A pesti Nemzeti Színház az 1840-es években
Budán és Pesten már a 18. század elején feltűntek német vándorszínész-társulatok. 1774-ben az egykori pesti erődítményrendszer maradványában, a Duna-parti Rondellában nyílt meg az első állandó színház. A magyar nyelven játszó vándortársulatok az 1790-es években jelentek meg: a Kelemen László által vezetett színészek 1790. október 25-én Budán, majd két nappal később Pesten tartották első előadásaikat.
A 19. század első évtizedeiben egyre nőtt az igény egy magyar nyelvű színház építésére. Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után Pesten is elkezdődtek az építkezések 1835-ben gróf Grassalkovich Antal telkén, a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán. Bár 3 évvel korábban gróf Széchenyi István benyújtott egy tervet A magyar játékszínről címmel, amelyben nagyszabású Duna-parti épületről álmodott, végül az akkori Pest külvárosában, eredetileg ideiglenesnek szánt épületben kezdett működni a Pesti Magyar Színház. 1837. augusztus 22-én, egy keddi napon nyitotta meg kapuit a nézők előtt, a műsoron Vörösmarty Árpád ébredése előjátéka és Schenk Belizár című drámája szerepelt. Egy héttel később magyarul hallhatott a pesti közönség operát, a vándortársulatok által jól bejáratott Rossini A sevillai borbélyát játszották.
Amikor 1838 januárjában Erkel Ferenc a színház első karmestere lett, kettős feladat állt előtte: amellett, hogy létre kellett hoznia egy működőképes operatársulatot, magyar operák komponálását – lényegében a műfaj magyar változatának megteremtését – is vállalnia kellett. Fő segítője ebben a nemzetközi hírnevű primadonna, Schodelné Klein Rozália volt, aki 1838 októberében, addigi egy éves vendégstátusát követően szerződött a színházhoz. 1840-ben mutatták be Erkel első operáját, a Bátori Máriát. Az esemény reprezentatív jelleget is kapott: ezen előadás alkalmával veszi fel a Pesti Magyar Színház hivatalosan is a Nemzeti Színház nevet, és marad a prózadrámai előadások mellett magyar és nemzetközi operákat bemutató és folyamatosan repertoáron tartó hivatásos játszóhely, a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitásáig. A Nemzeti Színház, amely felvállaltan a magyar nyelv és kultúra ápolását tűzte ki legfőbb feladatául, hezitálva állt az opera ügyéhez. A színház prózai és operatársulata között dúló nyilvános feszültség, az úgynevezett „operaháború” elsősorban elvi vita volt, de gyakorlati következményekkel is járt. A színészek sajnálták az operára fordított energiát, és sérelmezték a fizetési aránytalanságokat. Schodelné − hasonlóan az énekes primadonnákhoz a 19. században − a prózai színészek fizetésének körülbelül négyszeresét kapta. Azonban a zenés darabok bevétele is többszöröse volt, így az opera népszerűségét és létjogosultságát a Nemzeti Színház színpadán nem lehetett elvitatni.
A Nemzeti Színház leghíresebb tagjai
Szentpétery Zsigmond1815-tól vándortársulatokban, Kolozsvárott, Kassán, majd 1835-től a budai Várszínházban játszott. 1837-ben a Pesti Magyar Színház alapító tagja. Kezdetben a hősszerelmes, majd a kedélyes apa szerepét játszotta nagy sikerrel. Emellett gyakran rendezett is.
Szigligeti EdeMérnöknek tanult, de 1834-től a budai Várszínház, majd a Pesti Magyar Színház tagja. Négy évtizeden átívelő pályáján a színészet, rendezés, színházigazgatás mellett termékeny drámaíró. Összesen 114 színpadi művet írt, népszínműveivel új műfajt teremtett.
Déryné Széppataki Róza1810-től színész és énekes, a vándortársulatokkal bejárta az országot, játszott Miskolcon, Kolozsvárott és Kassán. 1837-től a rövid ideig a Pesti Magyar Színház tagja. Amellett, hogy a szopránénekesként sikert aratott, rengeteg műfordítást is készített.
Egressy Gábor1826-ban állt színésznek, bár családja papnak szánta. Kassa és Kolozsvár után Budán, majd 1837 és 1866 között a Nemzeti Színházban játszott. Hatalmas repertoárja mellett rendező, szakíró és tanár. Sokat tett Shakespeare és a francia kortárs dráma meghonosításáért.
Schodelné Klein RozáliaElső világhírű szopránénekesünk. Pozsonyban debütált 1829-ben, majd Bécsben tanult és játszott. Erkel neki komponálta a Bátori Mária címszerepét és a Hunyadi László Szilágyi Erzsébetét. Pest mellett német városokban, sőt, Londonban is sikereket aratott.
Jókainé Laborfalvi Róza1833-ban Budán debütált, majd Kassa után a Nemzeti Színház tagja 1869-ig. Sikerrel játszott víg szerepeket is, de igazán a tragikai szerepkörben mozgott otthonosan. 1848-ban lett Jókai Mór felesége, egy évvel később ő mentette meg férjét a felelősségre vonástól.
Lendvay MártonTöbbek közt Nagyvárad, Kassa és Kolozsvár színpadain ismerhette meg a közönség. 1837-től ő is a Pesti Magyar Színház alapító tagja. Hősszerelmes szerepekben érte el sikereit, de pályája végén tragikus hősöket is alakított. Ezen felül énekelt és rendezett.
Benza KárolyDebrecen, Miskolc és Kolozsvár után 1838-tól a Pesti Magyar Színház tagja. Basszbariton énekes, az olasz énekiskola hagyományait követte, vígoperai szerepekben lett híres. Fellépett drámai szerepekben és hangversenyeken is, valamint rendezett.
A Nemzeti Színház épülete és a nézőtér rajza
Korabeli források
1837. augusztus 22.
A Pesti Magyar Színház egy keddi napon nyitotta meg kapuit a nézők előtt, a műsoron Vörösmarty Árpád ébredése előjátéka és Schenk Belizár című drámája szerepelt.
Letöltés
1840. augusztus 8.
A Pesten működött neves zeneszerző, Robert Volkmann írta Robert Schumann-nak: „Az opera maga derekas munka [...] uralkodik benne a magyar elem [...] ami igen illik a tárgyhoz.”
Letöltés
Tanulmányok
Kerényi Ferenc, Magyar Színháztörténet 1790–1873, 2010
Részletek a „A Nemzeti Színház a polgári forradalom előestéjén” c. fejezetből.
Letöltés
Tallián Tibor, „Szikrát dobott a nemzet szívébe”, 2011
Tallián Tibor tanulmánya Erkel pályafutásáról a Nemzeti Színházban.
Letöltés
A témához tartozó egyéb olvasmányok
Dolinszky Miklós—Szacsvai Kim Katalin—Tallián Tibor: „Szikrát dobott a nemzet szívébe” — Erkel Ferenc három operája. Bátori Mária — Hunyadi László - Bánk bán (Budapest: Rózsavölgyi és Társa, 2011).
