„14 éves koromban beléptem a ciszterci rendbe, a pécsi ciszterci gimnáziumból aztán fölkerültem a budai gimnáziumba és rendházba, mint kisszeminarista. A gimnázium nívójára jellemző, hogy itt tanított a híres Vörösmarty-kutató Brisits Frigyes, aki magyarból olyan tűz alatt tartotta az osztályunkat, hogy mi egyszerűen lángoltunk, és magam is ezt a szakot választottam később az egyetemen. Amellett a muzsika volt mindenem. Szegedi Ernő, későbbi zeneakadémiai tanár, bejárt a rendházba, és 4 éven keresztül tanított zongorára. A másik élményem pedig Rajeczky Benjámin volt, akinek keze alá kerültem. Egész könyvtára rendelkezésemre állt, és ő maga vitt engem koncertekre. 16 éves koromban Béni bácsival végighallgattuk és együtt elemeztük Bach Wohltemperiertes Klavier sorozatát Kósa György előadásában. Gimnáziumi koncerteket is rendezett, Pallagi János osztálytársam Járdányi Pali és Sugár Rezső közreműködésével.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„Jó édesapám, aki 36 évesen meghalt, még gondoskodott arról, hogy én nyolcéves koromban bekerülhettem az európai hírű pécsi székesegyházi énekiskolába, amelyet Dulánszky Nándor püspök alapított 1888-ban. 8 és 14 éves korom között minden vasárnap más-más misét énekeltünk a regensburgi ceciliánus stílus szerint, s ez azt eredményezte, hogy fél éven belül tökéletesen megtanultunk kottát olvasni, olyannyira, hogy az első fél év után szólampróbák nélkül részt tudtunk venni a vegyeskari összpróbákon. Ének-órák pedig minden nap voltak, és mindjárt zongorára is tanítottak.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„Érettségi után, a Zircen 1940-ben megkezdett ötéves teológiai tanulmányaim folyamán csodálatos, teljes gregorián légkörben nőttem föl. Naszályi Emil erkölcstan-tanárunk volt az élő gregorián mestere. Tessék elképzelni, hogy Zircen 1940 és 45 között minden áldott nap gregorián schola volt, énekeltünk konvent-misén gregoriánt, vasárnap a nagymisét és vesperást is. Attól függetlenül pedig a zsolozsmát naponta mondtuk s nagy ünnepeken pedig egyes részeit énekeltük is. Az élő gregorián mindennapi gyakorlata számomra olyan gyökereket jelentett, amelyek nemcsak érzelmekben vittek közel a gregoriánhoz, hanem praxisban és elméletben is.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„Még 1943-ban, teológia alatt osztálytársammal, Marosszéki Zsolttal (aki ma Ralph March néven ismert külföldön, a kölni dóm karnagya volt) apátunk szokás szerint magához kéretett, és be kellett jelenteni, milyen tanári szakot választunk. Mondtuk, hogy a Zeneakadémiát szeretnénk elvégezni. Endrédy Vendel apát úr természetesen mindent fölírt, de a végén megkérdezte: és fiam, milyen szakosok lesztek? Mondtuk: zene szakosok szeretnénk lenni. Tudom fiam, zene szakosok lesztek, de az egyetemen milyen szakosok lesztek? Tudtuk előre, hogy ez a trükkünk nem fog sikerülni, a muzsikát önmagában nem fogja elfogadni. Zsolt a franciát és magyart választotta, én a magyar-latint. Tehát 1943-tól kezdve mi már foglalkoztunk is a szakunkkal, hiszen a cél az volt, hogy öt év teológia alatt ne felejtsük el, amit már tudtunk. 1945-ben aztán beiratkoztunk az egyetemre Budapesten. Első évben Sugár Rezső előkészített kettőnket a zeneakadémiai felvételre. Sugár jó barátunk volt, amúgy is megtette volna ezt, de volt egy másik, anyagi szempont is, mert mi azzal fizettünk, ami nagyon nagy kincs volt 1945-46-ban: étolajjal. A rendnek ugyanis akkor még megvolt az olajütője Nagyvenyimben, Dunaújváros környékén, ahol a rendi birtok terült el.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„1950. június 18. emlékezetes dátum számomra. Este még Margittay Sándor Bach-sorozatán beszéltem a Szervita-templomban, de azon az éjszakán bennünket szerzeteseket teherautóra raktak és internáltak. Mint utólag kiderült, mi voltunk a túszok, hogy miután Mindszenty már börtönben volt, Rákosi megegyezésre kényszerítse a püspöki kart. Nyár múltával az internálásnak vége lett, de szeptemberben az összes szerzetesrendet feloszlatták.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„Életemben a legtöbbet egyetemista és zeneakadémista koromban voltam koncerten-operában, mert az természetes volt, hogy az ember egyetemre járt meg zeneakadémiára, gyakorolt és este mindig operában vagy koncerten ült. Az Operában aztán az ötvenes évekbe – egy szívességemet viszonzandó — fölajánlották, hogy bemehetek bármikor az előadásokra. Éveken keresztül szabad bejárásom volt ide.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„1946-tól kezdve a Zeneakadémiára is jártunk, egyházzenei tanszakra. Az egyetemen Horváth János, Pais Dezső, Bisztray Gyula, Huszti József adott elő, akiktől nagyon sokat tanultam. A Zeneakadémián viszont Bárdos Lajos, Harmath Arthur, Werner Alajos, Forrai Miklós, Nagy Olivér, Pécsi Sebestyén tanított. A Zeneakadémián az utolsó évünkben, 1949/50-ben megszüntették az egyházzenei tanszakot.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

„Berci bácsi próbáihoz nemcsak a zene, hanem a kultúrtörténet, a művelődéstörténet és a lelki- vagy hitélet is hozzátartozott. A próba végén, vagyis amikor a penzumot már teljesítették a muzsikában, erre szolgált az úgynevezett „hegyi beszéd” – miként az idősebbek emlegetik. Mindig írt magának egy vázlatot – tehát nem fejből mondta –, amely által rendbe szedte, hogy az adott próbanapon mit szeretne elmondani a zenén túl, vagy a zenébe bújtatva. Például egy Salve Regina-motettában nyilvánvalóan nemcsak hangjegyek tartózkodnak; a Mária-antifóna használatának, alanyának, liturgikus helyének évszázados történetével is megismertette a jelenlévőket.”

Csányi Tamás visszaemlékezése. Az interjút készítette Papp Ágnes, lejegyezte Kaskötő Marietta.

„Én aztán teljes erővel a protestáns passiók történetét dolgoztam fel. Ez azt jelentette, hogy nemcsak Magyarországon kellett összegyűjteni a forrásokat, hanem bejártam szó szerint egész Európát: Olaszországot, Svájcot, Ausztriát, Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Svédországot, Németországot, és kétszer voltam Jugoszláviában is, ahol magnetofonnal az Adriai tengeri szigeteken gyűjtöttem anyagot. Ezt egyébként akkor kandidátusi disszertációnak is beadtam, amelyet el is fogadtak.”

„Közben azonban, 1953-ban a Zenetudományi Bizottságtól Csomasz Tóth Kálmánnal megbízatást kaptunk a protestáns graduálok anyagának feldolgozására. Ez akkor nagy, szűz terület volt, ahogy Szabolcsi is jelzi a Magyar zenetörténet kézikönyvében. Első lépésünkként Csomasz Tóth Kálmánnal az 1635-ből való első magyarnyelvű, többszólamúságot is tartalmazó, híres Eperjesi Graduálról közölhettük részletes dolgozatunkat. (Azóta Ferenczi Ilona, aki tőlünk a témát később átvette, a Musicalia Danubiana-sorozatban magát a kötetet is kiadta, modern kiadásban.)”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

Az MTA Zenetudományi Intézet 1970-ben elvállata a Magyarország zenetörténete kézikönyvsorozat elkészítését. Rajeczky Benjámin javaslatára a nehezebb utat választva, új kutatások elindításával láttak neki a köteteknek. Az 1541-1686-os időszak feldolgozását vállaló második kötetnek a szerkesztését Bárdosnak át kellett vennie Csomasz Tóth Kálmántól. E kötethez kezdte el várostörténeti kutatásait is.

„A Zenetudományi Bizottság felkért a protestáns anyag megírására, az ötkötetes Magyarország Zenetörténete számára. Nem sokkal ezután azonban Rajeczky így szólt hozzám: - Meg vagy bízva a városi zeneélet monografikus feldolgozásával is, alapmunkálatokként a zenetörténeti kötetek részére, hogy ennek analógiájára az egész ország városi zenetörténetét megírhassuk. Azt kérdeztem: miért pont én? - Azért, mert te megtanultál levéltári anyagot olvasni, amikor a 18. századi puritán és racionalista nézetek összecsapásával kapcsolatos levéltári adatokat keresgélted a protestáns passióanyaghoz.”

Részlet Borgó András interjújából: „Amikor én pályakezdő voltam... Bárdos Kornél”, Muzsika 36/2 (1993), 10–16.

Levéltári kutatásaihoz nagyon nehezen talált a forrásokat olvasni tudó munkatársakat. Vezetése alatt Rennerné Várhidi Klára mellett megbízással Párdányi Miklósné és Kárpáti András végzett nagyarányú levéltári feldolgozást.

A Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályán készülő Magyarország zenetörténete kézikönyv 2–3 kötetéhez végzett várostörténeti kutatásainak nagyszombati jegyzetei és ezek átírása Rennerné Várhidi Klára, az MTA ZTI Magyar Zenetörténeti Osztály tudományos munkatársa által.

Bárdos Kornél az 1970-es évektől kezdve a BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályán készülő Magyarország zenetörténete 2—3. kötethez írt összefoglaló tanulmányok sorát publikálta, munkássága megalapozta az általa 1984 és 1993 között vezetett Magyar Zenetörténeti Osztály későbbi jelentős eredményeit és publikációit.

Szervezőbizottság és a megemlékezéshez kapcsolódó honlap készítői: Kim Katalin és Papp Ágnes. Szerkesztés: Békéssy Lili. Honlaptervezés és grafika: Vizinger Zsolt.