A Kölcsey Hymnus megzenésítésére kiírt pályázattal a Nemzeti Színház mindössze egy népmelódiára számított, amely kellőképp népszerűvé válva a költeményt is széles körben ismertté teszi. A terv bevált. Azonban kezdeti népszerűsége ellenére, a Kölcsey-Erkel Hymnusz nemzeti szimbólummá válásának folyamata hosszú időt vett igénybe, törvényi rangra emeléséhez pedig 145 évnek kellett eltelnie.

1844. július 2-i első előadásától kezdődően Erkel Hymnusza a legkülönfélébb változatokban élt. Számos eltérést találunk már az első kiadás (Pest, Wagner József, 1844. szeptember) és a pályázati példány között is, de az eltérések itt még valószínűleg Erkel javításai nyomán kerültek a kottába. A későbbiekben azonban a kiadók, feldolgozók, előadók nemzeti énekként (és nem műzeneként) kezelték a Hymnusz zenei anyagát, és akárcsak egy közdal vagy népdal esetében megengedettnek gondolták az apróbb változtatásokat.

Milyen változásokat generáltak ezek a beavatkozások? Az egyik legfontosabb, hogy az első és harmadik dallamsor elején elmaradtak a choriambusok. Valószínűleg a korabeli gyakorlatnak engedve, az 1880-as években már maga Erkel is így jegyezte le a Hymnuszt. Számos további apró eltérésen kívül (pld. a harmonizálásban) az egyik legbosszantóbb eltérés később az volt, hogy bizonytalanná vált az utolsó négy sor ismétlése, amelyet a pályázati példány még tartalmazott, de az idők során ez részben vagy teljesen elmaradt. A megfelelő túlzásokkal, de jól jellemzi ezt a helyzetet Nagy László, a Fővárosi Közigazgatási Bizottság ülésén 1938. január 22-én elhangzott felszólalásában, amelyben kormányrendeletet sürgetett a Hymnusz éneklésének szabályozása ügyében. A tarthatatlan helyzet megoldásán, Dohnányi Ernő részvételével ekkor már szakemberek dolgoztak egy ideje, és végül Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1939. június 2-án (15.151/939. III. szám alatt) kiadta az erre vonatkozó rendelkezést: maradt az elő-és utójáték; törölték az utolsó sorok ismétlését, és egy apró prozódiai változást vezettek be.

Az ekkor érvénybe lépett vegyeskari és zenekari változatot a köztudat mindmáig Dohnányi Ernőhöz, a Filharmóniai társaság elnökéhez, a Zeneakadémia főigazgatójához köti. Valóban Dohnányi volt megbízva a feladattal, de az ekkor hivatalosított változat, amely sok tekintetben eltér az eredetitől, már jóval korábban kialakult. Így játszották évtizedek óta a Magyar Királyi Operaházban, maga Dohnányi is sokszor vezényelhette ezt a változatot. Az áthangszerelés és számos további beavatkozás tehát a Hymnusz 19. századi előadói gyakorlatát tükrözi, Dohnányi ezen (ahogyan ezt egy feljegyzésében megemlíti) csak kicsit igazított. Valóban ő hozta be a cintányért és kisdobot a zenekarba és hagyta el a tam-tamot vagy mély harangot, amit Erkel maga jegyzett be a pályázati partitúrába. A tubával és contrafagottal azonban már korábban kiegészült a hangszerelés és a verbunkosos zenekari felfutásokat is korábban húzták. A Hymnusz hangsúlyos indítása, a choriambusok eltűnése sem Dohnányihoz köthető.

Az 1939-ben rendeletileg elfogadott hangszerelés nem sokáig volt érvényben, 1945 után újabb feldolgozások készültek, a „Dohnányi”-féle változat azonban nem merült feledésbe. Legújabban a zenei szakmai szervezetek 2013. március 14-én kiadott állásfoglalása is a pályázati példányban található eredeti forma és („az utóbbi évtizedekben kialakult szokásjogra tekintettel”) a Hymnusz „Dohnányi Ernő újrahangszerelésében” kialakított verziója mellett foglalt állást.

Kölcsey és Erkel Hymnusza azon kevés állami himnuszok egyik volt, amely 1945 után is érvényben maradt, de törvényes státusa csak 1989. október 23-án rendeződött. Az ekkor hatályba lépett törvény (XXXI. törvény 36. §-a, és az Alkotmány nemzeti jelképekről szóló záró rendelkezése 75. §-a) első alkalommal mondta ki, hogy a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. Ezt erősítette meg a 2012. január elsején életbe lépett új alaptörvény, melynek preambuluma a Hymnus első sorával kezdődik.

A Hymnusz feldolgozásai

Erkel: Erzsébet
Ferenc József és Erzsébet első közös pest-budai látogatását nagy előkészületetek előzték meg. A Nemzeti Színház „díszművet” íratott a társulat házi zeneszerzőivel, Doppler Ferenccel és Doppler Károllyal, valamint Erkel Ferenccel. Az Erzsébet című opera bemutatására a császári pár jelenlétében került sor 1857. május 6-án. Az opera második felvonását komponálta Erkel. A felvonást bevezető kórusos szám végére beillesztette a Hymnuszt.

Erkel: Dózsa György
Jókai Mór Dózsa György című 1857-ben bemutatott drámájából Szigligeti készített szövegkönyvet Erkel számára. Az opera finaléjába a szerzőpáros tervei szerint eredetileg az Erkel-Kölcsey Hymnusznak is meg kellett volna szólalnia. A finale átírásával sajnos a Hymnuszt is ki kellett hagyniuk az opera befejezéséből.

Hymnusz és a dalármozgalom
Az amatőr férfikórusok, az ún. dalárdák előszeretettel énekelték Erkel Ferenc Hymnuszát. Szinte mindig elhangzott, amikor egy dalárda társadalmi ünnepségen vett részt, de az országos dalártalálkozókon is rendszeresen felcsendült a mű. Az ilyen jellegű megszólaltatáshoz azonban a zenekarra és vegyeskarra írott művet férfikarra át kellett írni. Thill Nándor, a budai dalárda karnagya feltehetőleg 1864-ben készített már egy átiratot kíséret nélküli férfikarra, de fennmaradt egy kotta Feigler Géza Viktortól, a pesti Unio Dalegylet karnagyától is férfikarra és zenekarra. (A képen Feigler Géza pesti unio számára készült Himnusz-partitúrája látható, amely jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárában található.)

Kiemelendő az 1868-as debreceni országos dalártalálkozó, amelyen a dalárok Erkel személyes vezényletével, valamint a Nemzeti Színház operaénekeseivel és zenekarával adták elő a Hymnuszt. Erkelt ebben az évben választották a magyar dalármozgalom országos karmesterévé, mely titulust élete végéig viselte, mint a mozgalom egyik legaktívabb résztvevője.

Liszt: Szózat und Ungarischer Hymnus
Liszt Ferenc az Erkel által megzenésített Kölcsey-Hymnus dallamát a Szózat und Ungarischer Hymnus című kompozíciójában dolgozta fel 1870 és 1873 között, melyet szólózongorára és zenekarra is elkészített. A művet Liszt gróf Andrássy Gyulának ajánlotta.

Dohnányi Ernő Hymnusz újrahangszerelése
Dohnányi Ernő 1938-as áthangszerelésében tam-tam és mély harang helyett cintányért és kisdobot alkalmazott, a többi változtatás azonban a 19. századi előadói gyakorlatot tükrözi (hangsúlyos indítás, choriambusok eltűnése, verbunkos zenekari felfutások húzása stb.).

Érdekesség, hogy a fiatal zeneszerző már 1896-ban készített egy átdolgozást Erkel Hymnuszából vonósnégyesre a Zeneakadémia zeneszerzés órájára.

„Minden művelt nemzetnek meg van az ő dalba foglalt nemzeti fohásza, melyet hymnusznak nevezünk. A magyar néplélek Kölcsey Ferencz költőnknek Erkel Ferencz dalköltőnk által megzenésített »hymnusz« czimű költeményét avatta fel a magyar nemzet fohászává. Mi sem akadályozza tehát, hogy a magyar népléleknek ezen választása törvényhozás útján is szentesítve legyen.” – Képviselőházi irományok (1861–1918), 1901, Törvényjavaslat az egységes magyar nemzet himnuszáról. Rátkay László törvényjavaslata. Indokolás és 2 melléklet 384. XXVI. 333.

Korabeli források

Tanulmányok

A témához tartozó egyéb olvasmányok

Impresszum
© MTA BTK ZTI Magyar Zenetörténeti Osztály, 2019.