péter Korrespondenz című vonósnégyesében” című előadásában. Ifj. Kurtág György (Centre Européen pour l'Improvisation; SCRIME – Université de Bordeaux) előadását Gőz László olvasta fel és látta el kommentárokkal. Az előadást ifj. Kurtág György a hangszínváltozás köré építette fel. Molnár Szabolcs (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem; Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) Eötvös Péter első magyar nyelvű operája, a Valuskában megjelenő groteszk intonációt vizsgálta. 

A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet reprezentatív Bartók-termében megrendezett előadásszakokat egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet az Intézet munkatársa, Halász Péter moderált. A kerekasztal-beszélgetés kulcstémái között az előadók a nyelvhasználat és kompozíciós inspirációk, módszerek is szerepeltek.

Békéssy Lili Veronika

A Tudományos Fórum a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet szakmai programsorozata. Az Eötvös Péter 80. születésnapja alkalmából szervezett, interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is követhető esemény felvételét hamarosan közzétesszük a Zenetudományi Intézet youtube csatornáján. 

A Tudományos Fórum szervezője: Kim Katalin

Technikai munkatárs, grafika, tördelés: Gusztin Rudolf

Fotó: Vizinger Zsolt

A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet és a Haydneum – Magyar Régizenei Központ együttműködése keretében megrendezett Tudományos Fórumon 2024. február 1-én Martin Eybl, az Universität für Musik und Darstellende Kunst Wien, Institut für Musikwissenschaft und Interpretationsforschung professzora kutatócsoportjával bemutatta „Paper and Copyists in Viennese Opera Scores, 1760–1775” című, befejezés előtt álló projektjét (a projekt weboldala).

A mintegy 10 éves kutatás előbb a Bécs vonzáskörében megvalósult kulturális transzfer útjait és aktorait tárta fel a 18. század második felében, majd figyelmét a gyűjtők és gyűjtemények, ill. ezzel párhuzamosan a császári család operagyűjteménye irányába fordította, és ezen keresztül vizsgálta a korabeli papírkereskedelem és főképp a kopistaműhelyek működését. Eybl professzor immár harmadik alkalommal számol be a Zenetudományi Intézetben e kutatások eredményeiről (korábbi két előadásának felvétele: Cultural Transfer of Music in Vienna, 1755–1780; illetve Musical Public and Class Consciousness, Vienna 1740–1810). Most záruló projektjük számos ponton találkozik a Zenetudományi Intézet és a Haydneum – Magyar Régizenei Központ tervezett közös kutatásával, mely során az Esterházy hercegi kottatár operaanyagának digitalizálására és Bartha Dénes – Somfai László mindmáig mérföldkőnek tekinthető Haydn als Opernkapellmeister c. kötetének revideált, részben online változatának előkészítésére kerül sor. A császári és az Esterházy-kottatár ugyanis mind papírjait, mind kopistáit tekintve számos átfedést mutat. Martin Eybl közelebbről csatlakozik a Haydneum tudományos bizottságához és egy önálló zenei családtörténeti kutatást – a Haydn keze alatt Eszterházán működő Joseph Franz Weigl és családtagjainak működését feltáró projektet – indít el a Haydneum támogatásával. 

A Tudományos Fórum absztraktja itt érhető el.

2024. január 24-én Csorbáné Bognár Erzsébet intézeti titkársági asszisztenssel az MTA külső raktárában, Törökbálinton folytattunk "kutatómunkát" a Zenetudományi Intézet levéltári anyagaiban. Nagyon érdekes kaland volt számunkra megismerni ezt a különleges helyszínt és régi iratok között búvárkodni. Szerencsére utunk sikeres volt, a gondos és pontos iktatásnak köszönhetően megtaláltuk a keresett dokumentumokat és nagyon kedves, segítőkész kollégákat ismerhettünk meg. Külön köszönet Dr. Hay Dianának, az MTA Levéltár igazgatójának, aki személyesen mutatta meg a és vezetett végig a labirintusnak is beillő raktárépületen a törökbálinti DEPO-ban.

Eötvös Péter 80. születésnapja alkalmából nemzetközi zenetudományi tanácskozást rendeztek Párizsban 2024. január 12-én és 13-án, az IRCAM Stravinsky-termében, a párizsi Liszt Intézet, az IRCAM, a strasbourgi, a párizsi, valamint a Gustave Eiffel egyetem rendezésében. Az esemény fő szervezője Grabócz Márta, a strasbourgi egyetem professzor emeritusa, az MTA kültagja, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet egykori munkatársa, a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság Kroó György díjával kitüntetett tagja volt. A rendezvényt Frank Madlener, az IRCAM igazgatója, Burányi Adrienn Éva, a Liszt Intézet igazgatója, valamint Grabócz Márta nyitotta meg.

2024. január 18-án a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport három tagja, Gilányi Gabriella, Tóka Borbála és Czagány Zsuzsa a szombathelyi Egyházmegyei Levéltárba látogattak, hogy a gyűjtemény vezetője, Rétfalvi Balázs és munkatársai szíves engedélyével és támogatásával megvizsgálják és digitalizálják az ott őrzött középkori kottás kódextöredékeket. Valójában nem a Levéltár, hanem az Egyházmegyei Könyvtár töredékeiről van szó: a két intézmény fragmentumanyagát ugyanis 2022-ben egyesítették, s azóta egy helyen, a Könyvtárban érhető el a korábban megosztott kollekció.

A HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet december 14-én megtartotta szokásos karácsonyi ünnepségét. Először a Bartók-teremben gyülekeztünk, ahol a munkatársak kisebb és nagyobb gyermekei énekszóval és zongorajátékukkal köszöntötték az ünnepet: a műsor ádventi és karácsonyi énekektől az Evita musical egy slágeréig terjedve széles spektrumot fogott át, és hangos sikert aratott. Majd a Haydn-teremben folytatódott az összejövetel, a karácsonyfa mellett a munkatársak saját készítésű finomságainak majszolásával, a Richter-pince borainak kóstolásával, a gyerekek könyvajándékainak átadásával, néptánc-tanulással és a legkisebbek részéről heves fogócskázással. Nagy öröm, hogy a mindennapok gondjai mellett azért nyílik még alkalom ilyen vidám és felhőtlen munkahelyi együttlétre is.

Két év telt el a Magyar Tánctudományi Társaság szakfolyóirata, a Tánctudományi Tanulmányok legutóbbi kötetének megjelenése óta. Az eltelt időben a tánckutatók újabb eredményekkel jelentkeztek, amelyeket a kötet szerkesztői, Fuchs Lívia, Fügedi János és Péter Petra négy tematikus egységbe rendeztek: táncantropológia, gesztuskutatás, táncpedagógia és forráskutatás.  A kötet nyitótanulmányában Colin Quigley a szerkesztők felkérésére írta meg a táncantropológia történetét a kezdetektől napjainkig, elsősorban az amerikai és a brit eredmények figyelembe vételével. A táncantropológia fejezet mutatja be Joan Kealiinohomoku írását a balettről mint etnikai táncról, valamint Bondea Vivien funkcionalista szemléletű tanulmányát egy moldvai falu tánckultúrájáról. A gesztuskutatáson belül Darida Veronika és Kormos Janka filozófiai értelemben tekintenek a táncra mint gesztusra. Gál Eszter a kontaktimprovizáció oktatását ismerteti, tanulmányára mintegy korszaknyitó eredményre tekinthetünk, amely mozdulatelemzési eszközökkel vizsgálja a modern tánc e szinte strukturálhatatlan válfaját. A kötetet két, forrásokat feltáró tanulmány zárja, Lenkei Júlia a színháztudományi szempontjából jelentős Németh Antal kapcsolatát mutatja be a mozdulatművészettel, Keresztény Csenge pedig Martin György 1969-es romániai gyűjtéseit veti erős kritika alá.

A kötet bemutatójának ezúttal is a BTK Zenetudományi Intézet Bartók terme adott otthont. Az estét Harcsa Veronika és Szabó Réka performansza nyitotta meg, majd a szerkesztők ismertették röviden a kötet tartalmát. Ezután a jelenlévő és online becsatlakozó szerzők osztottak meg gondolatokat a kutatásaikról. A kötet jellemzője és nagy értéke a tánc sok szempontú, igen színvonalas vizsgálatának felmutatása. Az esemény nemcsak a tánctudósok és kutatók, de gyakorló táncművészek számára is vonzó program volt, jó példaként demonstrálva az elméleti és a gyakorlati szakemberek egymást  inspiráló együttműködését. A kötet a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Magyar Tánctudományi Társaság közös kiadásaként jelent meg.

Szabó Bálint és Fügedi János

Lányi Ágoston, a Zenetudományi Intézet volt tudományos munkatársa, az egykori Néptánc Osztály táncírója születésének 100. évfordulójára a Magyar Tánctudományi Társaság szervezett egy napos szimpóziumot a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetben 2023. december 2-án. A magyar táncíró szakma szép számban összegyűlt képviselőit, az érdeklődőket és a zoomon bekapcsolódókat Richter Pál igazgató úr köszöntötte, majd az esemény főszervezője, Fügedi János megnyitotta az ülést. Két szekcióban összesen kilenc előadás hangzott el. A mozdulatelemzés és a táncjelírás-elmélet "nagy öregjei" mellett a fiatal kutatók is számos témában tartottak előadást. Találkozhattunk jelmódosítási javaslattal, a páros táncok lejegyzési problémáinak ismertetésével, a kargesztusok analízisével, játékosítási módszertannal az egyetemi táncnotációs képzésben, a táncírás használatának kísérleteivel az általános iskolai oktatásban, valamint interdiszciplináris, strukturális és esztétikai elemzéssel is. 

2023. november 28-án és 29-én Pozsonyban, a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport négy tagja (Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Göbölösné Gaál Eszter, Nagy Torma Julianna) részvételével került sor az Early Music in Central Europe: Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections elnevezésű, a Visegrád+ pályázat keretei közt működő nemzetközi kutatócsoport első szakmai találkozójára. Az idén indult projektet, legalábbis annak előzményeit voltaképpen a szükség hívta életre: a világjárvány ideje alatt a középkori liturgikus egyszólamúság, a gregorián ének és gregorián paleográfia régóta együttműködő cseh, szlovák és magyar kutatói az együttműködés virtuális terébe kényszerültek. A másfajta kommunikáció azonban olyannyira jól működött, hogy az addig többé-kevésbé kötetlen szakmai beszélgetések hivatalosabb – ám még mindig virtuális – szintre emelkedhettek. Ekkor jött létre az Early Music in Central Europe (EMCE) online fórum, amely a zenei medievisztika legrangosabb nemzetközi, ugyanakkor közép-európai témákkal foglalkozó kutatóit hívta meg előadónak, és szervezett előadásaik köré szakmai diskurzust. A Visegrád+ pályázat nemcsak újabb szintet lépett e folyamatban, hanem vissza is hozta a lengyel fél bekapcsolásával immár négytagúvá bővült társaságot a valóságos térbe.

2023. november 21-én a Zeneakadémia Doktori Iskolájának DLA és PhD képzésében résztvevő hallgatók egy csoportja meglátogatta a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet zenetudományi szakkönyvtárát. 

Pillanatképek egy zenekar történetéből címmel nyílt kiállítás 2023. november 16-án a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumában.

HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7., Bartók terem, 2023. november 9. csütörtök, 15 óra. 

A ZTI kiadványaként megjelent kötetet Richter Pál, zenetörténész, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatója és Kim Katalin, zenetörténész, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese ismertették. Kim Katalin a könyv bevezető gondolatát ragadta meg a Taraf De Haidouks együttes „Turceasca” című számának vetítésével, amely jól szimbolizája a globalizáció és a multikulturalizmus jelenségét, mert a napjainkra világhírűvé vált dél-romániai falusi cigányzenekar játéktechnikája egyaránt tartalmaznak népi, dzsessz sőt klasszikus zenei elemeket.

Október végén a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport két napot töltött a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban, ahol Ferencz Beatrix könyvtárvezető segítségével számba vette és digitalizálta a túlnyomórészt ma is borítókként szolgáló középkori kottás kódextöredékeket. A 14. század óta folyamatosan fennálló gyűjtemény ősnyomtatványain, antikváin, 17. századi nyomtatványain, régi magyar könyvein több száz fragmentum maradt fönn, amelyekből ez alkalommal 130-at tudtunk megvizsgálni.

Zágráb–Nekcse, Horvátország (2023. október 5–7.)

A Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa, Békéssy Lili Veronika a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Horvát Zenetudományi Társaság szervezésében, Pejačević Dóra horvát–magyar zeneszerző halálának 100. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián vett részt.

Az ünnepélyes keretek között megrendezésre kerülő konferencia első napján Zágrábban hangzottak el előadások, ezt követően pedig október 6-án és 7-én a még felújítás alatt lévő Pejačević-kastély közelében, a nekcsei városházán.

Az elhangzott előadás Pejačević Dóra magyar felmenőinek, a Vay-és Teleki családok zenei és kulturális vonatkozásait tárgyalta, különös tekintettel a család tagjainak 19. századi budapesti kötődéseire. Az előadásban szó esett Pejačević Dóra egykori tanárának, Noseda Károlynak hatásáról, aki a szervita téri templom (ma Belvárosi Szent Anna Templom) orgonistájaként kezdte pályáját.

Zágráb–Nekcse, Horvátország (2023. október 5–7.)

A Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa, Békéssy Lili Veronika a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Horvát Zenetudományi Társaság szervezésében, Pejačević Dóra horvát–magyar zeneszerző halálának 100. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián vett részt.

A Lisszabon melletti egykori királyi rezindenciájáról híres kisváros műemlékként és múzeumként működő palotaegyüttesében megrendezett konferencia immár a tizedik volt a Centro de Estudos Musicais Setecentistas de Portugal nevű egyesület rendezvényeinek sorában. Az évenként meghirdetett tudományos konferencia egyik legfőbb célkitűzése a régebbi korok zenéjével, színházi gyakorlatával kapcsolatos legújabb kutatási eredmények és ezek gyakorlati felhasználásának együttes bemutatása és értékelése. A háromnapos rendezvénysorozatra Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Kanadából és Európa számos országából is érkeztek előadók. Magyarországról Malina János a pozsonyi Erdődy operaházról, Illés Szabolcs a ZTI Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa pedig ezúttal a historikus előadói gyakorlat mai helyzetéről és lehetőségeiről tartott élénk érdeklődéssel követett és hosszabb szakmai beszélgetéseket inspiráló előadást.

A konferencia tematikus szekciói között angol, olasz és a versailles-i kutaközpontból érkezett francia szakértők előadásai nyomán a barokk színházi előadói gyakorlatról, annak újjáélesztési kísérleteiről, sőt a 18. századi bábszínházak világáról is képet kaphattak a résztvevők. A korabeli hangszerek, játéktechnika és előadói gyakorlat vizsgálata ezúttal a klarinét, az orgona, a csembaló és a gitár kapcsán került terítékre kanadai, olasz, portugál és spanyol kutatók előadásában. A salzburgi Mozarteum professzora Vittorio Guielmi egy napra szintén tiszteletét tette a rendezvénysorozaton. A második nap délelőttjén tartott előadásán a viola da gamba francia repertoárjáról és Marain Marais stílusának továbbéléséről tartott egy általános, főként gyakorlat-központú előadást. Aznap este pedig lisszaboni szólókoncertjén az elmondottak illusztrálásával is megpróbálkozott.

Külön szekció szólt a korabeli táncokból ma levonható tanulságokról, a színpadi énektechnika rekonstrukciós lehetőségeiről és a korabeli librettók tanulmányozásából nyerhető információkról is.

A kifejezetten eredményes vitákat és megbeszéléseket generáló konferencia kiváló lehetőségeket teremtett a hasonló témában, de különböző területeken és országokban kutató művészek és zenetudósok eszmecseréjére és gondolataik ütköztetésére. A beszélgetések során teljes egyetértés született a konferencia céljának tekinthető, a kutatás és forráselemzés fontosságát kiemelő alapelvekről, melyek az egyre tágabban értelmezett és ezáltal nagymértékben kommercializálódó régizenélés mai környezetében a szükségesnél lényegesen kevesebb alkalommal kerülnek az előadások fókuszába.

Illés Szabolcs

A Lisszabon melletti egykori királyi rezindenciájáról híres kisváros műemlékként és múzeumként működő palotaegyüttesében megrendezett konferencia immár a tizedik volt a Centro de Estudos Musicais Setecentistas de Portugal nevű egyesület rendezvényeinek sorában. Az évenként meghirdetett tudományos konferencia egyik legfőbb célkitűzése a régebbi korok zenéjével, színházi gyakorlatával kapcsolatos legújabb kutatási eredmények és ezek gyakorlati felhasználásának együttes bemutatása és értékelése. A háromnapos rendezvénysorozatra Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Kanadából és Európa számos országából is érkeztek előadók. Magyarországról Malina János a pozsonyi Erdődy operaházról, Illés Szabolcs a ZTI Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa pedig ezúttal a historikus előadói gyakorlat mai helyzetéről és lehetőségeiről tartott élénk érdeklődéssel követett és hosszabb szakmai beszélgetéseket inspiráló előadást.