A Nemzeti Színház által kiírt pályázat körülményei, résztvevői, zsűrije
A reformkorban egyre erőteljesebben jelentkezett az igény egy nyugati mintájú nemzeti ének létrehozására. Ugyan az 1840-es években több eltérő karakterű és funkciójú dal élt a köztudatban nemzeti énekként (például Thern Károly 1842-ben Vörösmarty versére írott Fóti dala), saját himnusza még nem volt a magyarnak.
Petrichevich Horváth Lázár, a Honderü szerkesztője 1844 februárjában írott beszámolójában Erkel Hunyadi László c. operája kapcsán kifejti, milyen jó lenne, ha az angolokhoz és németekhez hasonlóan a magyaroknak is lenne himnusza, mellyel királyát éltethetné. Óhaja egy héttel később meg is valósul, amikor Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója három pályázatot hirdet meg a Regélő Pesti Divatlap 1844. március 3-i számában eredeti színműre, magyar operára és himnuszra:
Miként taval, ugy ez idén is meggyőződése az, hogy a’ nemzeti szinház’ köréhez tartozik, költőink’ jelesebb lyrai költeményeinek becsét minél inkább emelni, terjedését és életbe jutását a’ nemzetben elősegíteni, ’s ezt leginkább elérhetőnek véli, ha az illy költemények ének- és zenére tétetnek, ’s ezt évenként tenni szándékozván, ez évben ismét 20 arany pálya díjt tűz ki a’ legjobb népmelodiáért – Kölcsey Ferenc koszorús költőnk’ hymnusára’ ének és zenekarra téve. Ezen Hymnus olvasható Kölcsey öszves munkáinak I. kötete’ 1134ik lapján.
Az első pont alatti pályaművek beküldésének határnapja 1844. augustus 1je; a második pont alattiaké 1844. september 1seje, az utolsó pont alattiaké pedig 1844 május 1ső napja.
A pályázat kiírója, Bartay András a reformkori művelődés fontos alakja volt, aki mint zeneszerző, zenetanár, népdalkiadó és tankönyvíró egyaránt tevékenykedett. 1843–44-ben ő vezette a Nemzeti Színházat, így például az ő igazgatósága alatt mutatták be Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót. A felhívásban szereplő „miként taval” kifejezés az 1843-as, szintén általa kiírt, Vörösmarty Szózatával kapcsolatos pályázatra utal, amelynek nyertese Egressy Béni lett.
A pályázati kiírás 1844. február 29-i keltezésű; a leadási határidőt május 1-ben határozták meg, Erkel tehát március-áprilisban írta valamikor a kompozíciót. A komponista egy Gárdonyinak adott interjúban azt állította, hogy nem gondolt a megzenésítésre, míg a határidő előtti utolsó napon Bartay be nem zárta őt szobába azzal a kitétellel, hogy addig nem engedi ki, míg meg nem írja a művet. Ezt a legendát azonban két dolog is megcáfolja. Először is, a beérkezett pályaműveket sorszámmal látták el, és az Erkel által beadott pályázat az egyes sorszámot kapta, ami dokumentálja, hogy elsőként adta le. Másodszor: Erkel nem vett részt a zsűri munkájában, ami egyértelműen jelzi a komponálási szándékot, máskülönben a Nemzeti Színház első karmesterét nem hagyta volna ki Bartay a zsűriből.
Szigligeti Ede, a Nemzeti Színház titkára a Regélő Pesti Divatlap május 12-i számában adta hírül, hogy 13 pályamű érkezett be a Himnusz-pályázatra. A bírálóbizottság 1844. június 15-én hozta meg egyhangú döntését, így ez a dátum tekinthető a megzenésített Himnusz születésnapjának. A díjnyertes művet, valamint a további hat elismerést kapott kompozíciót 1844. július 2-án mutatta be a Nemzeti Színház ének- és zenekara egy színműelőadás, a „Tudtán kívül kém” előtt és a felvonások között, Erkel vezényletével.
A pályázat szervezői
Bartay AndrásA Nemzeti Színház igazgatója 1843–1845 közt. Pályázataival életre hívta a népszínmű első sikereit, megzenésítette Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát.
Szigligeti EdeA pályázat titoknoka. Négy évtizeden átívelő pályáján a színészet, rendezés, igazgatás mellett termékeny drámaíró: 114 színpadi művet írt, népszínműveivel új műfajt teremtett.
Petrichevich Horváth LázárA pályázat elnöke színházbérlő-igazgató, drámaíró és -fordító, mecénás és színész. Kolozsvárott, az első magyar kőszínház létrejöttében nagy szerepet vállalt.
Nádaskai LajosA pályázat jegyzője a Honderü és később más folyóiratok (pl. Magyar Hírlap) szerkesztője. Többek között Verdi- és Rossini-librettókat fordított.
Mátray GáborA pályázat egyik bírája zeneszerző, tanár és író. A Regélő és Honművészet folyóiratok szerkesztője. Az 1837-ben megalakuló Pesti Magyar Színház zenei igazgatója.
Vörösmarty Mihály Ma főképp költőként ismerjük, de termékeny drámaíró, fordító (pl. Shakespeare: Lear király, Julius Caesar) és kritikus volt, a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja.
A fennmaradt pályaművek
„Itt az írás, forgassátokÉrett ésszel, józanon.”
A nyertes pályaműről így ír az Életképek:
„E’ dalszerzemény magyar jelleme kétségtelen: megvan a hymnuszi magasztossága is, ’s könnyű, dallamos, természetes emelkedésével a’ fülbe is könnyen tapadand [...]”
A partitúra jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található.
„Isten áld meg a’ Magyart!Jó kedvel bőségel.”
Egressy Béni díjazott pályaműve „számos verbunkos elemet tartalmaz, és bár a hangszeres szólamok gazdagon díszítettek” (Riskó), az énekszólam egyszerű ritmikája és nagyívű dallama ellensúlyozza azt.
A partitúra jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található.
„Bár babérral nem illettek,Csak a’ gunytol kiméljetek.”
Az ismeretlen szerző pályaműve inkább a német kórusművek stílusát követi. Egyszerű indulóritmusa miatt könnyen énekelhető, ám a magyaros elemeket szinte teljesen mellőzi, valószínűleg ezért nem díjazták.
A partitúra jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található.
„Szenteld Óh Magyar Hazádnak kebled szebb érzelmeit.”A másik ismeretlen szerző műve is tartalmaz magyaros elemeket, „de azokat kevésbé sikeresen ötvözi a himnikus egyszerűséggel” (Riskó). Moll hangneme és nehezen énekelhető dallama miatt nem néphimnusz.
A partitúra jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található.
„[...] a’ mellett hogy magyar jellemét ’s a’ költemény’ szellemét leginkább megközelítő, a’ két főkívántatóságot is, t. i. a’ dallamegyszerűséget és a’ hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben egyesíté.” – Regélő Pesti Divatlap a nyertes pályaműről, 1844.június 23.
Korabeli források
Honderü, 1844. február 24.
A Nemzeti Színház pályázata egy eredeti színműre, egy magyar operára és a Hymnusz megzenésítésére.
Letöltés
Honderü, 1844. június 22.
Tudósítás az 1844. június 15-én meghozott döntésről, a bírákról, amelyet több folyóirat változatlanul közölt.
Letöltés
Tanulmányok
A magyar Himnusz képes albuma, 2017
Részlet Bónis Ferenc tanulmányából.
Letöltés
A magyar Himnusz képes albuma, 2017
Részlet Riskó Kata tanulmányából.
Letöltés
A témához tartozó egyéb olvasmányok
Riskó Kata: „Erkel Hymnuszának keletkezése és hagyományozódásának története az első világháborúig”, in Tóth Magdaléna (szerk.): A magyar Himnusz képes albuma (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – Argumentum, 2017), 97—127.
